Fülei Balázs: „Az a zeneszerző létezik, akinek a darabját el is játsszák”

Fülei Balázs - fotó: Déber Gábor

Bartók születésének 135. évfordulóján, 2017-ben rendezte meg a Zeneakadémia első alkalommal a Bartók Világverseny és Fesztivál eseménysorozatát. Tavaly a fiatal hegedűsök találkoztak Budapesten, idén pedig a 40 év alatti zeneszerzők számára hirdették meg a versenyt. A felhívásra kétszáznál is több pályamű érkezett, ezek közül hat darab jutott a döntőbe, amit egy gálaest keretében november 25-én rendeznek a Zeneakadémián. A hat döntős mű ezen az estén a színpadon is megszólal Balázs János, Kálvin Balázs, valamint Fülei Balázs tolmácsolásában, aki nem csupán előadóként, de a Kamarazene Tanszék vezetőjeként is szerepet vállalt a gála előkészítésében.

– Az elmúlt évben a hegedűsöket várták a fesztiválra, de valamennyire te is jelen voltál a Bartók Világverseny előkészítésében.

– Tavaly a Világverseny egyik programjaként különböző kamaraformációk játszottak a Zeneakadémia előtt felállított szabadtéri színpadon, és az egyetem programigazgatósága arra kért ötleteket tőlem, hogy kiket ajánlanék fellépőként. Nagyon hangulatos volt ez a szabadtéri színpados előadás, ahol végül is kisorsolták a résztvevők sorrendjét.

– Miben különbözik ez a zenei verseny a többitől?

– A Bartók Világverseny alapelképzelése a Zeneakadémia részéről az volt, hogy ennek az eseménynek olyan rangot adjunk, amivel odakerülhet a nemzetek nagy zeneszerzői köré épült kultikus eseménysorozatok mellé, mint amilyen a Csajkovszkij-verseny Oroszországban, vagy a Chopin-verseny Lengyelországban. Azt szeretnénk, ha ez a Bartók verseny hosszútávon hasonló nemzeti ikonná válna. Az idei versenyt zeneszerzőknek írták ki, a jelentkezőknek egy ötperces zongoraművet kellett komponálniuk.

Kétszáznál is több pályamű érkezett be, ebből a zsűri húsz művet engedett tovább, majd ezek közül választott ki a nemzetközi zsűri hat darabot. Ezeket fogjuk előadni a november 25-i gálaesten:

Két magyar zeneszerző került a Bartók Világverseny döntőjébe

– A döntőbe került hat darab alapján hogyan látod: mennyire köti meg egy zeneszerző kezét, ha megadják a születendő mű időtartamát, ráadásul egy tematikához is igazodni kell?

– Érdekes megoldásokat láttunk ebben a hat pályaműben. Némelyikben vannak Bartók utalások, emlékeztető jegyek, és alapvetően az összes darab reagál valamilyen formában Bartókra. Az azonban, hogy egy különböző ízlésvilágú emberekből álló zsűri melyiket találja kompozíciós szempontból a legjobbnak, talán még annál is szubjektívebb, amint amikor egy interpretációt zsűriznek hangszeres versenyen. A gálán mindegyik darabot hallhatja majd a közönség, ezek mellett pedig elhangzik egy-egy Liszt-, Bartók-, és Kodály-mű is.

– A november 25-én rendezett gálaesten nem csak zongorázni fogsz, de az est szerkesztésében is részt vettél.

– Túlságosan nagy részem nem volt benne, de egyetértettem rektor asszony ötletével, hogy ez az est ne egy szűk kortárszenei esemény legyen, hanem egy, a nagyközönségnek is élvezetes koncert, gazdag programmal. Olyan este, ahol egyrészt megjelenik Bartók zenéje, megjelennek az új művek Bartók zenéjének társaságában, valamint olyan zeneszerzők társaságában is, akik Bartók számára nagyon fontosak voltak, mint például Liszt és Kodály. Ezenkívül tervezünk még videó bejátszásokat, elhangzik néhány részlet Bartók leveleiből, vagyis olyan estét szerettünk volna létrehozni, ami nemcsak a szakma, de a széles közönség számára is változatos és érdekes.

Fülei Balázs – fotó: Tiba Csaba

– Előadóként milyennek találod a nemzetközi zsűri által kiválasztott hat művet?

– Nagyon különbözőek ezek a darabok, nem olvasható ki a választásból egy egységes ízlésvilág az ítészek részéről. Úgy sejtem, mindenki külön pontozhatott, és kijött egy eredmény és egy sorrend. Bizony, a zenei versenyeken elért sikerhez nagy szerencse is kell.

– Mekkora szerepe lehet szerinted egy új mű sikere szempontjából az első nyilvános előadásnak?

– A bemutató mindig izgalmas pillanat. Itt már nem elméletben beszélünk a darabról, hanem kiderül, alkalmas-e a színpadra. Meg tud-e elevenedni előadója kezében? Milyen viszonyt létesít a zene és az előadó a hallgatóságával? Akarja-e az előadó majd ismét játszani a darabot, önszántából, megrendelés nélkül? Ha igen, akkor az a zeneszerző nem csak egy nagy versenyt nyer meg, hanem önmagát is: elkezd létezni, hiszen az a zeneszerző létezik, akinek a darabját el is játsszák.