2018-ban Kati Lázár színművésznek ad életműdíjat a Színházi Kritikusok Céhe. A díjat szeptember 20-án veszi át a színésznő a Budapest Bábszínházban, a Kritikusdíj-átadó gálaesten. Tőle kölcsönzött és róla szóló mondatokkal próbáljuk megrajzolni a kivételes pályaképet.
Ismerje meg a kategóriák jelöltjeit, böngéssze végig a laudációkat a Papageno különszámában!
Lázár Kati a pályáról, a színházcsinálásról, a saját tehetségéről
Az én most kezdődő pályám tarisznyájában még csak morzsák vannak, versekből, fényekből, illatokból, színészi és emberi jó szavakból, fájdalmakból. Ebből áll össze az a bizonyos hamuba sült pogácsa, élet táplálék. (Film Színház Muzsika, 1973)
Soha nem az van a világban, amit hiszek: hogy segíteni kell a szegényeket, az elesetteket, az állatokat, vigyázni kell a növényekre és támogatni kell egymást. Nem harácsolni. Ha nem ezt tapasztalom, olyan fájdalmat érzek, hogy inkább nem akarok tudni semmiről. (HVG, 2014)
Mindig zsigerileg érzem, ha valami hamis. Ahogy öregszem, pláne nem tartom fontosnak a hamis, anyagias dolgokból eredő túlzásokat. Szerintem az a jó, ha természetesen, a Földből, a Napból, az adottságainkból jönnek a dolgok. (Magyar Narancs, 2014)
Ha valahol azt éreztem, hogy nincs szükség rám, igyekeztem tovább lépni. Korán megértettem, hogy ha a folyó folyik, nem lehet feltartóztatni. Ha az ember valahonnan, valamiért elvágyódik, akkor ki kell lépni. (Criticai Lapok, 2015)
Van egy szenvedésdallam, ami végigvonul az életemen. Talán a szüleimtől kaptam, vagy még régebbi, mindenesetre viszem. Szeretem átadni magam ennek a fájdalomnak. És hálát adok istennek, amikor nem kell átadnom magamat, mert valaki másét játszom. (Revizor, 2015)
A színészet menekülés. Az élet értelme, az valami más. De nem merem elengedni a biztonságos madzagomat, ami a színészet, mert mi marad helyette? (Vasárnapi Hírek, 2017)
Nem csinálok presztízskérdést a színészetből. Amikor Jordánnal Kaposváron fiatalokkal közösen dolgoztunk, soha nem akartam középen meghajolni. A siker része a szakmának inkább zavar. Taps nélkül is tudtam, hogy jó voltam-e vagy sem, hogy sikerült-e megfelelni az elvárásaimnak vagy sem. (Színház.net, 2018)
Lázár Kati: nehéz ember, nehéz partner és nagyszerű játszótárs
Így látta Lázár Katit a kritika
Petra von Kantja olyan pőrére vetkőzik előttünk lelkileg, hogy a testi lemeztelenedés annak már csak gyenge lenyomata lehet. Lázár Kati itt olyan mélységekbe ereszkedik alá, ahová követni is alig lehet pirulás nélkül. Alakítása egyszerre fegyelmezett és gátlástalan, taszító és imponáló, letaglózó és lenyűgöző. (Stuber Andrea a Petra von Kant… címszerepéről, Kritika, 1988)
Mert ami ezen a csöppnyi színen Lázár Kati és Jordán Tamás vezetésével és színpadi jelenlétével létrejön, az több, mint egy színházi este sikere. Az maga a színészetért, a színházi-színészi munka minőségéért, értékéért és rangjáért vívott küzdelem. A két színész (…) megmutatja, hogy kell élni, létezni a színházban a színházért. (Róna Katalin a Karneválvégi éjszakáról, Film Színház, Muzsika, 1990)
Lázár Katin nem fog a gothári átok (…). Lázár annyira súlyos, hogy ez az urbanizált, megfilmesített díszlet se fog ki a valóságosságán. Háziasszony ő, súlyosságában is kiszolgáltatott. Ha őrá gondolok, érteni vélem, mivé is akart bővülni, bűvölődni ez az előadás. (Forgách András A kezdet vége Lizzie Berilljéről, Színház, 1992)
Remekel az előadásban Lázár Kati. Fáradt asszonyi bölcsesség, valóságérzék és költői nagyság, érzékiség és cserfesség, erkölcsi szilárdság és kémtehetség ötvözete. A nagy színésznő dikciója is hibátlan. Szép, érett, lángoló alakítás. (MGP a Vérnász Szomszédasszonyáról, Népszabadság, 1996)
Később táncra kérik, s ő nemet mond, mert kereken egy éve halt meg a férje. Homályos zugba húzódik, hogy némán, fuldokló szemérmességgel elsirassa magában néhai társát. Torokszorítóan, intimen gyászol, mindössze néhány megilletődött néző szeme előtt. (Stuber Andrea az Ivanov Babakinájáról, Népszava, 1996)
Lázár Kati árnyaltan, sokszínűen ábrázolja az asszony szerencsétlenségét és a bajban is megőrzött eredendő jóságát. (Sándor L. István a Tótferi Szögén asszonyáról, Színház, 2000)
Lázár Kati az anya szerepében szinte észrevétlen, mégis félelmetes erővel hallgat, apró mozdulatokkal tevékenykedik. Háttérben maradva véleményez. Amikor pedig megszólal, tárgyilagos és kegyetlen. Csak az arcán van olyan fájdalom, amilyet még nem láttam színpadon. (Zappe László a Nehéz Anyájáról, Népszabadság, 2010)
A színésznő végig veszélyes kötéltáncot jár. Mert alighanem zsákutca lenne a Jászai koráról szóló ismeretterjesztő vonulat túlzott felerősítése, és az is Lázár Kati ízlését és arányérzékét dicséri, hogy nem ragadunk bele fölösleges, kikacsingatós aktualizálásba. (Jászay Tamás a Kripli Mariról, Revizor, 2014)
Legyen ott Ön is a Színikritikusok Díjának átadó gáláján! Az egyszeri és megismételhetetlen eseményt Szabó Réka rendezi, közreműködik a Tünet Együttes. Az eseményre jegyek itt vásárolhatók.
