Ezek a legjobb magyar színházi előadások?

Színikritikusok Díja 2018 különszámunkkal Vasvári Emese

A Színházi Kritikusok Céhe idén 39. alkalommal, 15 kategóriában nyújtja át az előző évad legkiemelkedőbb színházi teljesítményeit elismerő Színikritikusok Díját. Az írói, a színészi és a tervezői teljesítmények után nézzük azokat a kategóriákat, amelyekben a rendezőt vagy az előadás egészét díjazzák!

Ismerje meg a kategóriák jelöltjeit, böngéssze végig a laudációkat a Papageno különszámában!

A legjobb rendezés

III. Richárd – rendező: Andrei Şerban (Radnóti Színház)

A kardos-köpenyes királydrámaként ismert színmű a vendégül hívott Andrei Şerban rendezésében mocsárillatú, csúfondáros rémdrámává változott. Könnyed és nagy ívű, egyszerre elegáns és elviselhetetlen, s úgy friss és örökérvényű, hogy nincs benne központilag megtorolható aktualitás. De eléri, hogy a szívünkhöz kapjunk. (Gabnai Katalin: Gloster, a hüllő – Revizor)

A salemi boszorkányok – rendező: Alföldi Róbert (Weöres Sándor Színház, Szombathely)

Akár a vásár sokaságát a vásznán megjeleníteni kívánó festő, úgy rendezte meg az előadást Alföldi Róbert. A háttér forgatagából olykor kiemelkedik egy duó, vagy egy trió. A színészek elmennek a falig, átvitt értelemben és egyébként is, az átélés maximuma eredményezi a szélsőséges érzelmi helyzeteket. Mindeközben a boszorkánysággal vádolt Proctorék meghitt kapcsolatát boncolgatja roppant érzékenyen az előadás. (Szekeres Szabolcs: A csók íze – Art7.hu)

Egy piaci nap – rendező: Mohácsi János (Radnóti Színház)

Felkavaró Závada Pál regénye, s felzaklató a Mohácsi testvérek ebből készített, szigorúan komponált, zeneileg strukturált, a Radnóti Színház csaknem teljes társulatát mozgósító előadása. (…) A Mohácsi testvérek jó érzékkel találtak rá Závada regényére, miként a Radnóti Színház is meglelte az anyagra érzékeny Mohácsiékat. (…)Úgy működik a társulat, mint egy tökéletesen összehangolt zenekar, amelyben a szólók és kettősök váltakoznak a kamara-megszólalásokkal és a tuttikkal. (Nánay István: A hely, ahol lehet élni – Revizor)

A legjobb előadás

Borisz Davidovics síremléke – rendező: Alekszandar Popovszki (Újvidéki Színház)

A produkciót akkor is átitatja valamiféle dinamizmus, életerő és harsányság, ha épp a pusztulás, a pusztítás képsorait látjuk megelevenedni. (…) Az előadás fölkavaró, sokkoló s paradox módon mégis roppant mulatságos. A mélységes történelmi irónia, amely Danilo Kiš legendás művét, s az újvidékiek remekbe szabott előadását is jótékonyan átitatja, alapos történelmi leckét kínál a közönségnek. (Kovács Dezső: A forradalom vége – Art7.hu)

Bánk bán – rendező: Vidnyánszky Attila (Nemzeti Színház)

Az előadást politikai vonulatát fölfoghatjuk hatalomkritikának, egy olyan hataloménak, amely veszni hagyja a polgárait. Témájából adódóan van mondandója az idegenellenességről is, pro és kontra. De valójában az előadás nem a napi politika szintjén mozog. (…) Az előadás fájdalmas konklúziója, hogy egy adott ponton visszazárja a szereplőket a véráztatta múzeumi tárlóba, mi pedig nem látjuk pontosan, hogy az a vér kívül vagy belül folyik. (Kállai Katalin: Maira fésült történelem – Art7.hu) 

A salemi boszorkányok – rendező: Alföldi Róbert (Weöres Sándor Színház)

Az ilyen előadások kedvéért muszáj és érdemes színházba járni. A salemi boszorkányok Alföldi Róbert rendezésében olyan légszomjat okoz, hogy csak úgy kapkodjuk a levegőt. A légszomj egyáltalán nem képes beszéd: a néző már a szünetben támolyog, mintha fejbe kólintották volna. Fejbe is kólintották. Mintha a Weöres Sándor Színház első tíz éve, összes jó energiája koncentrálódna ebben a csúcsra járó előadásban: A salemi boszorkányok kétségbeesett, csöndes segélykiáltás. (Ölbei Lívia: Levegőt! – Alföldi Róberttel Szombathelyen és Salemben – vaol.hu)

A legjobb független előadás

Tótferi – rendező: Kárpáti Péter (Trafó–Titkos Társulat)

Kárpáti Péter darabjának nagyszerűsége, hogy egy mikrotörténeten keresztül képes kibontani a transzcendens végtelen világát, és rengeteg humorral teszi fel az élet értelmére vonatkozó nagy kérdéseket. Tabutémákat feszeget, amikor viccet csinál a szegénységből, a születésből, összekeveri a jót és a rosszat, de mindezt a megértés igényével teszi. A Titkos Társulat előadása arra is bizonyíték, hogy a jó színházhoz nincs szükség rengeteg pénzre, csak mélységre, kreativitásra és eredeti ötletekre. (Puskás Panni)

Vaterland – rendező: Horváth Csaba (Trafó–Forte Társulat)

Különleges élmény a Forte Társulat Vaterlandja. Thomas Bernhard ritkán kelt figyelmet a magyar színpadon. Ezúttal Rácz Attila készített átgondolt tematikus válogatást a műveiből. A tájhoz, szülőkhöz, hazához való viszonyról szóló szövegek megrázó sorskérdéseket vetnek fel. Az elgondolkodtató, sokértelmű verbális anyagból Horváth Csaba rendezett előadást, amelyben a szavak súlyát a mozdulatok és a képek érzékeltetik. (A képalkotás alapja Antal Csaba különleges díszlete.) Thomas Bernhardot nagyszerű színészek szokták sikerre vinni. Most egy nagyszerű társulat teszi ugyanezt. (Sándor L. István)

Utas és holdvilág – rendező: Vajdai Vilmos (Trafó–TÁP Színház)

Az évad legjobb öt órája színházban, katartikus utolsó percekkel. Vajdai Vilmos rendezésében talán a megállj! a legzseniálisabb. Hogy a filmtől, a színháztól is decensen tart egy méter távolságot. Ahogy a vetítéssel takarékosan kápráztat el, úgy a színészi játékot is megtartja a keretek között. A szimbolikus egy méternyi üres sáv pont az, amibe beletelepedhet kinek-kinek a saját Utas és holdvilág-világa. Ez az extrém kaland megújítja és feléleszti a nézőben nem csupán a regényt, hanem a színházi élmény fogalmát is. (Stuber Andrea)

A legjobb zenés/szórakoztató előadás

Chioggiai csetepaté – rendező: Sardar Tagirovsky (Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy)

Fantázia, játékosság, humor, sziporkák zenében, prózában és mozdulatokban. Sardar Tagirovsky rendezése, a sepsiszentgyörgyi társulat kivételes intenzitású játéka, a színpadon kisebb-nagyobb szerepekben jelen lévő színészek tehetsége ragyogó örömszínházzá avatja az estét. (…) Könnyed esti vigasság, és sokatmondó színpadi tanulmány az emberről: boldogságvágyról és esendőségről, szerelemről és szertelenségről. Az életről. (Dömötör Adrienne: Örömszínház – Art7.hu)

Csárdáskirálynő – rendező: Béres Attila (Kecskeméti Katona József Színház)

Egy ilyen Csárdáskirálynőhöz kell egy társulat és kell a staffázs. Kecskemét szerencsés, mert nem szenved egyikben sem hiányt. (…) Szól az előadás az orfeumok fülledt világáról, ahol a táncosnők magasra emelik a lábukat, ahol nem tilos sem a csók, sem az érintés, és arról, ami az orfeumon kívül van, az emberfejekkel könnyedén labdázó nagypolitikáról. (Papp Tímea: Szelíden baljós árnyak – Színház)

Kabaré – rendező: Mohácsi János (Miskolci Nemzeti Színház)

Rendkívül fegyelmezett előadást látunk, amelyben (…) egyik pillanatról a másikra néma csöndben mozog vagy negyven ember a jelenetváltásoknál, a táncosok pedig érzékenyen jelzik a főszereplők közti viszony változását: akit körüldongnak, azé a pillanat vagy a jövő… Mohácsi János fontos előadást rendezett, kibeszélnie sem kellett a harmincas évek berlini kabaréjából. A miskolci társulat – nem említettem sokakat, pedig… – jó és fegyelmezett partner. Mi is jó partner voltunk. A vége pedig: “szép hazám, szép hazám”. És tényleg: szép hazám. (Csáki Judit: „A berlini buli” – Revizor)

A legjobb gyerek-/ifjúsági színházi előadás

Antigoné – rendező: Fábián Péter (k2 Színház)

A színészek imponáló jelenléttel húzzák fölfele a pillanatot, egyre növelve a darabból, s az osztálytermi helyzetből adódó feszültséget. A legérdekesebb az a jelenség, ahogy az egymásra lapolódó, két szinten megépített érzelmi gráfok kifeszítése közben nem csak megszólalnak, de fölszárnyalnak a dráma sorai, s olyan erővel szólal meg Szophoklész, mint hagyományos színházban se tán. (…) Van abban valami megejtő, hogy ifjú színházi alkotók csak a műre, és persze magukra figyelve, hátsó gondolatok nélkül bontanak ki egy ma is indulatokat keltő drámát. (Gabnai Katalin: Indulatok a katedra körül – spirituszonline.hu)

Kinek az ég alatt már senkije sincsen – rendező: ifj. Vidnyánszky Attila (Vígszínház)

Csodálatos, ahogyan változik a múlt. Petőfi és Arany barátsága általános iskolától az egyetemig a legunalmasabb stúdiumok közé tartozott – legalábbis ahogyan oktatták. Most a Pesti Színházban Vecsei H. Miklós feldolgozásában, ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében, Hegedűs D. Géza vezényletével érdekes, izgalmas, szellemesen mulatságos, mi több, igazi emberi történetnek látjuk, halljuk. Hogy közelebb jutunk-e általa a tények igazságához, azt nem tudhatjuk. De hogy sok nekünk való igazságot találunk benne, az biztos. (Zappe László) 

Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) – rendező: Szenteczki Zita (Mesebolt Bábszínház, Szombathely)

Ebben az otthonos világban nem történnek nagy dolgok: Kicsinéni bevásárolni megy, Kicsibácsi olvasgat vagy kocog egyet, Imikém barátkozna, de nem nagyon sikerül neki. Mégis, mindenben van egy kis varázslat, egy kis kikacsintás a magas égre meg a lelkünk mélyére. Ott van benne a világmindenségbe vetett diólét és egyetlen ellenszere, az emberi összekapaszkodás. Az előadás igen jól ráérzett Dániel András írói világának abszurd hétköznapiságára. (Turbuly Lilla: Dióhéjban – spirituszonline.hu)

Legyen ott Ön is a Színikritikusok Díjának átadó gáláján! Az egyszeri és megismételhetetlen eseményt Szabó Réka rendezi, közreműködik a Tünet Együttes. Az eseményre jegyek itt vásárolhatók.