Feltárulnak Kecskemét ékszerdoboz-színházának titkai

Kecskemét, Katona József Színház

A Kecskeméti Katona József Színház épülete (Forrás: oszk.hu)

A városképi jelentőségű, gyönyörű színházépületet Juhász Gyula nevezte először ékszerdoboznak. Stílusa eklektikus, neobarokk díszítőelemekkel. Főhomlokzatát Katona József és Kisfaludy Sándor szobrai díszítik. Erősen emlékeztet a budapesti Vígszínházra, ami nem véletlen, hiszen mindkettőt a Magyarországon is sokat dolgozó, kitűnő, elsősorban színházépítésre specializálódott Hermann Helmer és Ferdinand Fellner tervezte, s nagyjából egyidőben épültek fel.

Megnyitó előadására, amelyen Ferenc József és Erzsébet királyné is részt vett, 1896. október 14-én került sor, amikor a budapesti Nemzeti Színház művészei mutatták be Katona József Bánk bánját. Akkor még Városi Színháznak hívták; a Kecskeméten, méghozzá a színházhoz egészen közel született és élt Katona József nevét 1916-ban vette fel. Itt részletesen olvashatunk róla építészeti szempontból.

A Kecskeméti Katona József Színház belső tere (Forrás: kecskemetikatona.hu)

Színpadán zenés előadásokat, elsősorban népszínműveket, operetteket is játszottak: a zenés vonal már a színház korai történetében, Kövessy Albert és Bihari Ákos igazgatósága idején erős volt. A fővárosi bemutatók után hamarosan itt is játszották például A víg özvegyet és a János vitézt. 1908 után pedig igazi aranykor következett, amikor Mariházy Miklós lett a kecskeméti direktor. Mariházy — eredeti nevén gyergyószentmiklósi Kövér Miklós — gazdag tiszaföldvári földbirtokos volt. Budapesten időzve sokat járt a Népszínházba, összebarátkozott a színészekkel és egy délutáni előadáson ő maga is színpadra állhatott. Ekkor egy életre beleszeretett a színházba. Így 1906-ban, harmincas évei derekán családjának teljesen hátat fordítva mint ismeretlen aradi színész kezdte új pályáját. Új életéhez új neve és az is hozzátartozott, hogy másodszor a színház világából nősült: Turcsányi Olgát vette feleségül. A fekete hajú, izzó temperamentumú primadonna rangját jelzi, hogy még házassága előtt, 1906-ban ő volt az első magyar Glavari Hanna, Lehár operettjének „víg özvegye”; korábban a híres Nagymama-előadásban ő játszotta Mártát, Blaha Lujza unokáját. Házasságkötése után követte férjét vidékre. Természetesen az ő címszereplésével is játszották Kecskeméten A víg özvegyet, és még sok más operettet. Fontos szerepe volt abban, hogy igazgatásának első évtizedében férje Kecskemétet zenei szempontból is a legerősebb vidéki társulattá tette; előfordult, hogy operát is műsorra tudtak tűzni. Az első világháború és az azt követő ínséges évek azonban nem kedveztek a színészetnek és ezt az aranykort is megtörték.

A nehéz idők beköszöntével Mariházyék átszerződtek Kaposvárra, majd 1926-ban visszahívták őket Kecskemétre; de a direktor sajnos nem tehetett mást, mint családi vagyonából próbálta foltozgatni a költségvetés hiányait. Hamarosan így is kénytelen volt feloszlatni csődbe jutott társulatát, s – vagyonát elvesztve – visszavonult a színpadtól. Feleségével trafikot nyitott Budán, abból próbált éldegélni. A sok csapás megtörte, 1930-ban, hatvanévesen meghalt. Pedig nagy koncepciójú színházi ember volt: kecskeméti működésén túl ő alapította és két évtizedig vezette a szolnoki színházat. Nagy tekintély övezte mint az Országos Színészegyesület tanácsosát is. Szó szerint mindenét a magyar színházi életnek áldozta, de életét és vagyonát felőrölték a kor ínséges viszonyai. Felesége hét évvel élte túl.

De térjünk vissza a kecskeméti színház zenei vonatkozásaihoz és emlékezzünk meg néhány itt lezajlott igazán jeles eseményről.

1937. április 18-án délelőtt a Vásárhelyi Zoltán által vezetett Városi Dalárda a színházban rendezte meg Bartók Béla jelenlétében az Éneklő Alföld Bartók-ünnepét, tíz alföldi énekkar közreműködésével. A hangversenyen számos Bartók-kórusmű hangzott fel az 1910-ben komponált Négy régi magyar népdaltól az 1935-ös keltezésű két- és háromszólamú egynemű karokig, köztük húsz ősbemutató.

Bartók és a Kecskeméti Városi Dalárda 1936-ban (Forrás: sulinet.hu)

Több alkalommal ünnepelték a színházteremben a kecskeméti születésű Kodály Zoltánt. 1947. december 18-án a város díszpolgára lett. 1962. december 16-án nyolcvanadik születésnapjának szintén itt megünnepelt estjét különösen emlékezetessé tette, hogy Illyés Gyula maga olvasta fel Bevezetés egy Kodály-hangversenyhez című versét; még azon a napon Illyés jelenlétében Kodály avatta fel a színház mögött Vígh Tamás Katona József-emlékművét.

Kodály és Illyés Gyula Kecskeméten (Forrás: web.kjmk.hu)

Az ékszerdoboz színházterem belső terének vörös-arany színű, igazi klasszikus látványát a filmesek is felfedezték: több, mint húsz magyar és külföldi játékfilm színházi jeleneteit forgatták itt. A kifejezetten zenés produkciók közül kiemelkedik az 1982-ben Tony Palmer által rendezett életrajzi filmsorozat Richard Wagnerről, amelyben a nagy német operaszerzőt Richard Burton játszotta (állítólag megnyerte tetszését a kecskeméti barackpálinka). A Szinetár Miklós nevéhez fűződő Liszt Ferenc televíziós sorozat jelenetei közül is több itt készült. 2005-ben Agnieszka Holland választotta helyszínül Beethoven életéről Ed Harris főszereplésével készült filmjéhez (nálunk Beethoven árnyékában címmel játszották). Itt vették fel a IX. szimfónia ősbemutatójának legendás jelenetét:

A nem-zenés filmek közül először Ranódy László Pacsirta című, Kosztolányi Dezső regényéből készült filmjét említsük meg: Vajkay levéltáros és felesége (Páger Antal és Tolnay Klári) itt nézte meg a Gésák című angol operettet (amit egyébként abban az időben, amikor a Pacsirta játszódik, a valóságban is műsoron tartott a kecskeméti színház…). Később itt forgatta Bereményi Géza a Hídember, Szabó István pedig a Mephisto, majd a Csodálatos Júlia színházi jeleneteit.

A színház falai között két filmváltozatában is járt Az operaház fantomja. Mindkét film az eredeti Gaston Leroux-regény alapján készült, bár az 1982-ben német televíziós filmként forgatott változat csak nyomokban hasonlít a regényre. Ebben Maximilian Schell, Jane Seymour és Michael York voltak a főszereplők; a sztori-beli Faust előadásban amúgy Begányi Ferenc énekelte Mefisztót s egy kisebb szerepben Mikó András operarendező is feltűnt. Maga a kecskeméti színházépület pedig a „Magyar Királyi Operaház” szerepét kapta, azaz a sztorit Budapestre helyezték át, s a Fantom polgári neve Korvin Sándor 🙂

Itt megnézhetjük a teljes filmet:

A színház jelenlegi igazgatójával, Cseke Péterrel a Hallgatni Aranyt! kezdeményezés kapcsán beszélgettünk

Itt pedig az 1989-es angol filmváltozat Christine-je éneki az Ékszeráriát a kecskeméti színházban:

Források:

Heltai Nándor: Kecskemét: útikönyv, történelmi háttérrel. Kecskemét, Kecskeméti Lapok, 1998
Joós Ferenc: A vándorszínészettől az Állami Színházig. Kecskemét, 1957
Magyar színművészeti lexikon. Bp. 1930
http://www.kecskemetikatona.hu/hu/rolunk/