Szabó Marcell: „Rachmaninov dúskált az ötletekben”

Szabó Marcell - forrás: ozf.hu

A romantikus zene 145 éve született mesterének művei állnak a szeptember 29-én kezdődő első Orosz Zenei Fesztivál középpontjában, amely idén két városban, Debrecenben és Budapesten várja a közönséget. Az eseménysorozat megálmodóját és művészeti vezetőjét, Szabó Marcell zongoraművészt kérdeztük.

– Hogyan jellemeznéd a kapcsolatod az orosz zenével, Rachmaninov műveivel?

– 15 éves voltam, amikor jelentős hatást gyakorolt rám Jevgenyij Kiszin egyik fiatalkori koncertfelvétele, amin éppen Rachmaninov etűdöket játszott. Ezen a lemezen Kiszin egy évvel volt fiatalabb nálam, ami nagyon inspiráló volt. Ettől a pillanattól kezdve merültem el igazán Rachmaninov műveiben, az évek során pedig tetemes lemezgyűjteményt halmoztam fel. Habzsoltam a zongoradarabjait. A szenvedély pedig azóta is tart, pedig tizenhat év telt el.

– Van olyan Rachmaninov-darab, vagy felvétel, ami különösen közel áll a szívedhez?

– Olyan sokszor hallgattam, hogy a mai napig le tudom magamban játszani Kocsis Zoltán Rachmaninov lemezét, amin a 2. szonátát játssza. Annyira magasra teszi a mércét, hogy soha nem mertem megtanulni a darabnak, ezt az 1913-as verzióját. Talán majd később, ha már igazán elfelejtettem a felvételt.

– Ezek szerint, ha Rachmaninov művek előadásáról van szó ő a példaképed.

– A szerző játéka után számomra Kocsis Zoltán az első számú, de nagyon kedvelem Richter és Nyikolaj Luganszkij előadásmódját is, hogy a fiatal generációból Danyiil Trifonovot ne is említsem. Az ő játékukban mindig találok valami újat, olyan pillanatokat, amik motiválnak, még ha nem is feltétlenül értek egyet minden hangjukkal.

– Hogyan állsz hozzá egy új darab megtanulásához? Utána is olvasol egy-egy kompozíció keletkezéstörténetének?

– Szívesen mondanám, hogy igen, de erre sajnos nincs mindig idő. Valóban az volna az ideális, ha mindenki a legalaposabban körbejárná azt, amivel éppen foglalkozik, ugyanakkor, ha befejezem az adott napi gyakorlást, általában szeretek kilépni a komolyzene világából, hogy pihenjek és újra feltöltődjek. Ez persze nem mindig egyszerű, a gondolataim folyamatosan a tennivalók, gyakorolnivalók, az új ötletek, a frázisok körül forognak, de próbálom tudatosan elterelni a figyelmem. Viszont, ha valami nagyon izgat, akkor a végletekig el tudok merülni a témában, néha túlságosan is.

Szabó Marcell – fotó: Kondella Misi

– Mi volt a legemlékezetesebb Rachmaninov koncerted?

– Talán az, amikor a Müpában debütáltam a Szegedi Szimfonikus Zenekarral. Rachmaninov II. zongoraversenyét játszottam, amit gyerekkoromban nagyon sokat hallgattam a családdal az autóban, amikor éppen utaztunk. Akkor még nem zongoráztam, és nem is tudtam, hogy Rachmaninov a szerző, de a kedvencemmé vált. Eltelt 25 év, és Magyarország legnagyobb hangversenytermében játszhattam teltház előtt ugyanazt a versenyművet. Sosem felejtem el.

– Mint művészeti vezető, hogyan tekintesz a Orosz Zenei Fesztiválra, ami idén először jöhet létre?

– A fesztivál ötlete az évek alatt formálódott. Mindig is szerettem a nagyobb szabású terveket, amik korábban tematikus koncertekben, hangversenysorozatokban öltöttek testet. Tavaly például a Zeneakadémián Debussy összes hangszeres kamaraművét játszottuk el sok kiváló zenésszel, két egymást követő napon.

A részletes programokért keresse különszámunkat!

Az Orosz Zenei Fesztivált egyrészt az orosz zene iránti szeretetem, másrészt az az igény hozta létre, hogy egy kicsit jobban megismertessem a hazai közönséggel ezt a világot. Nem mondhatom, hogy adott esetben az orosz szerzők művei nem jelennek meg a magyar koncertszínpadokon, de úgy vélem, hogy az előforduló repertoár meglehetősen korlátos. Prokofjev öt zongoraversenyt írt, Sosztakovics kettőt, Csajkovszkij pedig hármat.

Ezek közül nagyjából három-négy van a köztudatban. És akkor még nem beszéltünk Szkrjabinról, vagy Kabalevszkijről, vagy arról a Nyikolaj Metnerről, aki annak ellenére, hogy hazájában egyenrangúként kezelik a fent említett szerzőkkel, itthon szinte teljesen ismeretlen. Az orosz zene kifogyhatatlan és a fesztivál műsorát évről évre úgy szeretnénk összeállítani, hogy ezekből a méltatlanul kevéssé ismert művekből minél többet bemutathassunk az arra nyitott közönség.

– Ki tudnál emelni egy koncerteket az ide programból?

– Tekintve, hogy rajongok Rachmaninov művészetéért, elég nehéz kiemelnem egyet. Mégis, amit legjobban várok az Perényi Miklós játéka október 3-án az Orosz Kulturális Intézetben. Rachmaninov csellószonátáját adja majd elő, ami Rachmaninov egyik, ha nem a legszebb műve. Ugyanabban az időszakban született, mint a II. zongoraverseny, illetve a 2. szvit két zongorára. Dúskált az ötletekben. Ez a kedvenc korszakom tőle.