Hockney először, másodszor, harmadszor! – az artportal : képző előadásán jártunk

A csúcstartó, David Hockney Medence két figurával című festménye - forrás: chriesties.com

Ki kit kezd gyűjteni, és vajon mi alapján emelkedik az egekbe valamely művész értéke? Gyűjtene ön is? Nos, a fekete öves Mugrabi családdal kellene felvennie a versenyt, akiknek 800 Warholjuk, és nagyjából 100-100 Damien Hirst- és Basquiat-képük van. Az azért nem kevés. Az artportal : képző előadásán jártunk, a Molnár Ani Galériában.

Ahogy kinézek a Palotavárosra a Bródy Sándor utcában található, utcafronti galéria üvegén, úgy érzem magam, mintha egy Edward Hopper-képben ülnék. Hopperről épp nem esik szó ezen az estén, noha nem is olyan régen egy festménye nagyon nagyot futott, az artportal : képző utolsó előtti alkalmán, ahol arról hallhatunk izgalmas, jól felépített előadást, miként juthat el egy művész az aukciós árak legmagasabb szférájába, mégsem lehet semmi hiányérzetünk.

Az említett Hopper-rekordról itt írtunk:

Edward Hopper százmillió dolláros kínai gyorskajája

Az előadó Rechnitzer Zsófia, az artportal.hu szerzője, a programsorozat egyik szervezője és megálmodója, a kelet-európai műtárgypiac integrálódásának lehetőségeivel foglalkozó PhD-hallgató, a MOME óraadója, aki amúgy műkereskedelemmel és tanácsadással is foglalkozik. Meggyőző.

És bár szemmel láthatóan a szakmai kompetenciáknak is maximálisan birtokában van, prezentációjának elején azt ígéri, teóriák helyett a gyakorlat felől közelít előadása tárgyához.

Barkochbázzunk, Kedves Olvasó! Egy ismert és elismert képzőművészre gondolok, aki brit állampolgár. Noha úgy a hatvanas évektől jelen van a műtárgypiacon, vagyis félszáz éve kedvelt és előszeretettel vásárolt alkotó, csupán két éve lépte át a 10 millió dolláros leütési határt.

2016 az ő nagy éve. Ekkor nyílik kiállítása a londoni Tate-ben, a párizsi Pompidou Központban és a New York-i MOMÁ-ban is.

Már ezen tárlatok katalógusának címlapján szerepel a Medence két figurával című, 1972-ben festett képe. Nos, dereng már? Még egy adalék: 2018 novembere óta ő a legnagyobb leütési árat elérő élő művész. A Christie’s aukcióján zsebelte be a rekordot. Igen, az illetőt David Hockneynak hívják.

Mint Rechnitzer Zsófiától megtudjuk, Hockney Jeff Koonstól vette át a vezetést, aki előtt Gerhardt Richter állt a lista élén. És az előadó azt is hozzáteszi, hogy természetesen a művészeti sajtó is kivette a részét a rekordvárásból. A „Vajon tényleg megdől a rekord?”, és hasonló szalagcímek elvégre mind hozzájárulnak egy mű erőteljes kanonizációjához. Amihez jó recept az is, ha végig vannak sztorik. Háttértörténetek, érdekességek a művészről, vagy az aktuális alkotásról.

Jeff Koonsról az artportal : képző egy korábbi előadásán is esett már szó:

„Hogy mi a művészet, azt megállapítani nem, csak eldönteni lehet”

Egészen más történet Jean-Michel Basquiat-é, aki jelenleg a legdrágábban eladott, nem élő kortárs művész címet védi, a maga 110 millió dolláros leütésével. A graffitisként indult Basquiat 1982–83 között készítette a legjobb munkáit, röviddel azután, hogy megismerkedett Andy Warhollal. Dacára a pop-pápával ápolt jó viszonynak, intézményi szinten Basquiat a mai napig nincs nagyon jelen – árulja el Rechnitzer Zsófia. A nonprofit szféra tehát még nem igazolta őt teljes mértékben vissza, a piacon viszont nagyon fut a neve.

Kérdés – teszi még hozzá az előadó –, mennyi ideig tartható fenn ezt a roppant magas árszegmens, amit a rekordok jelentenek.

A két külföldi példa megismerése után marad még idő itthon is szétnézni. Kelet-Európa úgy a kilencvenes évek végén jelent meg a nyugati non-profit intézményi szféra radarján – árulja el Rechnitzer Zsófia –, elsősorban, mint afféle érdekesség, egzotikum. Leginkább a hatvanas-hetvenes években készült munkák lesznek ismertek a nyugati aukciós termekben, hiszen ezekhez már nyílik némi távlati rálátás. 2012-ben – tudjuk meg a prezentációból – három fővárosi kereskedelmi galéria összefogásával állt össze a Bookmarks című kiállítás, amelyet a külföld figyelmébe igyekezett ajánlani a fővárosi for-profit szféra. Ettől kezdve kezd el jól futni a hazai neoavantgárd.

Az ígéretesen indult Csábi Ádámnak is Maurer Dóra volt a mestere:

„Konceptuális meló” – Csábi Ádám alkotásai 

Rechnitzer Zsófia szerint fontos állomása még ennek az örömteli trendnek Maurer Dóra 2016-ban, a londoni White Cube galériában rendezett kiállítása. Az előadó szerint fognak még nagy dolgok történni a közeljövőben Maurerrel, érdemes tehát szemmel tartanunk a műveit. Akárcsak Keserü Ilona és Bak Imre eladásait. Az életművek egyre szélesebb körű bemutatóival párhuzamosan, mostanra készülnek el a művészettörténeti összefoglalók is, vagyis kialakulóban, formálódóban a magyar művészetet a külföld szemszögéből is érthetővé és láthatóvá tevő kontextus.

Egy művész megismertetésében – veszi át a szót immár vendéglátónk, a galériatulajdonos Molnár Ani – roppant fontos a személyes kapcsolatok szerepe. 10 éve indult galériája a fiatalabb generációra és a középnemzedékre koncentrál. (Hiszen elsősorban velük volt és van személyes nexusa neki is.)

Waliczky Tamás munkáival az őszi Art Market Budapesten már találkozhattunk:

Tizenöt csoda a 8. Art Market Budapesten

Kiemelt célja a nemzetközi jelenlét erősítése, a sikerek pedig nem jósolhatók, emiatt a csodavárás helyett az erőn felüli, odaadó munkában hisz. És, ha már nemzetközi sikerek: a jövő évi Velencei Képzőművészeti Biennálén éppen egy, a Molnár Ani Galéria által képviselt művész, Waliczky Tamás lakhatja be a magyar pavilont.