Wagner, Nietzsche és a sárkány feje

Szálinger Balázs - fotó: Szilágyi Lenke / Magvető Kiadó

„Gonoszságban, gonoszkodásban ez a szöveg egy halvány hópihe ahhoz képest, amit a valóságban elkövettek egymás ellen ezek az emberek” – jegyzi meg Szálinger Balázs a Siegfried-idill szereplőiről, Richard Wagnerről, Friedrich Nietzschéről, Cosima Wagnerről és Elisabeth Nietzschéről. A prózai, de zene átszőtte-szervezte darab ősbemutatója az Opera A Ring gyűrűi évadának keretében május 13-án lesz az Ódry Színpadon.

–  Mire kértek fel? Bármit írhattál, csak Wagnerhez kapcsolódjon, róla szóljon?

–  Kaptam egy címet, azt, hogy Wagner és Nietzsche viszonya, hogy ne legyen sok színész, legyen hely zenei betéteknek, és hogy egy felvonás terjedelem. Ahogy mentem bele az olvasásba, úgy tűnt egyre komolyabbnak a téma.

Találtam a saját életemből egy analóg helyzetet, úgyhogy más fronton is érdekeltté lettem a munkában. Magamról, a saját hasonló élményemről is sokat tudtam meg az írás alatt.

Olvastam, kértem az új határidőt, olvastam, megint kértem, és így tovább.

–  És mi mindent olvastál?

–  Joachim Köhler könyveit, persze sok-sok Nietzschét, magyar cikkeket akár a múlt század elejéről, amik érintették a viszonyukat, szinte mindegyikben van hasznosítható szál. Elég komoly irodalma van magyarul, a közelmúltban a 2000-ben, a Holmiban, a Látóban, máshol is sok írás megjelent erről, és ezek irodalomjegyzékével elég könnyen kinyílik az ember előtt a téma. Olyan, mint egy sárkány, amint levágtam egy fejét, hét nőtt a helyén.

–  A darab prózai, de pontosan ki van jelölve, épp mi szóljon. Eleve megvolt a zenei szervező elv, vagy máshonnan indult a forma?

–  Megvolt! Meg nem is volt bonyolult találni az éppen felelevenített történethez kapcsolódó zenei betétet, gondolok akár az életrajz szerint pont aktuális Wagner-művekre, akár Nietzsche Petőfi-dalaira.

A wagneri titkok és idegenség feloldására hív az Operaház

–  Tényleg, te hány Wagner-operát láttál? Egyszer az Operában két idősebb úr beszélgetett mellettem A nürnbergi mesterdalnokok előtt. 80 év körül lehettek, egyikőjük megjegyezte, ez lesz élete 47. Mesterdalnokokja.

–  Gondolom, ezzel is úgy van, mint sok mással, hogy ti. csak az első 30 opera a nehéz. Én még a hegymenet előtt állok. Nem történt meg még a nagy találkozásom Wagnerrel. Így sem, hogy gondolatban másfél-két hónapig a bayreuthi épületben éltem.

–  És miért pont a Siegfried-idill a cím?

–  Az, amit eredetileg adtam, a Barátság szerintem szebb, de nem jobb, ez tény. Ez kaptam, és nem volt vele sok bajom, jó és találó zenei pont a Siegfried-idill a Wagner-Nietzsche-történetben is.

–  Mi a tény, és mi a te képzeleted ebben a darabban?

–  Életrajzi-történelmi tévedés tudtommal nincs benne. Minden más a képzelet szüleménye. Természetesen senki se látott bele Nietzsche elméjébe…

Nem kaptam semmilyen instrukciót, hogy mit hogyan csináljak, hol a fal, mennyire kell túltisztelni Wagnert vagy figyelembe venni, hogy mivel az Opera a megrendelő, mégiscsak ő az apropó, és nem Nietzsche.

Azt csináltam, amit akartam, jó volt így dolgozni.