Horrorokokó – a gobelin új arca

Véglény

Blogunk a Képzőművészeti Aktuál nevet kapta, mivel a hazai kortárs képzőművészet legaktuálisabb folyamatait szeretné különböző aspektusokból körbejárni. Szerzőink a képzőművészet különböző területein tevékenykedő fiatalok, akik számukra különleges munkastációkat, érdekes látásmóddal rendelkező művészeket, galeristákat vagy nem mindennapi technikákat mutatnak be. Elsőként a gobelin – gyermekkorunk nagymama-asszociációs díszei kerülnek terítékre, melyek Karácsonyi László képzőművész által most izgalmas, új felületként köszönnek vissza.

A festőként végzett Karácsonyi László eredetileg szobrásznak készült, diplomamunkája ellenben egy alumíniumból készített, saját maga által viselt lovagi páncél, illetve egy, a páncélról készült fotogram volt.

Állítása szerint nem ő védte meg a diplomamunkáját, hanem a diplomamunkája védte meg őt.

A művész különleges világlátása visszaköszön legfrissebb sorozatának anakronisztikus témaválasztásában is. Ócskapiacok és apróhirdetések kiszanált gobelinjeit dolgozza át és játszi könnyedséggel tölti meg azokat humorral, pornóval és horrorral.

Vegaraptor

Elnézve Fragonard hinta jelenetét egy robotpók arccal kiegészülve avagy egy női testet raptor fejben végződve valóban értelmet nyer számunkra a Karácsonyi által csak horrorokokónak becézett stílusmeghatározás.

A gobelin használatának magyarázata a művész gyerekkorához, pontosabban a nagyszülői házakban szerzett vizuális ingerekhez vezet vissza – az akkor még számára érinthetetlen dísztárgyak jelenkori kisajátítása és átdolgozása nagy fricska és egyben játékot is jelent számára. Karácsonyit ez a teljes mértékben megőrzött tiszta, gyermeki, sallangoktól mentes hitelessége emeli ki a kortárs képzőművészeti színtéren.

Azt hiszem, kijelenthetem, hogy képzőművész vagyok. A mediális sokszínűség a több lábon állás és a kreativitás, nem egyetlen műfaj korlátai közé rekedés, eszköze és végeredménye. A mű több, esetlegesen egymással ellentétes jelentésrétegétől, önellentmondásosságától válik érdekessé. Ugyanakkor izgalomba hoz egy jelentésnélküliség felé mutató, kiüresedett mű is. A lényeg a minél magasabb fokú önazonosság, esetenként szemfényvesztés megtalálása és megtartása.