A romantikus zene 145 éve született mesterének művei állnak a szeptember 29-én kezdődő első Orosz Zenei Fesztivál középpontjában, amely idén két városban, Debrecenben és Budapesten várja a közönséget. Az eseménysorozat megálmodóját és művészeti vezetőjét, Szabó Marcell zongoraművészt kérdeztük.
– Hogyan jellemeznéd a kapcsolatod az orosz zenével, Rachmaninov műveivel?
– 15 éves voltam, amikor jelentős hatást gyakorolt rám Jevgenyij Kiszin egyik fiatalkori koncertfelvétele, amin éppen Rachmaninov etűdöket játszott. Ezen a lemezen Kiszin egy évvel volt fiatalabb nálam, ami nagyon inspiráló volt. Ettől a pillanattól kezdve merültem el igazán Rachmaninov műveiben, az évek során pedig tetemes lemezgyűjteményt halmoztam fel. Habzsoltam a zongoradarabjait. A szenvedély pedig azóta is tart, pedig tizenhat év telt el.
– Van olyan Rachmaninov-darab, vagy felvétel, ami különösen közel áll a szívedhez?
– Olyan sokszor hallgattam, hogy a mai napig le tudom magamban játszani Kocsis Zoltán Rachmaninov lemezét, amin a 2. szonátát játssza. Annyira magasra teszi a mércét, hogy soha nem mertem megtanulni a darabnak, ezt az 1913-as verzióját. Talán majd később, ha már igazán elfelejtettem a felvételt.
– Ezek szerint, ha Rachmaninov művek előadásáról van szó ő a példaképed.
– A szerző játéka után számomra Kocsis Zoltán az első számú, de nagyon kedvelem Richter és Nyikolaj Luganszkij előadásmódját is, hogy a fiatal generációból Danyiil Trifonovot ne is említsem. Az ő játékukban mindig találok valami újat, olyan pillanatokat, amik motiválnak, még ha nem is feltétlenül értek egyet minden hangjukkal.
– Hogyan állsz hozzá egy új darab megtanulásához? Utána is olvasol egy-egy kompozíció keletkezéstörténetének?
– Szívesen mondanám, hogy igen, de erre sajnos nincs mindig idő. Valóban az volna az ideális, ha mindenki a legalaposabban körbejárná azt, amivel éppen foglalkozik, ugyanakkor, ha befejezem az adott napi gyakorlást, általában szeretek kilépni a komolyzene világából, hogy pihenjek és újra feltöltődjek. Ez persze nem mindig egyszerű, a gondolataim folyamatosan a tennivalók, gyakorolnivalók, az új ötletek, a frázisok körül forognak, de próbálom tudatosan elterelni a figyelmem. Viszont, ha valami nagyon izgat, akkor a végletekig el tudok merülni a témában, néha túlságosan is.
– Mi volt a legemlékezetesebb Rachmaninov koncerted?
– Talán az, amikor a Müpában debütáltam a Szegedi Szimfonikus Zenekarral. Rachmaninov II. zongoraversenyét játszottam, amit gyerekkoromban nagyon sokat hallgattam a családdal az autóban, amikor éppen utaztunk. Akkor még nem zongoráztam, és nem is tudtam, hogy Rachmaninov a szerző, de a kedvencemmé vált. Eltelt 25 év, és Magyarország legnagyobb hangversenytermében játszhattam teltház előtt ugyanazt a versenyművet. Sosem felejtem el.
– Mint művészeti vezető, hogyan tekintesz a Orosz Zenei Fesztiválra, ami idén először jöhet létre?
– A fesztivál ötlete az évek alatt formálódott. Mindig is szerettem a nagyobb szabású terveket, amik korábban tematikus koncertekben, hangversenysorozatokban öltöttek testet. Tavaly például a Zeneakadémián Debussy összes hangszeres kamaraművét játszottuk el sok kiváló zenésszel, két egymást követő napon.
Az Orosz Zenei Fesztivált egyrészt az orosz zene iránti szeretetem, másrészt az az igény hozta létre, hogy egy kicsit jobban megismertessem a hazai közönséggel ezt a világot. Nem mondhatom, hogy adott esetben az orosz szerzők művei nem jelennek meg a magyar koncertszínpadokon, de úgy vélem, hogy az előforduló repertoár meglehetősen korlátos. Prokofjev öt zongoraversenyt írt, Sosztakovics kettőt, Csajkovszkij pedig hármat.
Ezek közül nagyjából három-négy van a köztudatban. És akkor még nem beszéltünk Szkrjabinról, vagy Kabalevszkijről, vagy arról a Nyikolaj Metnerről, aki annak ellenére, hogy hazájában egyenrangúként kezelik a fent említett szerzőkkel, itthon szinte teljesen ismeretlen. Az orosz zene kifogyhatatlan és a fesztivál műsorát évről évre úgy szeretnénk összeállítani, hogy ezekből a méltatlanul kevéssé ismert művekből minél többet bemutathassunk az arra nyitott közönség.
– Ki tudnál emelni egy koncerteket az ide programból?
– Tekintve, hogy rajongok Rachmaninov művészetéért, elég nehéz kiemelnem egyet. Mégis, amit legjobban várok az Perényi Miklós játéka október 3-án az Orosz Kulturális Intézetben. Rachmaninov csellószonátáját adja majd elő, ami Rachmaninov egyik, ha nem a legszebb műve. Ugyanabban az időszakban született, mint a II. zongoraverseny, illetve a 2. szvit két zongorára. Dúskált az ötletekben. Ez a kedvenc korszakom tőle.