A katona története a Gramofon toplistáján

Igor Stravinsky

A novemberi toplista harmadik helyén Igor Stravinsky műfajilag nehezen besorolható színpadi műve, A katona története, valamint Rozsnyói Péter klasszikus és jazz szintézisét képező új lemeze szerepel.

Újragondolt Faust-történet, népmesei bájjal átszőtt cselekmény és minimális hangszeres apparátusra készített zene – röviden így jellemezhető A katona története. Stravinsky darabja megosztja a közönséget:

van, aki lelkesedik a műért, mások csak könnyű kézzel felvázolt stílusgyakorlatokat, rövid karakterdarabokat látnak a kompozícióban.

Az 1918-ban bemutatott A katona története – elmondva, eljátszva és eltáncolva korszakalkotó mű, amely a szintén korszakalkotó Tavaszi áldozat után nem sokkal született. A történet Afanaszjev népmese-antológiájának alapján Ferdinand Ramuz munkája. Stravinsky költő barátja (aki A róka szövegét is jegyzi) tanácsára készült a mű. Az író egy félig dramatizált művet képzelt el, „néhány hangszerre és két vagy három szereplőre”.

7 dolog, amit nem tudtál Stravinskyról

Stravinsky a világháború és az orosz forradalom miatt pénzszűkébe került, így olyan darabot szándékozott írni, amely alkalmi színpadokon, kis együttessel adható elő, a hangszerek, az esetleges díszletek utaztatása is egyszerű. Három hangszercsalád két-két instrumentumát használja Stravinsky a darabban, így a két végletes hangszínű, hangmagasságú és méretű hegedűt és nagybőgőt, amely akár humorosnak is tűnhet. A fafúvósokat a klarinét és fagott, a rezeseket a trombita és harsona képviseli, az előadói apparátus fontos részét képezi az ütőhangszerek csoportja is.

A zenei anyagban egyaránt megtalálható a magyaros-verbunkos jelleg, a jazz-elemek, a különféle tánctípusok, indulók és két elhangolt korál.

Stravinsky jellegzetes hangja szinte minden tételben jelen van, a rá jellemző humor, irónia, gúny finoman vagy éppen vastagon jelenik meg a kompozíciós folyamatban.

Stravinsky öt nyelven beszélget egy CIA-ügynökkel – Videó

Az előadás remek, a Londoni Szimfonikus Zenekar tagjaiból alakult kisegyüttes a lehető legízesebben tolmácsolja a zenét, Malcolm Sinclair narrációja láttató. Élő előadást hallunk, érezhető a pillanat varázsa, a nézők feszült figyelme, hogy mi is lehet a történet vége, a mesékhez illően elnyerik-e a jutalmukat a szereplők. A Lausanne-ban, Ansermet vezényletével zajlott ősbemutató sikeres volt, másnap viszont kitört a spanyolnátha-járvány. Nekünk azonban nem kell ilyentől tartani, a lemezt bármikor meghallgathatjuk, kiváló az előadás.

Ahogyan a Gutenberg-galaxist, a nyomtatott könyvet szerencsére nem tüntette el teljesen az internet, ugyanúgy a hangfelvétel-készítés és -kiadás online korszakában sem szűntek meg a fizikai hanghordozók. Sőt, az értékteremtő zenei műfajokban a kézbe vehető, szép grafikával és minőségi booklettel kínált hanglemez az elmúlt időszakban Európa-szerte felértékelődött.

A Gramofon havonta jelentkező összeállítása szubjektív toplista: ebben a hónapban mi ezeket a lemezeket hallgatjuk legszívesebben a szerkesztőségben.

A veszprémi születésű zongorista-zeneszerző azon képzett muzsikusok közé tartozik, akiknek műveltsége nem áll meg egy stílus alapos ismereténél. Rozsnyói Péter a jazz mellett a klasszikus zenének, különösen a Bach-játéknak is mestere. Oláh Kálmán mentorálása alatt végezte a Zeneakadémiát, s két triólemez elkészítése után (méltó módon) elérkezett mérföldkőnek számító szólólemeze, a Serenity Prayer életre hívásához. A túlnyomórészt saját anyagból (egy kompozíció és öt improvizáció) álló albumon helyet kapott egy-egy Cole Porter, George Gershwin és Jimmy Van Heusen szerzemény is.

A felvétel a BMC házban készült egy koncert keretében.

A lemez egészére jellemző az intimitás és az őszinte, szentimentális hangvétel.

Rozsnyói saját darabjaiban a muzsikus klasszikus és jazz szókincsének szintézisét tapasztalhatjuk meg ízléses szólamvezetésekkel és kreatív, ihletett dallam-, harmónia- és formaalkotás által.

A zenei pulzusban is elasztikusan (és ugyanakkor pontosan) mozgó zongorista organikus módon fuzionálja a stílusok egyes jegyeit, s tisztán vezető balkeze teljesen szabadon közlekedik a modális kíséret, a swing-lüktetés és a groove-hangvétel között. Mindannyiszor adekvátan prezentálva azt a játékmódot, mely illő az adott zenei szituációban.

Improvizált témái melodikusak és fülbemászóak, a giccs teljes mellőzésével. Harmóniái és az azokon táncoló dallamok összhatása izgalmas, de nem erőltetett, s az out-játék (ami egyébként visszafogott mennyiségben fordul elő) sokszor csak orgonapont-szerű funkcióban jelenik meg, vagy egy-két, igen ízlésesen elhelyezett dallamhang formájában, így az öncélúság gyanúja sem merül fel a lemez egyetlen barázdájában sem.

Egy művész, aki bachosította a jazzt

A standard-anyag jó arányban hangsúlyozza a zongorista tradicionális jazz-készségeit: témái és szólói egyediek, s eközben nincs szükségük arra, hogy extremitásokba bocsátkozzanak. A pontos és lüktető time szépen viszi a hátán a jó szájízzel elhelyezett alterációkat, emellett az időnként előtérbe kerülő akkordstruktúrák a balkézben érdekfeszítővé teszik a jazzklasszikusokat a modern jazz kedvelői és a swing vagy a Broadway zenei kultúrájának fogyasztói számára is.

Rozsnyói Péter ismét egy elismerésre méltó munkát tett le az asztalra, tovább gazdagítva ezzel a magyar jazz értékes tárházát.

Cím: Stravinsky: A katona története

Kiadó: LSO – Mevex

Katalógusszám: LSO 5074

Cím: Rozsnyói Péter: Serenity Prayer

Kiadó: BMC Records

Katalógusszám: BMC CD 270