A 3. Vonósnégyest (0p. 40) 1996-97-ben komponáltam. Régóta foglalkoztatott a kérdés: hogyan lehetne olyan ciklikus művet írni, amelynek egyes tételei az évszakok hangulatát idézik, formája azonban mégsem szvitszerű, hanem kifejezetten szonáta jellegű.
„Azt hiszem, számomra rendkívül fontos, hogy egyszerre érezzem a nagyfokú kötöttséget és a szabadságot. A teljes kötöttség megbénít, de a szabadság talán még jobban: szertelenné és fegyelmezetlenné tesz.” (Bozay Attila)
A megoldást a tételek (évszakok) megfelelő sorrendjének megtalálása adta: Ősz, Tél, Tavasz, Nyár. Ebben a sorrendben számomra az Ősz középtempójú szonáta, a Tél lassú bécsi kisrondó, a Tavasz scherzo (trióval), a Nyár szonátarondó.
Az egyetlen formai különlegesség a darab elején megszólaló MOTTO (ez a mű végén visszatér), melyben egy-egy ütembe, hangzatba próbáltam sűríteni az évszakok hangulatát.
De e hangulatfestésnél még fontosabbá vált az évszak-fordulók ünnepi pillanata (az őszi és tavaszi napéjegyenlőség, a decemberi leghosszabb éjszaka, a júniusi leghosszabb nappal)
s a bennük kifejeződő ellentmondás átélése, „megzenésítése”: ahogy rohanunk a Nyárban, az éjszakák egyre hosszabbodnak, s ahogy baktatunk a Télben, a nappali reménység – ha lassan is – növekszik.
A klasszikus formákat a mintegy húsz év óta elemzett modulatív tízhangúság alakítja, ám mint elvétve másutt is, a tizenkéthangúság is megjelenik, s nem kívánok lemondani századunk egyik kedves vívmányáról, a kontrollált aleatóriáról sem (Tél második közjáték, Nyár triófeldolgozás). A 3. Vonósnégyes ajánlása a Somogyi Vonósnégyesnek szól.
A zenemű a Papageno.fm műsorán is hallható.
Bozay Attila Erkel- és Kossuth-díjas magyar zeneszerző, citera- és furulyaművész 1939. augusztus 11-én született és 1999. szeptember 14-én hunyt el Budapesten.
Már gyermekkorától komponált. E művei közül említésre érdemes a Séta meseországban című egyfelvonásos balett (eredetileg zongoraszvit volt, később hangszerelte) és a Medáliák zongoraciklus, melyben már a dodekafóniával is próbálkozott.
A tizenkétfokúság ifjúkori, második alkotói periódusában (1958–1968) is jelen volt, de megmaradt még a korábbi folklor- és a neoklasszicista hatás is. Jelentősebb kompozíciói ebből az időből: Vonóstrió, Papírszeletek(dalciklus Radnóti Miklós verseire, amivel a párizsi Tribune Intenationale des Compositeurs elnevezésű rádiós seregszemlén is szerepelt, Fúvósötös, I. vonósnégyes, Variációk zongorára, Pezzo concertato No.1.és Pezzo sinfonico No.1. (a két utóbbit Ferencsik János mutatta be).
Harmadik alkotói periódusa nagyjából 1969 és 1978 közé tehető. Ekkoriban kezdtek megjelenni műveiben a párizsi hatások, és a dodekafónia továbbfejlesztésének, illetve az aleatoria szélesebb körű érvényesítése irányába mozdult el. Közelített az elektronikus zenéhez, de kifejezetten elektronikus és számítógéppel generált zenét nem írt. A stíluskorszak jellegzetes művei: Sorozat, II. vonósnégyes, Pezzo sinfonico No.2., illetve Improvizációk I–II–III. citerára, csőrfuvolákra és vonóstrióra, preparált zongorára és vonószenekarra. Ezt követően jutott el egy kilenc-, majd tízhangos modusrendszerig, amely a bartóki 1:2 modell továbbfejlesztéseként értelmezhető. Ekkoriban jelentek meg érdeklődésében és műveiben – a mindig is jelenlévő folklorizmus mellett – a neoklasszicizmus, de még a neobarokk is. Ebben az időben készült el Vörösmarty Csongor és Tünde című darabjának megzenésítésével, ami már sok éve foglalkoztatta. Az operát Mihály András mutatta be 1985-ben.
