A Momentán Társulat és vendégei Kapolcson, a Palya Beától megörökölt udvarban tíz nap, kilenc éjszaka nem csupán improvizációs színházi előadásokkal, hanem zenével, irodalommal, filmmel, sőt divattal várják a véletlenül és célzottan arra járókat. A sokszínűségnek egyszerű az oka: a társulat tagjai ha éppen nem játszanak együtt, akkor zenét szereznek, filmet rendeznek, látványt terveznek. A tőlük jól ismert formák, mint a Rögvest, a re:Verze, a Főhős vagy épp a Fröccs a Völgyben egy kis csavart kapnak. Erről beszélgettünk Bódy Gergővel.
A részletes programkínálatért keresd a Papageno különszámát!
– Kezdjük a legelején: hogy került a Momentán a Művészetek Völgyébe?
– Palya Beának öt-hat évig volt itt udvara, és amikor úgy érezte, hogy már inkább csak fellépőként jönne, mert annyi energiát jelent a szervezés, hogy a motorja legyél ennek a helyszínnek tíz napig, akkor a Völgy szervezőiben és Beában is egyszerre vetődött fel, hogy mi lenne, ha mi vennénk át az udvart. Az első év nagyon tanulságos volt, mert nem csupán arról szól ez, hogy kitaláljuk a fellépőket meg a programot, hanem azt is ki kell találni, hány papírra van szükség, hány hálózsák kell az önkénteseknek, hány adag ételt rendeljünk, hova írjuk ki a programot, mi a programok ideális hossza, hogy engedjük be a nézőket, szóval millió-millió apróság, de minden évben tapasztaltabbak leszünk, és évről évre profibbak vagyunk. Látjuk, mi az, ami működik, mi az, amin kétszázan vannak, mi az, amin kilencszázan, és ennek megfelelően alakul a következő év.
– Kik mennek a Momentán Udvarba? A törzsnézőitek, vagy vannak betévedő vendégek is?
– Rengeteg a törzsnézőnk, akik év közben rendszeresen járnak a programjainkra, és persze, vannak újak is. De a Völgy legnagyobb előnye az, hogy itt lehet beszélgetni. Itt nem az van, mint évad közben, hogy megérkeznek a nézők az előadásra 15 perccel kezdés előtt, utána pedig hazamennek, és bár fogadjuk és elbúcsúztatjuk őket, de csak egy-két mondatra jut idő.
Kapolcson a Momentán udvarba be lehet jönni akár délelőtt is, vagy két előadás között ott lehet maradni, és így kialakulhat egy élő, mély kapcsolat a nézőkkel.
Az a tapasztalatunk, hogy a Momentán közönségében elég nagy az aránya azoknak, akik egy hagyományos színházi előadásra nem biztos, hogy bemennének, mert az ő kíváncsiságát vagy fantáziáját nem elégíti ki az, hogy leüljön, végignézzen valamit, a végén tapsoljon. Szoktunk évad közben közvéleménykutatást csinálni, és tavaly szembesültünk azzal, hogy nagyon sok műszaki , IT- vagy banki hátterű ember jár hozzánk, és nekik fontos, hogy beleszólhassanak a játékba, hogy ők is alakíthassák a történetet, hogy „használva” legyenek. Amikor indultunk, jórészt fiatalok jöttek, most már, hogy 15 éve működünk, és nyolc éve saját színházunk van, 15-től 50 pluszig terjed az életkor. Az nagyon érdekes, hogy az idősebbek január-február-márciusban tűnnek fel, mert a gyerekeiktől karácsonyi ajándékba kapják a Momentán-jegyet.
– Ez a nagyon széles életkori paletta az oka, hogy kifejezetten gyerekeknek szóló programmal is készültök a Völgyben?
– Részben. Alapvetően azt szeretnénk, ha minél sokszínűbben mutatnánk meg, mi mindent jelent az improvizáció, és ebbe abszolút beletartozik az a játék, amit Elek Ányos csinál gyerekekkel.
– A film viszont nem improvizáció, ugyanakkor rövidfilmeket is vetítetek.
– A társulatból senki nem színész, de mindenki a film-színház-muzsika területén tevékenykedik. Van köztünk dramaturg, látványtervező, drámatanár, műsorvezető, zeneszerző, filmproducer, filmrendező, és mivel az udvar rólunk szól, mindenki kap lehetőséget arra, hogy a saját világát bemutassa. Így van az, hogy Tóth Barna harmadik éve lehozza a kedvenc filmjeit vagy beszélget kollégáival, a kisházban pedig meg lehet nézni és akár meg is lehet venni Nemes Takách Kata credress ruháit.
Az irtó fontos a Momentánban, hogy mindenkinek vagy egy, két, három 24 órás elfoglaltsága, szerelme. Ezekből rengeteg inspirációt kap, amit bedob a közösbe, és ezt visszük együtt a színpadra. A Momentán úgy működik, mint egy család: hagyjuk egymást élni. Ha ide tartozol, elmehetsz, és mi visszavárunk, itt mindig lesz helyed. Ez a fajta szabadság az oka annak, hogy még 15 év után is a tíz alapító tagból kilencen együtt vagyunk.
– A vendégeiteket kiválasztása is ilyen demokratikusan történik? Nézzük például azokat, akiknek – főhősként – az életével fogtok játszani.
– Évad elején csinálunk egy listát, és bedobjuk azokat a neveket, akik bennünket érdekelnek, inspirálnak. Mindenkitől érkezik két-három név, aztán ebből a hosszabb listából lesz egy rövidebb annak alapján, hogy ki az, aki a közönségünk számára is érdekes. Próbálunk a sokszínűségre törekedni, és persze ott van még a ráérési faktor. A mostani négy vendégünk már régebb óta a látókörünkben van, de most sikerült őket felkérni erre a szerepre vagy éppen szerettük volna őket nagyobb közönségnek vagy kicsit más keretek között megmutatni. Van köztük egy író, aki politikus is volt, egy újságíró, egy zenész és egy közösségi-szociális angyal, név szerint Kukorelly Endre, Sixx, Dopeman és L. Ritók Nóra.
– Te vagy ezeknek az esteknek a műsorvezetője, neked jól fel kell készülni a vendégek életéből. Mi van a többiekkel, akik a Főhőst játsszák?
– Nekem valóban alaposan fel kell készülnöm belőlük, és nemcsak azért, mert én beszélgetek velük, hanem azért is, mert a játékokat én irányítom. A játszók viszont nem készülnek, hogy megmaradjon az ad hoc helyszíni inspiráció, hogy az indítsa be őket, amit akkor és ott hallanak. Sokkal jobb, ha szűz aggyal és lélekkel állnak neki, az előzetes ismeretek valószínűleg korlátoznák a fantáziát és a lehetőségeket.
– A Literatúra vagy a Rendhagyó történelemóra kapcsán viszont óhatatlan, hogy ne legyenek előzetes ismereteitek akár egy irodalmi személyről, akár egy történelmi eseményről.
– Ezekben meg pont ez az izgalmas! A Literatúránál Nyáry Krisztiánnal vagy továbbépítjük ezeket a mítoszokat, vagy leromboljuk, majd meglátjuk. Ő tavaly főhősként volt nálunk vendég, és nagyon jól sikerült az este. Van egy formánk, a Fröccs, amelyben egy pszichológiai témát járunk körbe egy pszichológus szakértővel, és ebből indult az ötlet, hogy más témákat is ilyen módon dolgozzunk fel, mert improvizálni bármire lehet.
Törekszünk arra is, hogy minden évben legyen az udvarban valami új.
Az első évben a Momentán maga volt az újdonság, a másodikban az első magyarországi imprós szappanopera, tavaly Jocó bácsi történelemórája. Ezeknek a tapasztalataira hagyatkozva idén a meglevő formákból szeretnénk létrehozni valami olyat, amit még nem csináltunk. Ilyen lesz a Literatúra, és ilyen lesz az Ütközet, amikor nem a társulat tagjai, hanem a nézők küzdenek meg egymással. Mi csak végrehajtók leszünk, akiket a közönség mozgat, a harc tere pedig a színpadról a lenti arénába kerül át.