Orvosi rendelő és Jókai búvóhelye – a gyulai Erkel-ház

Gyula, Kossuth Lajos utca 30.

Erkel Ferenc - Pollák Zsigmond metszete Ellinger Ede fényképfelvétele alapján

A földszintes ház a Wenckheim-Almásy-kastély bejáratához vezető kis kőhíd átellenében, a park mentén húzódó utca túlsó oldalán áll, hasonló jellegű házakkal környezve. Homlokzatán emléktáblák jelzik, hogy az egyszerű, eredetileg uradalmi épülethez a magyar művelődéstörténet és történelem egészen különleges vonatkozásai fűződnek.

1846-tól haláláig itt lakott Erkel Rudolf (1819–1907), Erkel Ferenc öccse; közvetlen szomszédságban, a mostani 28. házszám alatt pedig fivérük, Erkel János (1812–1873) ügyvéd, a grófi birtok jószágigazgatója és jogtanácsosa.

Erkel Rudolf — magyarosan Rezső — orvos volt. Ő is Gyulán született, mint valamennyi Erkel testvér. 1844 és 1846 között a pesti Nemzeti Színház orvosaként működött (ahol bátyja volt az első karmester). 1846-ban azonban hazatért Gyulára, s lakásán nyitott rendelőt. 1868-ban felhagyott az orvosi gyakorlattal: alapító tagja lett a Békés megyei Takarékpénztári Egyesületnek, majd több, mint három évtizeden át ő töltötte be a bankelnöki pozíciót. Rendkívül tehetős ember volt, ugyanis a gazdag pesti Unger családból származó Unger Karolinát vette feleségül (János felesége pedig Karolina testvére, Unger Krisztina lett). A hozománynak viszont ára volt: azért költözött haza, Gyulára, mert Karolina erősen féltette jóképű férjét a Nemzeti Színház színésznőitől és énekesnőitől… De úgy látszik, nem lett megkeseredett ember: szerette a társaságot, otthonában szívesen látta vendégül a város polgári családjait. Művelt, híres orvos volt, egyúttal pedig kellemes modorú, szerény, áldozatkész ember, aki szellemi frissességét mindvégig megőrizte.

Erkel János – teljes neve, a Nepomuk János után a családban „Muki” névre hallgatott – is víg kedélyű ember és úgy, mint híres bátyja, kiváló sakkjátékos volt. Az 1850-es, 60-as években Erkel Ferenc mindig nála töltötte a nyarakat, pihente ki a pesti operaévad fáradalmait. Olyankor kellemes órákat töltött együtt – sokszor Rudolf lakásán is – a három fivér és gyulai barátaik. Sokat szólt a zene, mert János is jó zongorista volt; olyan is előfordult, hogy nyilvánosan szerepelt; lánya, Ágnes ugyancsak jól zongorázott.

Erkel Rudolf még színházi orvos korából Jókai Mór barátja volt. Jókai 1848 augusztusának végén nászútra is az ő gyulai házába jött Laborfalvi Rózával. Éppen egy év múlva Jókainé és a Nemzeti Színház elsőrangú opera-énekesnője, Schodelné Klein Róza (aki sokat énekelt Erkel vezénylete alatt) itt, Erkel Rudolf házának két udvari szobájában várták ki a szabadságharc végét. Erkel Ferenc is ide, testvéreihez menekítette feleségét. A híres vendégek befogadásával Erkel Rudolf, aki polgárőrként és hadiorvosként maga is részt vett a szabadságharcban, komoly kockázatot vállalt, hiszen Jókai 1848-as szerepe közismert; Schodelné pedig élettársa volt annak a gróf Nyáry Pálnak, akit a szabadságharc bukása után tíz évi várfogságra ítéltek. Jókai 1849. augusztus 13-án Aradról jövet itt találkozott feleségével, erről szól Egy napom Gyulán című szívszorító írása, amely így kezdődik:

Ez volt életem legszomorúbb napja. 1849. augusztus 13-án nyitottam be a gyulai Erkel ház ajtaján ezzel a szóval: „nincsen hazánk”.

János testvérük 1873-ban bekövetkezett halála után Rudolf volt az, aki összetartotta a szerteágazó rokonságot. Nagyon gazdag emberként szükség esetén pénzzel is segítette rokonait. Befogadta bátyját, Erkel Józsefet, a pesti Nemzeti Színház egykori tenoristáját, amikor özvegyen, csalódottan és szegényen 1854-ben Hamburgból hazatért, s gondoskodott róla haláláig. Másik fivére, Erkel László is itt lakott 1868-ig; innét költözött Pozsonyba, ahol azzal írta be nevét a zenetörténetbe, hogy a gimnazista Bartók Béla zongoratanára volt.

A gyulai Erkel-ház

1860-tól haláláig, majdnem négy évtizeden át Erkel Rudolf házában élt Erkel Ferencné Adler Adél, akitől a zeneszerző ebben az időben vált külön több, mint húsz évi házasság után. Hivatalosan nem váltak el és itt közben találkoztak is, amikor férje Gyulára jött pihenni, de életközösségüket megszüntették. Konfliktusukat az okozta, hogy Adél asszony mindig is szerette volna, ha férje jobban kihasználja kiváló zongoraművészi tehetségét külföldi koncertezéssel, hogy sok gyermekükkel anyagilag könnyebben élhessenek; ám Erkelt más dolgok izgatták: az operakomponálás és a hazai opera- és hangversenyélet fejlesztése, ez viszont keveset hozott a konyhára.

Erkel Ferencné Adler Adél halálának bejegyzése a gyulai állami anyakönyvben

Erkelné maga is zenész családból származott: apja, Adler György a győri székesegyház, majd a Mátyás-templom karnagya volt. Erkelné még lánykorában  kitűnően képzett zongorista lett, s Gyulán köztiszteletben álló zongoratanárként működött. A Wenckheim és a velük rokon Almásy grófi családoknál tanított (csak az említett kis hídon kellett átmennie, és máris ott volt a kastélyban), s ahogy az 1910-ben kiadott Erkel-emlékkönyvben olvasható:

„ezek mindig, a tanítás letelte után is, kitűnően bántak az eleven szellemű hölggyel”.

Erkelné itt, Rudolf sógorának házában halt meg 79 éves korában, 1899. március 4-én. Sírját meglátogathatjuk a Szentháromság-temetőben. A két fivér, János (elhunyt 1873-ban) és Rudolf (ő is ebben a házban halt meg 1902-ben), illetve feleségeik nyugvóhelye a Szent Kereszt-, más néven Kolera-temető.

A ház homlokzatán mindezen történéseknek három márványtábla állít emléket. E sorok írója véleménye szerint Erkel Ferencné táblájának szövege kis eufemizmust tartalmaz, azt a benyomást kelti, mintha Erkelné férje halála után költözött volna ide; holott a táblán emlegetett évtizedeknek, ami 39 év volt, csak utolsó hat évében volt özvegy (Erkel 1893-ban hunyt el); az első több, mint 30 évet Erkel külön élő feleségeként töltötte sógora házában.

Források:

Nagy András – Márai György: Az Erkel család krónikája. Gyula, 1992

Németh Amadé: Erkel Ferenc életének krónikája. Bp. Zeneműkiadó, 1984

Czeglédi Imre: Gyula: útikalauz. Gyula, 1996