A Hungaroton The Brahms Projectje és az év francia jazzlemeze a Gramofon toplistáján

Emile Parisien - forrás: facebook.com/pg/parisienemile

Egy magyar és egy francia lemez került ebben a hónapban a Gramofon-toplista második helyére: különleges vállalkozás Komlósi Ildikó, Bársony Péter és Frankl Péter alkotta trió Brahms-projectje, Emile Parisien Sfumato című lemezének DVD-változata pedig hiánypótló a szaxofonos és együttesének életművében.

Johannes Brahms a G-dúr vonóskvintett (op. 111) megírása után úgy döntött, hogy felhagy a komponálással és nem ír több új művet. Ezt a döntését kiadójával, a berlini Simrockkal is közölte. Feltehetően nem a művészi kiégés indokolta elhatározását, hanem sokkal inkább az, hogy ebben az időszakban több rokonát és barátját is elvesztette, ezek a veszteségek pedig saját halandóságára is rádöbbentették. Rendezte kompozícióit és iratait, mi több, végrendeletét is elkészítette.

Eddig ismeretlen, Brahms által írt levelet publikált a lübecki Zeneakadémia

Szerencsére 1891 márciusában Brahms Richard Mühlfeld klarinétművész egyik hangversenyét hallva megváltoztatta döntését.  A hangszer olyan remekművek megírására ihlette, mint a Klarinéttrió (op. 114), a Klarinétkvintett (op. 115), és a két klarinét-zongoraszonáta (op. 120, no. 1 és no. 2). Utóbbi kettő különösen a szívéhez nőtt, és hogy minél szélesebb körben játszhassák és megismerjék, maga írta át a klarinét szólamát brácsára. Az utókor és a brácsások (akiket egyáltalán nem kényeztettek el a zeneszerzők, hogy hangszerükre műveket írjanak) nem győznek eléggé hálásak lenni a zeneszerzőnek ezért a gesztusért.

Valószínű, hogy a Hungaroton The Brahms Project című CD-jének hallgatói is így éreznek, akik két ragyogó művész, Bársony Péter és Frankl Péter előadásában élvezhetik a késő romantikus Brahms letisztult, gazdagon áradó zenei világát.

A lemezből ide kattintva hallgat részleteket!

A két művész között életkorban másfél generációnyi a különbség, játékukban azonban ennek nyomát sem leljük. Teljesen egy hullámhosszon vannak, játékuk jótékonyan egybefonódik és a kamaramuzsikálás magasiskoláját mutatja egymáshoz való alkalmazkodásuk. Meghatóan őszinte előadásukban a két hangszer párbeszéde az f-moll szonáta lassú tételében, amivel – úgy tűnik – az idős zeneszerző nosztalgiával tekint vissza életére. E szonáta gyors tételei bájosak, nyomát sem leljük bennük a melankóliának.

Közös lemezt készített Komlósi Ildikó, Bársony Péter és Frankl Péter

A másik szonáta, az Esz-dúr – az életmű utolsó kamaraműve – összefoglalás: Brahms e darabbal búcsúzik a számára mindig is oly fontos kamarazene műfajától. A lemezen két brácsa-zongora kíséretes dal is hallható, melyekben Komlósi Ildikó társul a szonátapároshoz. Triójuk magával ragadó, szárnyaló, egyben elgondolkodtató.

Ahogyan a Gutenberg-galaxist, a nyomtatott könyvet szerencsére nem tüntette el teljesen az internet, ugyanúgy a hangfelvétel-készítés és -kiadás online korszakában sem szűntek meg a fizikai hanghordozók. Sőt, az értékteremtő zenei műfajokban a kézbe vehető, szép grafikával és minőségi booklettel kínált hanglemez az elmúlt időszakban Európa-szerte felértékelődött.

A Gramofon havonta jelentkező összeállítása szubjektív toplista: ebben a hónapban mi ezeket a lemezeket hallgatjuk legszívesebben a szerkesztőségben.

Az év lemeze volt 2017-ben Franciaországban a kiváló szaxofonos-zeneszerző Emile Parisien Sfumato című CD-je, és most DVD-változattal kiegészülve itt az együttes legfrissebb opusa: a híres marciaci fesztiválon adott koncert felvétele.

Az 1982-ben született Parisienről felsőfokban ír a francia és a nemzetközi sajtó; az európai jazz új, meghatározó személyiségének nevezik, sikerének titkát leginkább nyitottságában és természetességében keresik. A szaxofonos díjainak száma folyamatosan gyarapszik, Marciacban ötezer néző ünnepelte kvintettjét és vendégeit,

van tehát közönsége és fogadtatása az időnként eltemetett jazznek, ha ilyen módon és formában szólal meg.

Már a felállás rendhagyó, különböző nemzedékeket fog át: a fiatalabbat Simon Tailleu bőgős, Mario Costa dobos és Vincent Peirani tangóharmonikás képviseli, akikhez az idősebb korosztályból Michel Portal basszusklarinétos és a német Joachim Kühn zongorista csatlakozott. Közéjük illeszkedik a negyvenes éveiben járó Manu Codjia gitáros.

Megannyi egyéniség és a rocktól a szabad kifejezésig ívelő zenei irányultság, ami a különbözőségek ellenére koherens előadásban összegződik.

A klasszikus zenét és jazzt tanult Parisienre egyfelől Wagner, Stravinsky és Schönberg, másfelől Coltrane, Shorter és Coleman volt hatással, de horizontja kiterjed a hagyományos francia zenére és a kortárs kompozíciós zenére is. Mindez tükröződik a koncert anyagában: a Balladiza I és II saját szerzeménye, a háromtételes Le clown tueur de la fête forain című darabot negyedmagával írta, a Transmitting és a Missing Page Kühn kompozíciója, a Temptation Rag Sidney Bechet révén vált ismertté.

A repertoár – a két számban trombitán közreműködő Wynton Marsalis közreműködésével – a New Orleans-i zenétől a free jazzig a jazz egész történetet átfogja.

A lemez Peirani könnyed párizsi hangulatot idéző 3/4-es bevezetőjével indul, ami a fúvósok által intonált nagyívű témába vezet át.

A Sfumato legfőbb vonzerejét alighanem a jazzben ritkán tapasztalhatóan magas hőfokú, drámai hatású témák adják, amelyeket lendületes improvizációk kötnek össze. Kühn és Portal, az európai jazz veterán szólistái markánsan leteszik a névjegyüket, de méltó társuk a szopránszaxofonján kivételes technikai felkészültséggel és nagy átéléssel játszó Parisien.

Cím: The Brahms Project

Kiadó: Hungaroton

Katalógusszám: HCD 32808

 

Cím: Emile Parisien Quintet: Sfumato live in Marciac

Kiadó: ACT Music – Hangvető

Katalógusszám: ACT 6021-2