Papageno Radio
- hirdetés -
Blogok CAFe Budapest Erre érdemes figyelni a Nemzeti Galéria brit kiállításán

Erre érdemes figyelni a Nemzeti Galéria brit kiállításán

Bacon, Freud és a Londoni Iskola címmel a 20. század modern brit festészetének egyik legnagyobb hatású korszakát – mintegy 90 képet és egy Giacometti szobrot – bemutató kiállítás most először látható Budapesten október 9-től a Magyar Nemzeti Galériában.

A kiállítás a Londoni Iskola olyan kulcsfontosságú alkotóira összpontosít, mint Francis Bacon, Lucian Freud, Frank Auerbach és Leon Kossoff. Ez a négy művész áll a tárlat középpontjában, de – ahogy Fehér Dávid társkurátor megjegyezte – kitekint az előzményekre és a kortárs brit festészetre gyakorolt hatását is vizsgálja. Bemutatja a fölvonultatott fiatal- és középgeneráció alkotásain keresztüla brit figurális festészet a 20. század elejétől napjainkig ívelő történetének egyik legfontosabb szálát. A tárlatra fontos festményeket kölcsönöztek európai és tengerentúli magángyűjtők és közgyűjtemények, valamint számos mű érkezik a londoni Tate Britain gyűjteményéből is, köszönhetően annak, hogy a budapesti és a londoni intézmény rendkívül jó kapcsolatot alakított ki, és közösen dolgozták ki a tárlat koncepcióját Elen Crippa kurátorral – tette hozzá Fehér Dávid.

Újabb nagyszabású brit kiállítás érkezik a Szépművészetibe

A II. világháború befejezése után nemcsak a gazdasági és katonai, hanem a kulturális élet központja is Párizs és Itália után New Yorkba tevődött át. Londonban a különböző származású, nemzetiségű művészek magányosan keresték útjukat, figyelmük a francia és a spanyol klasszikusokra irányult, miközben Amerikában az absztrakt volt a csúcson, de a londoni művészek csak 1959-ben találtak rá, és továbbra se hagyták el a figurális festészetet. Műtermeikben önállóan dolgoztak, de gyakran összejöttek kedvenc kocsmájukba, a Colony Roomban, a Sohoban. Eltérően párizsi és New York-i társaiktól, nem adtak ki manifesztumot, nem definiálták munkájukat, fő törekvésük a figuratív festészet újra-meghatározása volt.

Ronald Kitaj festő és teoretikus, aki ehhez a társasághoz tartozott, használta először Baconra és társaira a Londoni Iskola megnevezést 1976-ban.

Ezek a művészek jól ismerték egymást, voltak köztük szoros barátságok, modellt ültek egymásnak, Bacon szerint nem nevezhető iskolának a munkásságuk, bár elismerte, műveik között vannak összefüggések.

A Londoni Iskola alkotóinak munkásságát a ’80-as évek végén ismerte meg a nagyközönség a Brit művészet a 20. században című tárlaton a Royal Academyben, és utazó kiállításon egy éven át Európa szerte. A látványelvű festészet hagyományait követő művek a hétköznapi életet tematizálják: egy emberközpontú, expresszív festészetfelfogást példáznak.

85 millióért kelt el Rippl-Rónai Pihenő Fenellája

A festményeknek gyakran központi tárgya az emberalak vagyis a hús maga,  az alakformálás, a festékkel mint anyaggal való kísérletezés. Ennek nyomán a képfelület kézzelfogható érzékisége és anyagszerűsége a művek értelmezésének kulcskérdései közé tartozik. A kiállítás olykor a földrajzi határokon túllépve az expresszív anyag- és alakformálás olyan előzményeire és párhuzamaira is kitekint, mint az olasz Alberto Giacometti és a francia Chaïm Soutine. Ám a Londoni Iskola központi alkotóit a tárlat elsősorban a helyi művészeti hagyományok összefüggésrendszerébe helyezi és olyan nagy hatású, iskolateremtő brit festők fontos alkotásait – tájképeket, portrékat, női aktokat –is bemutatja, mint Walter Richard Sickert, David Bomberg, Stanley Spencer és William Coldstream.

Ahogy Fehér Dávid elmondta, a Nemzeti Galéria A épületének földszintjén a fiatalok művei lesznek, innen tekintenek vissza a 20. századi tendenciákra. Közülük a legfontosabb alkotó Jenny Saville, aki monumentális portréiról híres. Kiállított képén az emberi testből indul ki, amely szinte tájjá válik. Lynette Yiadom-Boakye angol-ghánai festőnő a legfiatalabb művész a tárlaton, figurális festészete a Londoni Iskolához köthető hagyományok továbbélését mutatja. Ebben a szekcióban igen erős a női vonal, és ez azért is érdekes, mert a híres Londoni Iskola csak férfiakból állt.

„Konceptuális meló” – Csábi Ádám alkotásai 

Az emeleten Francis Bacon két festménye látható a pápa-sorozatból, amelyet Velázquez X. Ince pápa portréja ihletett, deexpresszív elemekkel tarkított. Egy képe a Kutya szubjektív ábrázolás mégpedig nyers, vagyis lealapozatlan vásznon. Itt kapott helyet Alberto Giacometti álló nőalakot mintázó szobra, aminek nyersesége párhuzamba állítható a Londoni Iskola stílusával. Emellett Bacon és Giacommetti ismerték egymást, művészetüket együtt említik az egzisztencialistákkal. Frank Auerbach, akit a szülei Berlinben föltettek egy Londonba tartó vonatra, de azután soha többé nem találkoztak Leon Kossoffal londoni tájképeket mutat, műtermeik környezetében festett tájakat, a Temze partját, épületeket, grundokat.

Külön termet kapott Lucien Freud, aki családjával, köztük híres pszichoanalitikus nagyapjával, Siegmund Freuddal Bécsből érkezett Londonba, művészetének teljes spektrumát bemutatják a korai, simább faktúrájú, vékony ecsettel készült képein át a későbbi, vastag ecsettel, sok anyaggal felvitt képekig. Itt látható a Tyssen-Bornemisza gyűjteményből kölcsön kapott egyik leghíresebb festménye, az Önportré földön fekvő tükörbe nézve, a kép bal szélén két gyermekfigurával és két lámpával, mint glóriákkal a feje fölött. Két emblematikus portréján első felesége látható (sok felesége volt és 17 gyermeke), az egyik a Nő kutyával című, amelyen félig meztelen nő látható messze néző tekintettel és ölében egy fehér kutyával. A másik képen, a Nő macskával címűn finom, puha nőláthatókezében egy, a képből kitekintő kismacskával olyan érzést kelt, mintha azonnal megfojtaná az állatot. A szemeket úgy festi, mintha a nézésbe a festő látens behatolása lenne. A képekről sugárzó szépség és nyerseség meghatározza Freud egész életművét – jegyezte meg a kurátor.

A CAFe Budapest programjairól bővebb információk ide kattintva!

A kiállításon különböző kapcsolódási pontokat is jeleznek a Londoni Iskolához: ilyen Michael Andrews képe, amelyen egy férfi fekete vízben ül és játszik úszkáló kislányával, ez a festmény a test teljes kiszolgáltatottságát jelzi. A tárlaton a látogató sajátos, kortalan festészetet, benne az anyaggal való folyamatos küzdelmet érzékelheti. Az anyagelvű, érzéki festészet időtlen kérdései napjainkban sem veszítettek aktualitásukból. A Londoni Iskola klasszikus alkotói által képviselt festészetfelfogás a következő generációk művészetében is tovább él.

Az interjú nyomtatott formában a Budapest Finest’s magazinban olvasható angol nyelven.

A közönség az utolsó szobában válogatást láthat a művészekről készült filmekből, a körfolyosón a falakon archív anyagok vannak, például Bacon átfestett fotóinak eredetijei, kéziratok, levelek, dokumentumok. A Londoni Iskola című kiállításra egy magyar és egy angol nyelvű katalógus is készül tanulmányokkal, és a tárlaton látható képek fotóival

* A tárlat 2019. január 20-ig lesz nyitva.

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

- hirdetés -
X
X