Az Istituzioni di canto fermo az egyházzene elméleti könyve, melyet időről-időre megújítottak. Nem véletlen, hogy a szakrális zene iránt érdeklődő Liszt Ferenc Könyvtárában is található egy példánya, mégpedig 1844-ből, Rómából. A kiadványt azért választottam írásom tárgyául, mert restaurálásához nem volt szükség különleges eljárásra, az eredmény mégis magáért beszél.
- hirdetés -
A vaknyomással díszített könyv egészbőr kötése a használat során jelentősen megkopott. A táblák borítása nem csupán a cím- és hátoldalon, de a fej- és a lábrésznél, vagyis fent és lent, valamint a sarkoknál is elvesztette eredeti színét. Sérült a gerinc bőrborítása, és a bőr a hátsó táblán, illetve belül is egy-egy csíkban felszakadt.
Maga a könyvtest, vagyis a szöveget tartalmazó egység viszont megkímélt állapotban volt, némi portalanításra és száraz tisztításra volt szükség. Ez utóbbit szisztematikusan, lapról lapra végeztem el. Az oldalakat egyenként, ecsettel söpörtem át. Nem csupán a port távolítottam el, mert sokszor akad apró törmelék is: korábbi tisztítás után ottmaradt radírmorzsa, régi ragasztódarabka, rovarszárny vagy láb, pici póktetem, virágmaradvány.
Korábban, többször találtam a lapok között préselt négylevelű lóherét, páfránylevelet, mezei virágot, a kifejlett rovar által hátrahagyott bábot, vagy éppen szaténszalagot.
Ezeket természetesen mind el kell távolítani (és esetleg külön megőrizni), mert károsíthatják a papír anyagát, elszínezhetik azt. Sőt, ha az említettek már sok-sok évtizede a könyvben lapulnak, akkor mindez a legtöbbször már meg is történt.
https://www.facebook.com/papagenoarts/videos/1957669001007085/
Az általános portalanítást követően szárazon, szivacsradírral és különböző keménységű radírokkal megtisztítottam a márványozott előzéklapokat, illetve az első és utolsó, leginkább elpiszkolódott oldalakat. A papír felületéről pedig szikével leemeltem az ott megtapadt radírmorzsákat és más szilárd szennyeződéseket. Ez utóbbi szerszám, többek között a sebészetben is alkalmazott orvosi szike, amelynek éles, vékony pengéje remekül használható a papír felületén megtapadt pl. ragasztómaradványok, kiszáradt javítószalagok, vagy szilárd szennyeződések mechanikus eltávolítására. A restaurálásban többféle méretű és formájú szikéket alkalmazunk.
Az alaposan megtisztított könyvtesttel további teendőm nem volt, mert az oldalakon sem szakadást, sem hiányt nem találtam. A következő szakaszban a bőrborításra került sor. Első lépésként a bőrt likkerrel – lásd. korábbi poszt – megtisztítottam, a meggyengült területeket pedig Klucel G és izopropil alkohol 2%-os oldatával átkentem, vagyis megerősítettem.
Mint korábban említettem a bőr a hátsó táblán, illetve belül is egy-egy csíkban felszakadt. Ezeket az eredeti helyükön kellett rögzíteni. A ragasztáshoz egy púpozott evőkanál búzalisztből és negyed liter vízből csirizt főztem, majd a kész péppel megkentem a bőrszalagokat és helyükre simítottam őket.
https://www.facebook.com/papagenoarts/videos/775026449528655/
Végül, kikevertem a bőrborításnak megfelelő barna színt, majd azzal retusáltam a kopott könyvtáblákat, a sarkokat, a kötés fej- és lábrészét valamint a gerincet is. A megkopott felületek felfrissítése pedig jelentősen megváltoztatta a könyv esztétikai megjelenését.
