Balassa Sándor: Négy arckép

Balassa Sándor - forrás: vigado.hu

A Négy arckép zenekarra (Op. 56) című műben – hasonlóan Liszt Ferenc Történelmi arcképek című zongoraciklusához – Balassa Sándor is a magyar kultúra kiemelkedő jelentőségű, intellektuálisan rokonnak érzett, példaképként tisztelt alakjai közül válogat portrésorozatában.

„Ők négyen azok közé tartoznak, akik legyőzték személyes érdekeiket, s páratlan kitartást tanúsítva mindent elkövettek a magyar szellem életben tartásáért, e nép kulturális felemeléséért, sorsának jobbításáért. Példaképeink lehetnek egy szebb és emberibb jövő építésében” – indokolja a választást a szerző.

A zenemű a Papageno.fm műsorán is hallható.

Azt, hogy az egyes alakok melyik tételben kapnak helyet e szimfonikus műben, karakterük határozza meg. A komponista e nagy elődökhöz való személyes kötődésének okait költői módon fogalmazza meg:

Kőrösi Csoma Sándor a hegyeket mozgató akaratnak, egy egész életre szóló következetes munkának a géniusza. A magyarok őshazáját kereső, kultúráját fellelő magányos csillag.

Múltunk szenvedélyes kutatója, az orientalista nyelvtudós Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842) alakja a rövid prelúdiumként szolgáló első tételben idéződik fel. A népies hangú második tétel Sinka Istvánt (1897-1969), az alacsony sorból saját ereje, tehetsége által kiemelkedő (s ebben az ipari tanulóként induló Balassa sorsát idéző), birkapásztorból lett művészt jeleníti meg. A zeneszerző tizenéves korában néhány kilométerre élt attól a helytől, amely Sinka számára is otthont jelentett, így az író műveiben saját emlékeire ismerhetett.

A fűszálban, a virágban, az emberi orcában, az igaz szó hitelében kozmikus rendet találó költő. A magyar alföld éneklő fia, évezredek kultúráját magában őrző igazi Nap-fiú.

A nagylélegzetű lassú tételben (csúcspontján a Megrakják a tüzet kezdetű magyar népdal gyönyörűen előkészített megszólaltatásával) a komponista zeneakadémiai tanárára, Szervánszky Endrére (1911-1977) emlékezik. Balassa szerint Szervánszky „a kommunizmus eszméjétől megfertőzött tragikus ember, aki sohasem talált vissza önmagához. Alakjában mégsem a meghasonlott jámbort, inkább a bilincstörő magyar hőst idézem fel. Élete hűen képezi le az újabbkori magyar történelmet.”

Végül a finálé a zeneszerzőre elsősorban esszéivel meghatározó hatást gyakorló író, Szabó Dezső (1879-1945), „a magyar sorskérdések látnok filozófusa” alakját rajzolja meg.

Ő értette meg velem, hogy mi történt velem, apámmal és nagyapámmal; mi történt Magyarországgal. Kérlelhetetlen az igazság keresésében. Ha néha fáj is sebészeti beavatkozása, mint elhivatott gyógyító mást nem tehet a magyarság szolgálatában. Hatalmas alakja nemcsak az ellentmondások, összeütközések vizsgálatában tűnik ki a XX. század szellemi világában, hanem személye emberi, közösségi meleget is hordoz.

A Négy arckép komponálása 1996. november 8-án fejeződött be. Először 1997. március 17-én csendült fel a Pécsi Szimfonikus Zenekar előadásában, Howard Williams vezényletével.

Balassa Sándor 1935. január 20-án született Budapesten. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Erkel Ferenc-díjas magyar zeneszerző, érdemes és kiváló művész.

A rovat támogatója az: