A Hallgatni Aranyt! oldalon nem csupán verseket ismerhetnek meg az érdeklődők, hanem Arany János levelesládájába is betekintést kaphatnak. Vannak küldemények, amelyeket a költő írt barátainak, családtagjainak, és vannak olyanok, amelyeknek ő a címzettje. A Nagyváradi Szigligeti Színház művésze, Dimény Levente tolmácsolásában Tompa Mihály és Gyulai Pál Aranynak szóló levelei hallgathatók meg.
– Vannak színészek, akik szeretnek verset mondani, egyéni műsort állítanak össze, és vannak olyanok, akiknek sokkal nagyobb biztonságot ad, ha nem egyedül egy verssel, hanem társakkal állnak színpadra, mert a partner, a darabbeli helyzet, a díszlet, a jelmez, az előadás egyéb hozzávalói kapaszkodót jelentenek. Te melyik típusba tartozol?
– Talán a második kategóriába, de korrigálnék, nem csak azért, mert a kategorizálás ellen zsigeri tiltakozásba kezdek, hanem azért, mert a kollektív játék egyáltalán nem jelent nagyobb biztonságot. Talán éppen ez a csodálatos egymásra utaltság határozza meg a színjátszás varázsát.
– Milyen viszonyban állsz Arany költészetével? A kedvenc költőid képzeletbeli toplistáján hol található?
– Nem állíthatom, hogy Arany verseskötetei a mindennap koptatottak között van az olvasólámpa alatt. De akaratlanul is sűrűn kell vele találkozni, ugyanis korának nagyjai mind közvetlenül kötődtek életművéhez, így ha bármit veszünk le a könyvespolcról, ami abban a korban született, folyton Aranyba botlunk, konkrétan és képletesen is.
Kováts Adél: „Az örök érvényű értékek megingásáról, a kibillenésről mindig kell szólnunk”
– Arany életművében filozófiai verseken és közéleti költeményeken túl magánéleti versekig, balladától humorig sokféle hang megtalálható. Melyik áll közel hozzád?
– Számomra azok a legemlékezetesebb alkotásai, amelyek a közéleti reflektálásait a humoron keresztül valósítja meg. Talán emiatt annyira közérthetőek a társadalmi helyzetképei. Sokszor titulálják őt „nagy öregnek” és elemzik őt mint konzervatív szemléletű költőt, de erre ő mindig rácáfol friss éleslátásával és csípős humorával.
– Mennyire vagy „elégedett” a rád osztott levelekkel? Milyen kihívást jelentettek?
– Azt hiszem, az elégedettség nem téma, amikor ilyen rangú munkafolyamat része lehet valaki. Nagy örömmel dobtam bele magam a munkába. Az általam kapott feladat kihívása talán abban állt, hogy az Aranyhoz jrt levelekbe belecsempésszem a feladó viszonyát Arany tekintélyéhez.
– Milyen élmény volt a stúdiómunka?
– Mindig kihívás mikrofonon keresztül közvetíteni. Az az izgalom leírhatatlan, ami azzal jár, hogy a megadott idő alatt eljutok-e oda, hogy a lehető legközvetlenebb módon leküzdhesssem a technikai közvetítés távolságát és az adott szöveget „szemtől szembe” kaphassa a hallgató.
– Miért tartod fontosnak a Hallgatni Aranyt! projektet? Miben látod a kezdeményezés jelentőségét?
– Talán erre a kérdésre a választ sokkal jobban megfogalmazták a program kitalálói és lebonyolítói. A magma részére nagyon fontos, hogy azok a nagyjaink akik örök érvényű, meghatározó gondolatokkal járultak hozzá jelenünk kialakulásához, ezek után közvetlenül „egy kattintással” járulhassanak hozzá a jövő alakulásához.
Gyulai Pál Arany Jánosnak (1854)
Pest, 1854.10.23.
Kedves barátom!
Tegnap vett leveledre ma már válaszolok örömömben, hogy nem haragszol reám. Bocsáss meg, hogy sem nem látogattalak meg, sem a husz pengöt nem küldhettem el képviselőmül. Mindennek Vas Gereben az oka, hogy az ördög vinné el.
Egy ivnyi novellát igértem volt neki 25 pengőért, melyet tiz nap alatt elvégezni remélék. Azután Szilágyinak akartam irni nehány tárczacikket 30 pengöért és végre pénzzel és jó kedvvel hozzád rándulni pár napra. De Vas Gereben ezer kérelmeim daczára is elvitte tőlem novellám elejét, mielött be lett volna fejezve. Ez szerencsétlenné tett bele zavarodtam. Az egy ívre számitott novella két ívre nyult s egész a mai napig kivánom a közönségnek a „jó éjszaká”-t.
Ime az én ujabb komikus szerencsétlenségem. Azonban a 20 pengöt illetöleg mi halad, el nem marad. Ujra reményem van nehány forinthoz. Összegyüjtöm gyerekek számára írt verseimet s eladom Heckenastnak. Keveset remélek ugyan belölök a többek közt azért is, mert nincs szándékom nevemet kitenni, de ennyit minden esetre igen, mi adósságaim tisztázására elég.
A másik husz pengőt illetőleg aggodalmad fölösleges. Midön költeményedet Csengerynek átadtam, azt mondá: majd átadja díját nekem elküldés végett. Én azt feleltem: küldje el ő, mert nekem sok a dolgom, könnyen elveszthetem s több effélét. Azt hittem, hogy már rég elküldötte. A mult hó végén irt leveled következtében tudakozódtam a dolog felől. Csengery azt felelte: még nem küldötte el, mert Számvald a füzet megjelenésekor fizet, mi e napokban történik. Tehát nincs baj.
A meg nem küldött füzeteket megrendeltem számodra. Soha olyan rosz expeditiot, mint a Számvaldé.
„Toldy”-d nagy hatást tett. Értem az irói köröket, mert az ugynevezett közönséggel mostanság keveset érintkezhettem. Kemény, Csengery, Eötvös el vannak ragadtatva. Tóth Kálmánék jobbnak tartják, mint az elsőt, csak egy nagy hibát födeztek föl benne: a legszebb helyek egyikét, midőn Toldyval a királyi udvarban gunyolódnak. Szóval az irói körök igen jól vagy elég jól fogadták. Csak Toldi Ferencz nem tud megbarátkozni az ő dédatyjával.
Az én véleményemet a B.[uda] P.[esti] Hirlap tárczájában fogod olvasni, mert Kemény regényen dolgozván, egyhamarjában nem irhat róla. Szeretném egy igen csinos tárczaczikkel fölvillanyozni a közönséget s müvednek szépségeit nem annyira bonczolgatás, mint lelkesülés által tüntetni föl. Szándékom inkább szép, mint okos dolgokat mondani róla. Bárcsak sikerülne!
Mi most egy kritiko-szépirodalmi lap megalapításában törjük fejünket. Munka- és pénz-részvény utján szándékozunk létre hozni közös veszteség és nyereségre. Közelebbről irni fogok neked ez ügyben.
Most az ég áldjon! Karácsonban minden esetre látni foglak.
barátod
Gyulai
U.i. Az Eötvös levelét még ma átadom.