Alapításának 150. évfordulóját ünnepli a Járdányi Pál Zeneiskola Alapfokú Művészeti Iskola. Vimmer Erika igazgatót zeneoktatásról, szellemiségről és a Járdányi legnagyobb kincséről, a zongoraoktatásról kérdeztük.
Meg lehet fogalmazni a Járdányi másfél évszázados titkát?
Az iskola múltja nem csak években mérhető, hiszen a legfontosabb, hogy van egy szellemiség, amit generációról generációra át tudunk adni. Számos olyan tanárunk van, aki egykor növendékünk volt, vagy akár az ő felmenőik oktattak nálunk. Bátran mondhatom, hogy ez a személyes kötődés egy olyan pluszt ad az iskolának, ami nem sok intézménynek adatik meg.
A beiskolázást és a jelentkezők képességeit tekintve mennyire mondhatja magát szerencsésnek az iskola?
A születések száma országosan csökkenést mutat, intézményünk beiskolázási számai ennek ellenére évek óta stabilak. A második kerületben a Marczibányi téri központban, és tizennégy kihelyezett tagozaton oktatunk, a tapasztalat pedig az, hogy zömével értelmiségi, a kultúrára nyitott családok gyermekei jelentkeznek hozzánk, ezek közül pedig nem kevés azoknak a családoknak a száma, akiknél adott esetben a zongora része a mindennapi életnek, és rendelkeznek is hangszerrel.
Presztízsként van tehát jelen a zenetanulás?
Azt hiszem, hogy ez inkább egy alapvető igény arra, hogy a zene a személyiségfejlődés része legyen, és persze az sem véletlen, hogy a legtöbben zongorát szeretnének tanulni. A szabadidő eltöltésének lehetőségei egyre csak színesednek, ezért igaz, hogy a gyerekeket nehéz a gyakorlásra kapacitálni, de azt látjuk, hogy a szülők ebben nagyszerű partnerek.
A zongora tanszakról olyan hallgatók kerültek ki, mint Érdi Tamás, Ránki Fülöp vagy Kocsis Krisztián.
Számomra személyes öröm, hogy a gyerekek szeretnek ide járni, a legbüszkébb pedig valóban a zongora tanszakra vagyok, amit hosszú évekig Becht Erika neve fémjelzett. A diákokat, akik gyakorlatilag itt helyben, alapfokú intézményünkben szerezték meg azt a tudást, ami belépőt jelentett a Zeneakadémiára, még nagyon sokáig lehetne sorolni.
A Járdányi Pál Zeneiskola szoros kapcsolatot ápol a Haáz Sándorvezette Szentegyházi Gyermekfilharmóniával. A legutóbbi, októberi szakmai találkozóután határozták el, hogy a jövőben közös mesterkurzusokat is szerveznek.
Büszke vagyok a magánének-oktatásunkra is, ami az előbbiekkel vetekedő eredményeket tud felmutatni, ugyanakkor vannak területek, mint például a rézfúvós szekció, amit fejleszteni szeretnék. Küszöbön van egy szimfonikus zenekar megalapítása is, amihez szakmailag minden feltétel adott, az egyetlen akadály, hogy nem áll rendelkezésre megfelelő méretű és akusztikájú próbaterem.
Mik voltak a jubileumi év tapasztalatai?
Mozgalmas és sokszínű időszak van mögöttünk, amit idén novemberben zártunk. Megjelent egy iskolatörténeti kötet, szakmai beszélgetéseket és több évfordulós koncertet tartottunk, a záró akkord pedig az évente megrendezésre kerülő Járdányi Napok, ahol a hallgatóink a szakma külsős képviselői előtt mutatkozhatnak meg, koncertezhetnek.