Bírós nekem, ha valami nem úgy van, ahogy az megszokott. Karácsonyi muzsikból is inkább a Twisted Sisters, mint mondjuk obligát Frank Sinatra, vagy Wham! meg pláne Mariah Carey. A Szomorú vasárnap sem igazán hárfán kellemes, megszokott, de nem csalódos így sem. Nagy motívumokat azért nem hagy az emberben, meghagyja azt a karácsonyi hangulatnak, hamár ilyenkor jön szembe (fülbe) velünk Dorothy Ashby remeke.
Lehet, hogy csak időszak mondatja velem, de amolyan kockástakaró alatt összebújós, lábföltevős, borozgatós kover ez. Lelki fülek előtt hallik, hogy serceg a lemezjátszó, pattog a kandallótűzifa. Passzolós zene ez. Az ajándékok már becsomagolva, fa már díszben úszik, szaloncukorpapírok már könnyedebben ringnak az ágakon, ajándékborok sorakoznak a sifonérban, a közösen elkészített vacsora már illatoz (a húst Te, a szószt én csináltam, mert azt jobban tudom).
Holnap karácsony. Izgalma kíváncsiságomnak, hogy találom-e örömöd a készült meglepetésekkel. Kisebb-nagyobb csomagok – egészen apró figyelmek is vannak köztük – várják, hogy szerelmes, remegő kezeid bontogassanak, mint hárfa húrjain játszó, úgy csomagolódik kifelé zene mai előadónk ujjai által is.