Egy város múlt nélkül

Jegyzetek Linzből - 1. rész

Fotó: Linz Turisztikai Hivatal

„Adolf Hitler tett minket fontossá” – jelenti ki váratlanul idegenvezetőnk, Sebastian Frankenberger a legkisebb pironkodás nélkül. Először elkerekedik a szemünk, de nem a kényes állításra csodálkozunk rá, hanem az őszinteségre, amellyel elhangzott, különösen egy tourist guide szájából. Azonban néhány nap alatt hozzászokunk, hogy Linzben így mennek a dolgok. Üdítő változatosság.

A linziek úgy tartják, hogy egy embert, egy közösséget vagy akár egy egész várost nem a múltja határoz meg, hanem a jelene, és főleg az, ahogy a jövőhöz viszonyul. A hagyományok hozzájárulnak az identitásunkhoz, de egyúttal gúzsba is köthetnek. Így hát megvan az előnye annak, hogy – kis túlzással persze – Linznek nincs történelme. Nem volt sem egyházi, sem uralkodói központ, leggyakrabban emlegetett „történelmi” évszáma 2009, ugyanis ebben az évben választották Vilnius mellett Európa kulturális fővárosává. Ebbe a ténybe lépten-nyomon belebotlunk, egy idegen számára már-már komikusnak tűnhet, milyen pátosszal beszélnek róla a helyiek, de nem alaptalanul teszik.

Az élet iróniája, hogy Hitler ugyanezt a szerepet szánta a városnak a Harmadik Birodalomban. Szerencsére az ő „építő” tervei félbeszakadtak, a következő század fejlesztései pedig valóban a kulturális életre irányultak, távol maradva az ideológiáktól. Az elmúlt évtizedben Linz rossz hírű ipari kisvárosból igazi ékszerdobozzá vált, amelyben elfér egymás mellett a háborítatlan környezet és a technikai innováció, a múlt századok emlékei és a jövőbe mutató tervek, egy modern város nyüzsgése és a vidéki báj. És ami a legfontosabb: amelyben elfér egymás mellett kétszázezer ember, bármilyen különbözők is legyenek. Nem hazudnak a turisztikai mottók: „Linz changes”, illetve

„Linz changes you”.

Hiszen a város épp azért képes változást hozni mások életébe, mert önmagán sem fél változtatni. Persze túlzás volna azt állítani, hogy új emberként térünk haza Ausztriából, de tény, hogy néhány ott töltött nap után egészen más perspektívából látunk egyes dolgokat, ha elég nyitottan állunk hozzájuk. Útinaplónk következő részeiben a változás mélyére ásunk, miközben a linzi kultúrát is feltérképezzük: milyen egy kortárs kastély, lehet-e klónozni a múzeumban, hogy lesz a vandalizmusból magas kultúra, és mit keres a Higgs-bozon egy neogótikus székesegyházban?