Marxtól az okos otthonokig – Nemzetkzöi kiállítás járja körbe a munka fogalmát

Lauren McCarthy: Okos otthom

Míg a szovjetek az éjszakát akarták megszüntetni, hogy mindig lehessen dolgozni, az amerikaiak inkább egy belülről világító, személyes interfészt terveztek. A Marx születésének 200. évfordulójára rendezett nemzetközi kiállítás az art quarter budapestben október 25. és november 25. között történeti rekonstrukciókkal, művészeti projektekkel és kutatásalapú kísérletekkel tekinti át a munka ösztönzőit a tömegtársadalmi vízióktól az egyre egyéniesülő taktikákig.

A munka nem antropológiai állandó. Aki dolgozik, annak az érzékei is csak a közvetlen munkakörnyezetét ismerik. Az érzékek demokratizálása, a szükségtől való eloldozás és a szabadidő kiterjesztése ezért válhatott emancipatorikus programmá.

A Munka (Marx 200) című kiállítás 7 témába – Alvás, Álom, Divat, Hang, Játék, Gondoskodás, Kommunikáció – rendezve nyújt áttekintést a munka érzéki ösztönzőinek történetileg változó formáiról.

A projektekben a marx-i hagyományban központi fogalom, a „tudat” kialakulását és elnyomását befolyásoló tényezők kerülnek előtérbe. A „tudat” az egyre technicizáltabb munkaelméletek, a tudás- és információ alapú társadalomkép, valamint a ma meghatározó neurológiai tudományok fordításában egyre inkább az „emberi agyat” is jelenti, mint a társadalmi, politikai és „tudattorzító” innovációk színterét.

A természetes ingerekről való leválasztással – a napszakokhoz kötődő tevékenységeket egymástól eloldozó időrezsim kialakulásával – a munka tudományos menedzsmentje került előtérbe. Az egyes érzékszervek mesterséges túlmeghatározása különböző pszichotechnikák kialakulását eredményezte a termelékenység fokozására, később pedig elválasztásukkal az élő munka technológia általi kiszorításra.

Megnyitó: október 25. 19 óra

Kiállítást megnyitja: György Péter, esztéta

Kurátor: Német Szilvi

További információ ide kattintva!

A kiállításon különböző biopolitikai gyakorlatok jelennek meg a szovjet- (Konstantin Melnyikov) és amerikai típusú munkaszervezési modellektől (Muzak Corporation) a poszt-indusztriális szolgáltatói iparon (Sam Kidel) keresztül napjaink digitális munkahelyéig és okos otthonáig (Lauren McCarthy).

A jövő feltalálását a blockchain-alapú hálózatos munkamegosztásról spekuláló projektek (Jelena Viskovic & Yin Aiwen) és a munkanélküliséget szülő, kapitalizmust meghaladó „teljesen automatizált luxus kommunizmus” brit szélsőbaloldali futurista elképzelései (Novara Media) képviselik.