Oszmán fegyverraktárra épült a Budai Vigadó eklektikus épülete

Budai Vigadó - forrás: hagyomanyokhaza.hu

A Hagyományok Háza otthona a budai Vár és a Duna között fekvő Corvin téri Budai Vigadó épülete, amely az elmúlt két és fél év során teljeskörű felújításon esett át. A rekonstrukció célja egyrészt az épület eredeti állapotának lehetőség szerinti legteljesebb visszaállítása, másrészt a Hagyományok Háza tevékenysége és szervezeti egységei számára a korszerű működés feltételeinek biztosítása. Gábriel Tibor A Székesfőváros Budai Vigadója című épülettörténeti esszéjét olvasva sokat megtudhatunk a 2001 óta a Hagyományok Háza otthonául szolgáló Budai Vigadóról és megépítésének előzményeiről egyaránt.

A Hagyományok Háza a Kárpát-medencei néphagyomány ápolására és továbbéltetésére létrehozott nemzeti intézmény, melyet 2001-ben alapított a Nemzeti Kulturális Örökség minisztere.

A 19. század végére a gyorsan fejlődő polgárságban megfogalmazódott az igény, hogy Budán is legyen vigadó és 1892-ben kérték először írásban Gerlóczy Károly fővárosi alpolgármestertől a pesti Vigadóhoz hasonló kulturális palota felépítését, ahol összejöveteleiket, mulatságaikat tarthatják. Ennek megvalósítása azonban sokáig elhúzódott, mert nem találtak hozzá alkalmas telket. 

Kelemen László: „Végre elvégezhetjük mindazt a munkát, amiért létrejött a Hagyományok Háza”

1894-ben végül megoldódott a probléma: Budapest belterületi katonai ingatlanjait Wekerle Sándor miniszterelnök Budapest tulajdonába juttatta vissza. Ekkor került a főváros kezébe néhány budai belterületi laktanyaépület, köztük a török hódoltság idején törökök által épített nagy áruraktár, később fegyverraktár is, melynek helye alkalmasnak bizonyult a leendő budai Vigadó felépítésére. A Fő utca – Corvin tér – Iskola utca által határolt háromszög mellé a főváros megvásárolta a két szomszédos telket is, majd két évvel később, 1896-ban a főváros közgyűlése nyilvános pályázatot írt ki az épületre, melynek nyertese Kallina Mór és veje, Árkay Aladár közös munkája lett.

Budai Vigadó archív felvételen 1917-ből. Fotó: Fortepan

Az építészek igen nehéz feladat előtt álltak, mivel nem volt könnyű sokféle igényt kielégítő, színházi, könyvtári és egyéb kulturális célokat szolgáló épületet tervezni. Az építkezés 1898 tavaszán kezdődött, és a következő év őszére a 800 négyszögöl alapterületű épület már szerkezet-készen állt, melynek építési költsége akkor 650.000 forintnyi korona volt.

Életre kel a felújított Budai Vigadó – Galéria

Az 1898 és 1900 között emelt, kétemeletes, belső udvaros, timpanonos, kupolaszerűen manzárdos tetőfelépítménnyel ellátott épület főleg a neoreneszánsz stílusjegyeit viselte magán és a korra jellemző eklektikus stílusban készült. A homlokzat oszlopfői attikai jón, az oszloptörzsek olasz reneszánsz mintát követnek. A kapu- és ablakkeretezések, a mellvédek szintén az olasz (római, firenzei) reneszánsz palotaépítészetből ismert megoldások. A főhomlokzatot eredetileg kis kiülésű faloszlopok, pillérek, könyöklők ékesítették. A régi fényképfelvételeken látszik, hogy az épület Fő utcai sarkán kávéház volt, az Iskola utcain pedig étterem.

A Budai Vigadó földszinti kártyázója

A viszonylag egyszerű eklektikus külsőt pompás szecessziós belső díszítés kompenzálta. Az impozáns, tágas előcsarnokot karszti márványoszlopokkal díszítették, belőle széles márványlépcső vezetett az emeletre. A lépcsők mellett lámpák százai világítottak; a belső falakat halványzöldre festették. A földszinten kávézó, és egy 400 fő befogadására alkalmas étterem állt a vendégek rendelkezésére.

A Budai Vigadó bálterme – forrás: hagyomanyokhaza.hu

Az épületet 1900. január 20-án adták át és nagyszabású farsangi bállal nyitották, melynek fővédnöke Klotild főhercegasszony volt. A megnyitó alkalmával a Duna mindkét oldalának rangos társasági szereplői megjelentek, mire tekintettel a rendezőség gyönyörű táncrenddel lepte meg a közönséget. Éjfélkor a bál alkalmából összegyűjtött műtárgyakat sorsoltak ki, és az összes bevételt a budai szegények javára ajánlották fel.