A világhírű brit King’s Singers Énekegyüttes ismét Budapestre látogat, ezúttal a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében október 21-én. Koncertjük műsorán Gyöngyösi Levente legújabb, Veni Iesu, veni amor kezdetű művének ősbemutatója is feltűnik, amit a zeneszerző kifejezetten erre az alkalomra írt az együttesnek. A felkérésről, a komponálás nehézségeiről és a kórusművekről Gyöngyösi Leventét kérdeztük.
– Hogyan alakult a felkérés?
– A CAFe Budapest és a Művészetek Palotája közösen keresett meg. A felkérés nagyon megtisztelő volt, a feladat az eddigi kóruszeneszerzői pályafutásom betetőzése, emellett fontosnak tartom ezt a lehetőséget azért is, mert bár sok kórusdarabot írtam már, kifejezetten énekegyüttesre összesen kettőt: a Cantus Corvinus Énekegyüttesnek, illetve Banchieri Singersnek.
– Milyen sajátosságokat kellett figyelembe venni a komponálás során?
– Teljesen szabad kezet kaptam, de a feladat még így is különleges, hiszen a King’s Singersnek hat tagja van, és két kontratenor szerepel a felállásban. Ez kissé eltér attól, mintha két szoprán szólammal kellene dolgozni egy hagyományos formáció esetén. A darab alapfekvése éppen ezért lejjebb van, ami némileg sötétebb hangzást eredményez.
– Mennyire támaszkodtál a King’s Singers eddigi pályafutására?
– Természetesen hallgattam tőlük darabokat, de különösebben nem tanulmányoztam a repertoárjukat. Sokkal inkább az általam választott szövegből indultam ki, ami bár latin nyelvű, de egy jellegzetesen magyar énekeskönyv részlete. Be kell vallanom, hogy Csíkszentmihályi Mihály 1797-ben kiadott kötetének Jézust meglehetősen extatikus módon dicsőítő énekére már korábban is komponáltam egy nőikart, amit a Jobbágy Valér vezette pécsi Puellae Nőikar adott elő a 2000-es évek elején, de a téma azóta sem hagyott nyugodni.
– Mi az, ami ennyire foglalkoztat ebben a műben?
– Jelen van egy nagyon jellegzetes barokk attitűd, a katolikus egyház sajátos válasza a reformációra. Utóbbi hozott egy sokkal szigorúbb, puritánabb, a kereszténység eredeti arcát a középpontba állítani szándékozó szemléletet. Erre válaszként mi sem volt egyszerűbb, mint újra hadba hívni az érzelmek sokaságát, újra szívhez szólóan átélhetővé tenni a vallást. Ennek megfelelően az énekeskönyvnek ebben a himnuszában a szerelem érzése egészen különös módon keveredik össze a Jézus iránti imádattal. Ez a szinte elválaszthatatlan kettőség az, ami a leginkább foglalkoztatott, és ami lehetőséget adott egy felemelő mű megalkotására.
– Milyen helyet foglalnak el a kórusművek az életművedben?
– Talán mondhatom magam kóruszeneszerzőnek, hiszen ez a hetvenegyedik darabom. Mindig is operákat szerettem volna írni – eddig két színpadi művem készült el. Egy opera megírása nagyjából három év, amihez egyébként a kórusművek remek előtanulmányok. Úgy gondolom, hogy ha jó kórusdarabról beszélünk, akkor az nem más, mint egy drámai jelenet, amelyben egy teljesen komplex világ épül fel.
Kövesse egy zenemű megszületésének minden mozzanatát! – Videó
– Mik a közeljövő feladatai a számodra?
– A Filharmóniai Társaság Zenekarától kaptam felkérést egy nyitány komponálására, ezenkívül hozzáfogtam egy régi álmom megvalósításához, amely egy negyvenszólamú motetta Thomas Tallis híres Spem in alium-jának mintájára, és amelyet reményeim szerint a Nyíregyházi Cantemus Vegyeskar fog majd megszólaltatni.
