A július 20-án kezdődő Művészetek Völgyében a Kaláka Versudvar idén is Lackfi Jánossal és vendégeivel várja a zenére és az irodalomra nyitott közönséget. A József Attila-díjas költőt a Kaláka együttessel való kapcsolatáról és az ide programokról kérdeztük.
– Emlékeztek még az első Kaláka Versudvarra?
– Hohó, hát lehet elfelejteni a 2011-es évet? Gryllus Daniékkal rögtön a mélyvízbe csobbantunk, a szó szoros értelmében. A tíz napból kilenc esős volt. (nevet.) Esőkabát-bemutató, Ázott Sminkek Éjszakája, koncert az Özönvíz idején. Leraktuk az udvart szalmával, már szedhettük is fel, cseréltük újra. Közben a Misztrál muzsikált, be is mondták a mikrofonba, hogy a következő dal szövegét az a szőke lovászlegény írta, aki amott a ganajt forgatja. Én meg táncra perdültem a vasvillával.
– Van olyan program, ami a kezdetektől jelen van?
– A nap szerkezete az első időktől fogva adott: délelőtt ringató az icipiciknek, majd gyerekkoncert. Egy órakor versműhely, aztán délutáni koncert, zenés versimpró, majd esti buli. És persze nem volt még két ugyanolyan pillanat, éppen ez benne a varázslatos. Ezért nem unjuk meg soha.
– Hogy ismerkedtetek meg?
– A Kalákával Párizsban szerepeltünk először közösen, 2001-ben, teljesen véletlenül. Égen-földön kerestek valakit, aki felolvas franciául pár verset a koncerten, vállalkoztam rá, és pár mondatos kommentárt is fűztem a szövegekhez, aminek nagy sikere lett. Daninak ez megtetszett, és mondta, fejlesszük tovább a dolgot.
– A Kaláka Versudvaron kívül is vannak közös fellépéseitek?
– Bejártuk együtt a francia nyelvterületet, voltunk Párizsban, Brüsszelben, Strasbourgban, Clunyben, Taizében, Correns-ban. A magyar költészetről próbáltunk szórakoztató érdekességeket megosztani, zenés melléklettel. Gryllus Danival meg most már lassan harminc-negyven helyen léptünk fel a Feldaraboljuk a végtelent című kétszemélyes produkciónkkal. Legutóbb Békésen kétszáz ember volt ránk kíváncsi, pedig ment közben a focivébé. Igazi örömzene!
– Mikor kezditek el szervezni a programokat?
– Gyakorlatilag Kapolcsról hazafelé menet. Sőt, most éppen találkoztam Boggie-val, aki kérdezte, jövőre szívesen látnánk-e verses lemezét. Úgyhogy még el se kezdődött ez az évad, már gyűlnek a jobbnál jobb tervek. Ez egy igazi örökmozgó, üzemanyaga a művészi kreativitás.
– Nagyon sűrű a Kaláka Versudvar 10 napja, hogy szoktatok pihenni, kikapcsolódni a Völgyben?
– Nekem két éve még édesapám friss halálával is egybeesett Kapolcs, a fesztiválgyász nagyon fájdalmas műfaj. Igyekeztem minél több időt tölteni az udvartól távol, a szabad természetben. Azóta is gyakran megyek fel a fennsíkra, bámulom a víz futását a malomnál, imádkozom a patak mentén sétálva. Muszáj töltőre tenni az agyat, a lelket, a szívet, mert a tíz nap alatt húsznál többször állok színpadon, próbálok sokat adni a közönségnek, és nem akarok belehalni. Vagy csak nem jobban, mint szükséges.
– Milyen újdonságokkal készültök idén?
– Minden év boldog új év. Az esti népzenei karaoke helyett most izgalmas beszélgetéssorozat lesz a Képmás magazin szervezésében. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz Szabó T. Anna és Dragomán Gyuri, Gryllus Dani és Gryllus Dorka, Tompos Kátya és Hrutka Robi, Herczku Ági és Nikola Parov kettőse férfi és női szerepekről, művészetről, családról, kapcsolatokról. És persze új vendéget nem kímélünk, jön hozzánk Bereményi Géza, Novák Péter, Petruska András, Háy János és Beck Zoli.
– Van olyan műsor, amit különösen vártok?
– Nekem a Zenés Versimprók a legizgalmasabbak mindig, várom a vendégköltőket, a fájdalmas és vidám pillanatokat, alkotás és emberlét kínjairól-örömeiről beszélgetünk, versek szólnak, és persze bolondozunk, rögtönzünk minden mennyiségben.
Meg persze készülök nagyon 27-ére, Szilágyi Örzsébet e-mailjét megírta című kötetem bemutatójára is. 25-én ismét csinálunk közös, műhelyes villámcsődületet Harcsa Veronikával, és alighanem Szirtes Edina Mókussal is szomszédolunk majd. Az utolsó vasárnap ökumenikus istentisztelete mindig nagyon felemelő.
– Mi rímel arra, hogy Papageno?
– Oké, te akartad: Gyógyír neve: Papageno, / Nincsen benne parabén, ó!
