A Gramofon toplistáján a Szent Efrém Férfikar új lemeze

Két magyar zenei együttes magyar kiadású lemeze került a nyár első honlapjának toplistájára, júniusban tehát a Szent Efrém Férfikar és a Párniczky Quartet a harmadik helyezettek.

„Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát,vitéz, s bátor mindkettője, áldás szálljon mindkettőre!”. Ez lehetne a mottója a Szent Efrém Férfikar új CD-jének. A közismert mondás a két nép több évszázadra visszatekintőtörténelmi barátságára utal, melynek napjainkban is számos bizonyítékát tapasztalhatjuk az élet minden területén. Ez a lemez is egy újabb kapocs a két nemzet között.

A Szent Efrém Kórus egyébként is szoros szálakkal kötődik Lengyelországhoz:

itt léptek fel először külföldön (2003-ban), azóta is rendszeresen visszajárnak, 2018-ban már a tizenkettedik lengyelországi vendégszereplésükre kerül sor. A kórus vezetője, Bubnó Tamás a két nemzet nagy zeneszerzőinek kevéssé ismert profán és egyházi kompozícióiból válogatta a lemez anyagát, mellyel – ahogy a lemezkísérőben olvashatjuk – a közép-európai férfiember imáit, vívódásait, érzéseit, gondolatait, félelmeit, szerelmét, esendőségét és erejét szándékozott megmutatni. Az ötvilági kompozíció népzenei gyökerű: Kodály Zoltán Felszállott a páva, Esti dal; Bartók Béla Elmúlt időkből, Négy régi magyar népdal című kompozíciója, valamint Witold Lutosławski lengyel katonadalokat idéző ciklusánakrészlete sorolható ide. A vallásos művek között találjuk– egyetlen 19. századi alkotásként – Liszt Ferenc Szent Szaniszló lengyel szentről írott kései oratóriumábóla 129. zsoltár feldolgozását.

A lengyel szakrális kortárs zenét Krzysztof Penderecki középkori dallamot feldolgozó Benedicamus Domino című zsoltár-motettája, valamint az 1930-ban, Vilniusban született Romuald Twardowski Miatyánk, illetve 134. zsoltár című kompozíciója képviseli. A kórusműveket – ahogy azt már a Szent Efrém korábbi lemezeinél is megszokhattuk – a Bubnó-család harangjáték-interludiumai tagolják. A Férfikar – mint mindig –ezúttal is világszínvonalat produkál. Nehéz bármit is kiemelni, talán két kompozíció említése mégis „kötelező”: Twardowski Miatyánk című darabját a Szent Efrém előadása a zenetörténet legszebb zenei imáinak sorába emeli, Kodály Esti dalának interpretációjánál pedig az eddigi számtalan kiváló előadás között is nehéz ihletettebbet találni.

Ahogyan a Gutenberg-galaxist, a nyomtatott könyvet szerencsére nem tüntette el teljesen az internet, ugyanúgy a hangfelvétel-készítés és -kiadás online korszakában sem szűntek meg a fizikai hanghordozók. Sőt, az értékteremtő zenei műfajokban a kézbe vehető, szép grafikával és minőségi booklettel kínált hanglemez az elmúlt időszakban Európa-szerte felértékelődött.

A Gramofon havonta jelentkező összeállítása szubjektív toplista: ebben a hónapban mi ezeket a lemezeket hallgatjuk legszívesebben a szerkesztőségben.

Párniczky András jazz-gitárost valószínűleg Nigun nevű zenekarából ismerik a legtöbben, s akik kedvelik a jazzés az autentikus zene fúzióját, azok a Bartók Electrifieddal egy újabb gyöngyszemet tudhatnak magukénak. A muzsikusok névsorát végigböngészve máris garanciátkapunk a minőségre. Bede Péter szaxofonos úgy a jazz, ahogyan a népzene területén is elismert egyéniség, műveltsége mindenfajta zenei szituációban csillog. Hock Ernő nagybőgőst a legkülönfélébb formációkban hallhattuk már, s külön öröm, hogy most egy Bartók-központú anyaghoz teszi hozzá értékes hangjait. Baló István nagy múltú dobosa hazánknak, aki szintén jártas az autentikus zene és a jazzfúziójában. Ha valaki esetleg félve helyezné a lejátszóba a lemezt, mert a bartóki oltár szentségének megtörésére számít, az nagyon meg fog lepődni.

Az album zenei anyagavitán felül állva megfelel a Bartók szellemisége előtt való tisztelgésnek, a zeneszerzőtől idézett darabok és témák alehető legjobb hozzáállással és szakértelemmel kezeltetnek. A zenekar a lemez legelső hangjától kezdve megteremti és fenntartja annak egyedi hangzását és atmoszféráját, s remekérzékkel közlekedik a pontos tartalmi hűség és az improvizatív passzázsok között. Időnként nehéz megállapítani, hogy megírt vagy teljesen improvizált részletet hallunk-e,ez pedig egy jazz-felvétel esetében igen jót jelent. A zenei anyag intellektuális és technikai nehézségének foka egyaránt magas, de szerencsére ez nem megy a hallgatás rovására. Ennek oka – a kiváló zenei megvalósítás és előadás mellett – a bartóki elme és szív ősisége.

Olyan zene ez, mely minden pillanatban képes újat mutatni és meglepni a hallgatót, ugyanakkor elementáris energiákból táplálkozik és örökérvényű „szabályok“ szerint él.

A változatos ütemmutatók organikusan lüktetnek BalóIstván és Hock Ernő keze alatt, a két szólista pedig alázatos figyelemmel tesz eleget a bartóki érzésvilág kritériumainak. A zenekar feltűnés nélkül, kedvére közlekedik az autentikus, a kortárs és a jazz ízek között, ezzel is bizonyítva, hogy mindnek mestere. Hálásak lehetünk a jelen magyar zenészeinek azért, hogy egyszerre ápolják a kortárs improvizatívmuzsikát és népzenei hagyatékunkat is, folytatva Bartók küldetését.