A KGB-nél debütált, majd hét évre eltűnt balerina, az orosz balett szárnyaszegett hercege és hercegnője, akik filmszínészi pályát hagytak ott a táncért. A csodagyerekként indult, de különleges allergiája miatt csak rövid darabokra alkalmas táncosnő. Az űrhajósok tréningjét elvégzett, de az űr helyett a táncszínpadot meghódító művész. És még hosszasan szemezgethetnénk a Les Ballets Trockadero de Monte Carlo meglehetősen kalandos életű tagjainak biográfiájából.
A világ legelső férfiakból álló komikus balettegyüttese – így hirdeti magát a Les Ballets Trockadero de Monte Carlo. 1974-ben alakult a társulat a balett iránt komoly elhivatottságot érző, ám nem professzionális táncosokból azzal a céllal, hogy a klasszikus műfajt a tradíciókból kimozdítsák, és vállaltan a paródia, a travesztia felé vigyék. Hamar megismerte őket a New York-i közvélemény, a világhír pedig garantált volt, hiszen az eredeti klasszikus koreográfiákat tütüben, spicc-cipőben – és nem kevés humorral – előadó férfiak felkeltették az érdeklődést. A professzionalizálódás elkerülhetetlenné vált, a Trocks jelenlegi tagjai mindannyian magas szinten képzett táncművészek.
Az életrajzok viccesek – duplán, ugyanis minden táncosnak van egy férfi és egy női alteregója –, a napi munka azonban nem móka és kacagás, hanem nagyon komoly gyakorlást, a világ nagy balettegyütteseire jellemző balettórákat jelent. A Don Quixotétól a Giselle-en és A hattyúk taván át a Go for Baroccóig (és tovább) terjedő repertoár ezt megkívánja. Műsoraikat pedig egyként rajongják a balettszakértők és Petipával (akit a társulat mint stílusgurut tüntet fel munkatársai között) vagy Balanchine-nal semmilyen ismeretséget nem ápoló nézők.