Kihallható-e a hidegháborús szorongás a jazzből?

forrás: Wikimedia

A II. világháborút követően a jazz egyre inkább az egyetemisták, a fiatal diplomások, az elővárosokban lakó, a harmincas évek végének szvingrajongóiból lett gazdagok zenéjévé vált, de még mindig milliós táborral rendelkezett. A muzsika pedig egyre inkább tükrözte a hidegháborús helyzetet, az általános szorongást.

A jazz évszázada című kötet e-book formátumban megvásárolható a következő webáruházakban:

Kobo

Nook

DiBook

A szving stílus megfakult, és bár két új forma, a bebop és a progresszív jazz vette át a helyét, ezek népszerűsége nem érte el a szving fénykorában aratott sikereit. Tény ugyanakkor, hogy legnagyobbjainak, Charlie Parkernek, Lennie Tristanónak, Stan Kentonnak nem a kereskedelmi siker volt a fő célja. Muzsikájuk komplex, gyakran disszonáns, az előző stílusokhoz képest komplikált volt. Bár általában nagy elismertségnek és tekintélynek örvendtek a két említett jazzstílus alakítói és követői, azonkívül a kritikusok is díjazták a munkásságukat, népszerűségben meg sem közelítették az időközben rohamosan fejlődő rock and roll-sztárokét.

Ide kapcsolódik:
A háború és a big bandek történetének összefüggéseiről

A költő W. H. Auden szerint tökéletesen mutatja a kor lélektanát meghatározó érzést a társadalomban egyre terjedő szorongás. A háborús győzelem ellenére Amerika lelkét egyre inkább hatalmába kerítette a válság. Nem múlt el a hitleri korszak nyomása, továbbá a hirosimai és nagaszaki borzalmas bombázás következményeiből fakadó lelkiismeret-furdalás. Mindezt nem kompenzálta az sem, hogy a háborút követően az erő és a hatalom Amerika kezében koncentrálódott. Ugyanakkor az egyre agresszívebben terjeszkedő Szovjetunió félelmet keltett a társadalomban, és mély nyomot hagyott az emberekben az atombomba-kémkedés, a Rosenberg házaspár ügye, a szovjet atom- (1949-ben) és hidrogénbomba (1953-ban) előállítása.

Ide kapcsolódik:
A zene és a korhangulat összefüggéseiről

Ezek az események bizonytalanságot és szorongást keltettek a társadalomban, egy lehetséges harmadik világháború kirobbanásától tartottak. Olyan furcsa hiedelmek is elkezdtek terjedni, mint hogy ufótámadás érheti a Földet, űrháború kezdődhet az idegen lényekkel, az atombomba robbanása okozta mutációból degeneráció adódhat, agymosó zombik jelenhetnek meg. A félelmek tükröződtek a zenében is, a közelgő borzalmak hatására született például Pete Johnsontól a The Atomic Boogie és Bill Haley Thirteen Women című kompozíciója.