Papageno Radio
- hirdetés -
Címlap A latin Werther és a magyar cimbalomjáték egyik legnagyobb ikonja a Gramofon...

A latin Werther és a magyar cimbalomjáték egyik legnagyobb ikonja a Gramofon toplistáján

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Az októberi toplista első helyére a szokatlan szerepben, Massenet Werther című operájának címszerepében bemutatkozó Juan Diego Flórez és a magyar cimbalomjáték ikonja, Lukács Miklós Cimbózis nevet viselő zenekarával készült lemeze került.

- hirdetés -

„Massenet rutinos, ám arcél nélküli szerző. Külső zsongással és kiszínezett hangzatokkal pótolja hiányzó képzelőerejét. Ha beleszeret egy motívumba, olyankor elviselhetetlenné válik: szüntelenül klimpírozza, de oly olvadékonyan, hogy az már kellemetlen.”

Impresszionista operatörténetében Oskar Bieily kevéssé hízelgőn emlékezett meg e szerzőről (Die Oper, Berlin 1913). Manapság elnézőbbek vagyunk vele; sok tekintetben a Puccini-féle líraizmus előfutárának tekintjük. Ám igaz, ami igaz: türelemre van szükség, hogy túljussunk a Werther (1892) első felvonásának idegőrlő zsánerjelenetein. A folytatás azonban ennyire kitűnő előadásban megjutalmaz minket a tűrőképességünkért.

Tatjana Gürbaca kifinomultan muzikális és okos rendezése egy ponton még fölül is múlja a mű kaliberét; amikor – Werther öngyilkossága után – a fojtogatóan zárt polgári otthon kinyílik, s egy soha be nem teljesült szerelem kozmikus látomásában valamiféle űrhajóvá válik (díszlet: Klaus Grünberg). Joggal kérdezhetjük: a haldoklásában ennyire megdicsőült Werther minek foglalkozik egyházilag immáron lehetetlenné vált temetése még számba jöhető körülményeivel?

A 38 éves német karmester, Cornelius Meister által nagy empátiával vezényelt előadásban mindenki ragyogó, de Juan Diego Flórez a címszerepben egyenesen szenzációs.

Persze szokatlan, hogy e délszaki (perui) tenor, akit eddig Fentonként (Falstaff) vagy Rinuccióként (Gianni Schicchi) vagy legföljebb mantuai hercegként (Rigoletto) – csupa elégedett amorózóként – ismertünk, egyszer csak mint egzaltált, halálosan boldogtalan szerelmes jelenik meg előttünk. Ám Flórez olyan szívszorítóan játszik, s 45 éve ellenére még mindig oly megnyerő színpadi jelenség, hogy tudomásul vesszük: ő egy „latin” Werther…

Juan Diego Flórez – Forrás: facebook.com/JuanDiegoFlorezOfficial

Az egész kiállításában gyönyörű kiadvány tehát jó okkal tartalmaz vele is tanulságos interjút, és nem csak a rendezőnővel és díszlettervezőjével (akik intelligensen világítanak rá a Goethe-regény s az opera közti különbségekre). „A hang változása új lehetőségeket tár föl a repertoárban, ám ügyelnünk kell az újfajta kifejezésmód elsajátítására” – mondja Flórez, és ő ezt rendkívül meggyőzően teszi.

Ahogyan a Gutenberg-galaxist, a nyomtatott könyvet szerencsére nem tüntette el teljesen az internet, ugyanúgy a hangfelvétel-készítés és -kiadás online korszakában sem szűntek meg a fizikai hanghordozók. Sőt, az értékteremtő zenei műfajokban a kézbe vehető, szép grafikával és minőségi booklettel kínált hanglemez az elmúlt időszakban Európa-szerte felértékelődött.

A Gramofon havonta jelentkező összeállítása szubjektív toplista: ebben a hónapban mi ezeket a lemezeket hallgatjuk legszívesebben a szerkesztőségben.

A magyar cimbalomjáték egyik legnagyobb ikonja, a Cimbiózis trió mellett a Dresch Quartetből is jól ismert Lukács Miklós bármihez is nyúlt eddig, az arannyá változott. A Cimbiózis alapformáció – mely a cimbalmos-zeneszerzőből, Orbán György nagybőgősből és Baló István dobosból áll – a kvintett-anyag lemezén is változatlan. A Lux et Umbra (Fény és Árnyék) matériájának sok, az alkotás minőségére és kifinomultságára vonatkozó tulajdonsága mellett szakmai értelemben vett nehézségi foka is igen magas.

Lukács Miklós – facebook.com/miklos.lukacs.12

A fantasztikus magot alkotó alaptrió gravitációs mezejébe Klenyán Csaba klarinétjátéka és Jankó Attila fagotténeke organikus módon, szinte magától értetődve szerveződik. A zenei és hangszeres tudás azon szintjén, amit ez a kvintet képvisel, jelentőségét veszíti a műfaji behatárolásra vonatkozó próbálkozás. Világosan hallható, hogy a lemez anyagának számos területe a kortárs klasszikus zene hangulataiból táplálkozik, máskor pedig a jazz, vagy akár a groove kerül előtérbe.

Hallgatói energiáinkat azonban érdemesebb a hat költemény minél nyíltabb füllel és szívvel való befogadására összpontosítanunk. A kompozíciók (de hívhatnánk őket meditációknak, vallomásoknak, lélekképeknek) őszinte és érzékeny megnyilvánulásai az alkotó embernek. Ha még nem tudjuk, akkor

tanuljuk meg értelmezni a különféle zenei stílusok univerzális muzsikává olvadó nyelvét.

A lemezen elsőként megszólaló blokk mozgalmas kezdést prezentál, a legelejétől kezdve magas intenzitással. A hangszerek különböző kombinációkban szólalnak meg egymással, majd egymás nélkül; hol összekomponált szólamokban, hol pedig egy ideig szabadon. A tízperces költemény felénél csak a fagottének marad, s mintegy a csata után szétnézve a harcmezőn, kérdőn siratja környezetét. Ezután visszalép a bőgő, s megértő komplementerszólammal szolidál a lírai fagottal, míg végül mindketten eltűnnek az alkonyatban.

A címadó szerzemény a polifon hangszerelés és az improvizáció házasításának tökéletes példája, híven tükrözi az egész lemez mögött meghúzódó spiritualitást és ihletettséget. Az album záróeposza egy meditatív szeánsz, ami terjedelmében is rímel a lemezt nyitó kompozícióra.

A Cimbiózis 5tet egy olyan anyag, amit mindenkinek hallania kell, aki a tiszta és értékes zenét kedveli.

Cím: Massenet: Werther

Kiadó: Accentus Music – Mevex

Katalógusszám: ACC 20427

Cím: Lukács Miklós Cimbiózis 5tet: Lux et Umbra

Kiadó: Fonó Records

Katalógusszám: FA 407-2

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X