Ez a templom játszotta a legnagyobb szerepet Schubert életében

Franz Schubert

Lichtental, Schubert szűkebb pátriája egykor Bécs elővárosa volt, ma az osztrák főváros 9. kerülete. Itt, a család lakóhelyének plébániatemplomában keresztelték meg Franz Peter névre a zeneszerzőt, ugyanis 1797-ben az alig öt percre lévő Nussdorfer Strasse egyik házában látta meg a napvilágot. Élete első két évtizedében, egész pontosan 1818-ig, amíg tanító apját át nem helyezték a rossaui iskolába, ez a környék volt az ő otthona is. Maga a templom fontos színhelye lett muzsikussá érésének. Így az egykori lichtentali plébániatemplomot ma már Schubert-templomnak nevezik.

Alapkövét egy régebbi kápolna helyén VI. Károly császár rakta le 1712-ben. 1718-ra meg is épült, majd még az 1700-as évek végén megnagyobbították. Kéttornyos homlokzata előtt 1827-ben készült feszület áll, Joseph Klieber alkotása.

Barokk belső berendezése az 1700-as évek utolsó harmadából származik. A főoltár Johann Ferdinand von Hohenberg terve alapján, 1776/77-ben készült; Maulbertsch két oltárképe helyén viszont ma Leopold Kupferwieser 1832-ben, illetve 1841-ben festett képeit találjuk.

[irp posts=’24719′]

Az 1774-ből származó orgonán Schubert is játszott. A hangszert 1984-ben újjáépítették – eredeti házát szerencsére megőrizve –, így a mai látogatónak is abban a látványban van része, mint Schubertnek és hallgatóinak annak idején. Az érdeklődők itt megtekinthetik a mai hangszer diszpozícióját.

A keresztelőkápolnát, ahol keresztvíz alá tartották, 1973-ban eredeti formájában restaurálták; sajnos, a blogger látogatásakor, egy hétköznapi nyári délelőttön be volt zárva. Viszont magába a templomba be lehetett menni, nem csak üvegen vagy rácson keresztül kukucskálni!

[irp posts=’16370′]

A templom az egész Schubert család életében fontos szerepet töltött be, hiszen lakóhelyük szerint hosszú ideig ehhez a plébániához tartoztak. A szülők itt kötöttek házasságot 1785. január 17-én és gyermekeiket itt keresztelték meg. Ebben a templomban indult Schubert énekesi pályafutása, amit később a császári udvar híres gyermekkórusában folytatott. A szülői házban, fivéreivel együtt már tanult zenét, házimuzsikálni is szoktak – apjuk ugyanis azt kívánta, fiai kövessék őt a tanítói hivatásban, amelynek akkor fontos része volt az éneklés és az aktív hangszeres játék. Ezért elküldte fiát énekórákra Michael Holzerhez, templomuk zenei vezetőjéhez. A kis Schubert a templomi kórus szoprán szólamának énekese lett, mellette Holzertől hangszerjátékot is tanult. Bátyja, Ferdinand később így számolt be erről a korai időszakról:

Tizenegy éves korában a lichtentali templom első szoprán énekese volt. Már ekkor mindent a legkifejezőbben adott elő.

Egy másik helyen ugyancsak Ferdinand írta:

„Később a regens chori, Michael Holzer oktatta hegedű- és zongorajátékra, nemkülönben énekre, és többször is állította, könnyekkel a szemében, hogy neki ilyen növendéke még nem volt, „mert”, mondotta, „valahányszor valami újat akartam mutatni neki, ő azt már mindig tudta; gyakran csak némán bámultam rá”.

Ezek pedig Joseph von Spaun, Schubert egyik leghívebb barátjának szavai:

„Schubert mindhalálig hálás maradt ennek az öreg, tisztes tanítómesternek, akit az az öröm ért, hogy kiváló növendéke misét ajánlott neki.”

Ez volt Schubert első miséje (F-dúr, D 105). 17 évesen írta, amikor mint segédtanító dolgozott apja közeli iskolájában (hamarosan oda is ellátogatunk a bloggal). Művét 1814. szeptember 25-én itt a templomban együtt adhatta elő öreg tanárával, aki elismerése jeleként a zenei vezetést átengedte zseniális növendékének. Bátyja, Ferdinand ült az orgonánál, a szoprán szólót pedig Schubert életének nagy szerelme, a szintén azon a környéken élő Therese Grob énekelte; Schubert kifejezetten az ő hangjára komponálta a szólamot. A mise igazán szép sikert aratott, amit az is mutat, hogy meghívták a muzsikusokat a belvárosi Ágoston-rendi templomba, hogy adják elő Ferenc császár neve napján.

Abban az időben, amíg Lichtentalban élt, és kapcsolatban volt a templommal, az F-dúr misén kívül Schubert még három misét és több más egyházi művet írt (Salve Regina, Stabat Mater és más darabok, jegyzéküket megtekinthetjük a templom honlapján).

A kiváló akusztikájú templomban mint autentikus környezetben természetesen rendszeresen játsszák Schubert (és nagy elődei, kortársai) egyházi műveit és ápolják emlékét.

1925-ben a külső homlokzatot emléktáblával jelölték meg:

FRANZ SCHUBERT
WURDE IN DIESER
KIRCHE 1797 GETAUFT
UND WIRKTE HIER
ALS AUSUEBENDER
UND SCHAFFENDER
KUENSTLER
ERRICHTET IM JAHRE 1925 VOM
WIENER SCHUBERTBUND
UND VOM
KIRCHENMUSIKVEREIN AN DER
PFARRKIRCHE IN LICHTENTHAL

1975-ben a szomszédos iskola előtt felavatták bronz mellszobrát, Gustinus Ambrosi alkotását.

Források:

Helmut Kretschmer: Wiener Musikgedenkstätten. Wien, 1992
David L. Nelson: Wien für den Musik-Liebhaber. Wien, 2006
Fischer-Dieskau, Dietrich: A Schubert-dalok nyomában. Bp. 1975, Gondolat
Fábián László: Franz Schubert életének krónikája. Bp. Zeneműkiadó, 1966
http://www.schubertkirche.at