Tímár Sára: „Szeretném a templomokba vinni a magyar népzenét”

Tímár Sára - fotó: Perger László

December 21-én szokatlan fúziós koncerten vehetnek részt a népzene iránt érdeklődők a Zeneakadémián. Tímár Sára Junior Prima díjas
énekesnő Református hálaének népzenével című lemezbemutató koncertje
kiemelkedik a karácsonyi koncertkavalkádból, hiszen olyan előadásra vállalkozott, amire előtte még senki: a népi dallamvilág és a református egyházi énekek összekapcsolódását mutatja be, méghozzá a műfajhoz képest szokatlan formában, zenekarával közösen. Tímár Sárát a formabontó koncert anyagához való vonzódásáról kérdeztük.

Tímár Sára és zenekara egyedülálló módon, népi hangszereken, népzenei díszítésekkel szólaltat meg egyházi énekeket a Zeneakadémián. Úgy, ahogyan ezt a gyakorlatban saját gyűjtőútján hallotta és tanulta a fiatal művész. A koncert különlegessége tehát egy olyan egyedi hangzásvilág, amit a koboz, a citera, a furulya, a nagybőgő, a hegedű és a brácsa kombinációja garantál, és amellyel igen ritkán találkozhat az értő hallgatóság.

– Mit ad, ha az ember olyan családban nő fel, ahol a népzene szeretete alapvető értékként van jelen a mindennapokban? A zenei pályádat ez milyen módon vezette, befolyásolta?

– A családomban a hagyományos értékrendeket, a vallásos nevelést nagyon fontosnak és alapvetőnek tartják, emellett több felmenőm lelkész. Ugyan a családban nincs sem népzenész, sem táncos, a magyar népművészet minden ágát kedveljük. Nagyszerű szülőket kaptam, akik kifejezetten figyeltek arra, mi az, amiben tehetségesek vagyunk a testvéreimmel, mi az, amivel örömmel foglalkozunk. Ennek az odaadó figyelemnek köszönhetem, hogy már korán észrevették az éneklés és a népzene iránti érdeklődésemet. Támogattak mindenben, kitartóan vittek különórákra, táncházakba, fellépésekre és versenyekre. Főképp nekik köszönhetem, hogy azzá váltam, aki most vagyok.

– Mi az a zenei világ, amiben leginkább te magad tudsz lenni?

– A népzenében mozgok leginkább otthonosan. Ebben a műfajban érzem azt, hogy a zene és a szövegvilág a zsigereimig hatást gyakorol rám.

Rá kellett döbbennem, hogy a liturgikus és szakrális témájú zenei anyagok pedig anyanyelvi szinten fakadnak belőlem.

A Sebő-együttesnek is tagja vagyok, amelynek Sebő Ferenc, a táncházmozgalom egyik elindítója a vezetője. Kezdetben mint növendék vettem részt a koncerteken, idővel pedig Soós Rékával egyetemben az együttes állandó énekesévé váltam, ami nagy megtiszteltetés számomra. A világzene sem áll tőlem távol: a Dalinda a’capella együttessel saját népzenei feldolgozásokat énekelünk. Mind a két csapatot a zeneakadémiai tanulmányaimnak köszönhetem.

Tímár Sára – fotó: Perger László

– Hogy esett a választásod a református vallási énekek tanulmányozására? Miért különleges számodra ez a dalkincs? 

– Ahogy említettem már, apai ágról a nagyszüleim és számos rokonom lelkipásztor, így nálunk nem idegen dolog egyházi énekeket énekelni ünnepekkor, de születésnapokon, családi összejöveteleken sem. Édesanyám oldaláról a szerencsi nagymamámat is rengetegszer hallottam református énekeket dúdolni takarítás, főzés közben vagy a kertben tevékenykedve. Édes emlékként őrzöm ezeket az élményeket.

Egy kalotaszegi gyülekezetben hallottam először, hogy a megszokottól eltérően énekeltek az istentiszteleten: a saját népzenéjük stílusjegyeit énekelték bele a kottában lejegyzett anyagba. Ez nagyon nagy hatást gyakorolt rám, később erről írtam a szakdolgozatomat is. Elkezdett motoszkálni bennem: ha a hagyományos paraszti társadalomban a liturgikus énekeket otthon is énekelték, nem csak a templomban, manapság mért nem érezzük mi is ennyire sajátunknak ezeket a dalokat?

Számomra e dallamok egyenértékűek a magyar népdalkinccsel! Minden vágyam, hogy ezek ismét részesei legyenek mindennapi életünknek. Nem titkolt szándékom a templom falain belülre vinni a magyar népzenét, és nagy öröm, ha a nem megszokott módon feldolgozott dallamokat megismerve a hallgatóságnak kedve támad velünk énekelni.

Sok olyan tapasztalatom is volt, hogy a templomba nem engedték be a népzenét. Nem értettem, hogy ott miért nem szabad népdalokat énekelni, hiszen annyi odaillő, szép ének van, amik a főbb ünnepkörökről szólnak. Rájöttem, meg szeretném mutatni, mennyire összeillő a két zenei műfaj.

– Hogy készült a lemezed ebből a zenei anyagból?

– Szabó Dániel és Bolya Mátyás segítségével meghangszereltük az általam szerkesztett és összeválogatott szakrális dallamokat.

– Hol hallhatunk még és milyen feladatok várnak rád a jövőben? 

– Idén mintha minden egyszerre jött volna, a Sebő-együttessel két lemezt is készítettünk, a Dalinda a’capella együttesemmel márciusban adtuk ki debütáló lemezünket, és a népzenei szólólemezem is januárban jelent meg Minek nevezzelek… címmel. Nagyon hálás vagyok, hogy rövid idő alatt ilyen sok területen bemutatkozhattam. Jelenleg nagy örömmel és izgatottan készülünk a Református hálaének népzenével című lemezbemutató koncertre. Januárban mindegyik formációmmal fellépünk a Müpa Újév-köszöntő műsorában, és kilátásban van már egy amerikai turné is.