A zongoraművész, Virág Emese biztatott: írjak duettet az 1848-as szabadságharc 155. évfordulójára rendezett Márvány-termi hangversenyre. A Petőfi Sándor legmagasabb rendű poézisét képviselő sorpár szólalt meg bennem: „Oh lassan szállj, és hosszan énekelj,/Haldokló hattyúm, szép emlékezet!”
A teljes Petőfi-költeményt itt olvashatja el.
Ez a sorpár a Tündérálom című hosszú, epikus költeményben található. Kiválasztottam három versszakát, amely önmagában is egységet alkot.
A mű előadói:
Sáfár Orsolya – szoprán,
Meláth Andrea – mezzo-szoprán
Virág Emese – zongora
A duett első felében a mezzo-szoprán drámai viaskodását halljuk. S amint odaér, hogy „Hánykódom egyre a folyó nagy árján, / Ki sem köthetek, meg sem halhatok”, a távolból megszólal egy szövegtelen, magas szoprán.
Az addigi drámai harmóniák, kromatikus énekszólam ellentéteként nyugodt, kíséret nélküli, diatonikus dallam keríti hatalmába az addig nyugtalan mezzo-társat, s a rá hangolódott hallgatóságot. „De míly hang ez?” – kérdi a mezzo – talán a költő, az ember –, s amint a korábbi hangvételére emlékeztető dallamformálással ellenpontjául szegődik a „túlvilági hang”-nak, már egymásba kapcsolódva éneklik: „Egy hattyú száll fölöttem magasan, / Az zengi ezt az édes éneket”.
A darab a Papageno.fm műsorán is hallható.
A darab utolsó harmadában egymással konszonánsan, helyenként azonos dallamot is énekelve kérik: „Oh lassan szállj…” S nemcsak a tempó, hanem a sokszori ismétlés nyugalma is érezteti: a hosszan haldokló hattyú énekének metaforájaként megidézett „szép emlékezet” sokáig velünk marad.
Hollós Máté1954-ben született Budapesten. 1980-ban diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneszerzés szakán. Eleinte az Artisjusnál dolgozott, ahol a magyar zene külföldi megismertetésén fáradozott, s emellett a Zeneakadémián külföldi diákokat tanított. Ezután megalapította az Akkord Music Publishers zeneműkiadót, mely az Editio Musica Budapest 40 éves monopóliuma után az első magánkiadó lett. 1990-ben felkérték a Hungaroton klasszikus zenei igazgatói posztjára. 1993-ban megalapították a Hungaroton Classics Kft-t, mely ma a popzenei társcéggel együtt Hungaroton Records néven működik, és amelynek Hollós ügyvezető igazgatója lett. 1990-94-ig a Magyar Zeneszerzők Egyesülete elnökségének tagja, 1996-tól pedig elnöke. Mindemellett az Artisjus választmánya vezetőségének, és más szervezeteknek a tagja. Rendszeresen olvashatók írásai a szaksajtóban, és hallható a Magyar Rádióban mint szakértő.
Műveit a legtöbb európai országban bemutatták, de az USA-ban és Kanadában is játszották őket. Nagyobb megrendeléseket kapott az USA-ból, Kanadából, Franciaországból és Angliából, egyebek közt felkérték egy zongoraverseny megkomponálására az ENSZ alapításának 50. évfordulója alkalmából. 1986-ban az ISCM (Nemzetközi Kortárszenei Társaság) portréfilmet készített róla.
Számos díjjal tüntették ki, köztük 1992-ben a Magyar Rádió új zenei seregszemléjén közönségdíjjal, 1997-ben Erkel Ferenc-díjjal és 1998-ban Bartók-Pásztory-díjjal.
