Papageno Radio
- hirdetés -
Címlap Így járult hozzá Liszt Ferenc Raffaello népszerűsítéséhez

Így járult hozzá Liszt Ferenc Raffaello népszerűsítéséhez

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Már javában az esküvői szezon közepén járunk, a Galleria Vittorio Emanuele II passzázsban a turisták tömegében fehér ruhában tipegő menyasszonyok tűnnek fel, nyomukban az elcsigázott vőlegénnyel és az izzadó fotóssal.

- hirdetés -

Az egyik leghíresebb milánói jegyespár, Alessandro Manzoni XIX. századi regényéből ismert Renzo és Lucia, akik ugyan nagyon szerették egymást, a pap azonban csak több száz oldal elteltével adta rájuk áldását. A város másik híres párját, Máriát és Józsefet Raffaello Sanzio ecsetje és Liszt Ferenc zenéje tette halhatatlanná.

Raffaello Sanzio: Mária eljegyzése, 1504, Pinacoteca di Brera, Milánó © 2018 Pinacoteca di Brera

A festmény előterében nagy szakállú rabbi gyengéden tartja a jegyespár kezét, miközben a vőlegény a vörös ruhás menyasszony ujjára készül felhúzni az aranygyűrűt. Két oldalt nők és férfiak csoportja, nemek szerint szétválasztva. Az eljegyzés a szabadban, tágas téren zajlik, háttérben Tempietto-szerű épülettel és szelíd dombokkal.

A Brera-képtárban őrzött Raffaello-alkotás (1504) mintája mesterének, Pietro Perugino közel egy időben készült festménye lehetett. A két munka a művészettörténeti tankönyvek visszatérő képpárja, élőben először csak 2016-ban csodálhatta meg őket egymás mellett a közönség. A milánói múzeumban még két XVI. századi festmény, Vittore Carpaccio és Bernardino Luini munkája örökíti meg Mária-ciklus részeként a jelenetet.

A felfogásukban eltérő alkotások visszatérő elemei a József kezében virágzó vessző és a botokat tördelő, mérgelődő férfiak. Honnan erednek ezek a motívumok és miben áll ikonográfiai jelentőségük?

Jusepe de Ribera: József virágzó vesszővel, 1630 körül, Brooklyn Museum, New York © Brooklyn Museum

Zakariás főpapnak Jakab protoevangéliuma (9, 3-7) és Pszeudo-Máté evangéliuma (8,1-4) szerint azzal a nőtlen férfival kellett kiházasítania a tizennégy éves zsidó lányt, akinek botjából galamb röppen ki, vagy amelyiken égi jel jelenik meg.  A fehér madár valóban megjelenik több festményen is, azonban a virágra nincs utalás az apokrif iratokban, csak jóval később, a XIII. századi Legenda Aurea gyűjteményben jelenik meg először. A vesszőből kisarjadó virágnak, mint égi jelnek természetesen van hagyománya a kanonikus keresztény és zsidó irodalomban. Ott van például Ézsaiás próféta jövendölése (11, 1) vagy az óriás, Kristóf, akinek földbe szúrt rúdjából egy éjszaka alatt nőtt ki datolyapálma.

A legközelebbi párhuzam azonban a levita Áron története (Bamidbar,17,16-24), akinek papi kiváltsága a lázadó törzsek között azáltal igazolódott, hogy a frigyláda elé helyezett tizenkét fadarab közül egyedül az övéből sarjadt mandulavirág. József ágából Raffaello festményén leander nyílik, amit olaszul mindmáig mazza di San Giuseppének, József vesszejének neveznek. A kivirágzott bot később a nevelőapa attribútumává vált, gondoljunk például Guercino vagy Jusepe de Ribera műveire.

Áron botja kivirágzik, Speculum humanae salvationis, Köln, 1450 körül, Museum Meermanno Westreenianum, Hága – Wikipédia

Liszt Ferenc pedig azáltal járult hozzá az urbinói mester festményének népszerűsítéséhez, hogy a Zarándokévek II. elnevezésű sorozat első zongoradarabja a festmény címét kapta. A zeneszerző 1837-ben, a Grand Tour keretében látogatott el a milánói képtárba Marie d’Agoult grófnéval.

Míg utastársa a naplójában egyhangúnak, száraznak írja le a művet, addig Liszt valószínűleg más véleménnyel lehetett a képről. Legalábbis zenéje erről tanúskodik.

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X