Töröcsik Mari és Érdi Tamás - fotó: Érdi-Harmos Réka
Csoma Judit barátnőmmel ültünk a Komédiás presszó teraszán, az Operettszínházzal szemben. Törőcsik Mari közeledett felénk, és ahogy észrevett, felkiáltott:
– Márta, de jó, hogy látlak! Add át az üzenetemet a fiadnak, mondd meg neki, hogy bocsásson meg nekem!
– Tessék? – néztem rá csodálkozva!
– Kérlek, mondd meg neki, hogy ezt üzenem. De tényleg, szó szerint add át, hogy bocsásson meg.
Az történt, hogy egyik délelőtt épp takarítottam, és egyszercsak hallok valami csodálatos zongoraszót a tévében. Söpörtem éppen. Néztem, ki játszik, és a fiad volt. Egyszerűen elbűvölt a játéka. Valami Bartókot játszott. Abba kellett hagynom a takarítást, leültem a söprővel, és mozdulatlanul végighallgattam.
Nos, azt tudtam, hogy zongorázik, azt is, hogy jól zongorázik, de azt, hogy ilyen jól, azt nem tudtam. Úgyhogy mondd meg neki, kérlek, hogy bocsásson meg ezért. Ráadásul én nagyon érzékeny vagyok, ki nem állhatom azokat a zongoristákat, akik utánozva a nagy elődöket, hosszú hajjal csapkodják a fejüket, kezüket méter magasról dobálják a billentyűkön föl, s le, és teátrális mozdulatokkal terelik el a figyelmemet a zenéről. Ilyenkor képtelenség a lényegre figyelni.
fotó: Gordon Eszter
Akinek a madarak is Chopint énekeltek címmel november 15-én látott napvilágot a Corvina kiadó gondozásában É. Szabó Márta kötete. Tematikus blogunkban rendre részleteket olvashatnak a könyvből.
De Tamás más, ahogy ő eggyé válik a hangszerrel, az egy csoda. Nincs semmi színjáték, semmi fejdobálás. Ő azonos azzal a zenével, azzal amit játszik, mintha tökéletesen összeforrna ilyenkor a hangszerével. Szóval mondd meg neki, hogy bocsánatát kérem, és imádom.
– Tudnod kell, hogy Tamás is nagyon szeret téged. A te hangod volt a legelső irodalmi élménye, a János vitézt ronggyá hallgatta, és tudja betéve minden sorát. Száz hang közül is felismer.
Nos, ez volt az előzménye annak, hogy Törőcsik Mari elfogadta a meghívást és egy hideg, esős, novemberi napon, amikor mindketten születésnapjukat ünnepelték felutazott Kaposvárról Budapestre.
– Azt tudod, hogy Tamásodon kívül a világon senki kedvéért nem jöttem volna fel ebben a pocsék időben?
