• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Capriccio
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így készül: Lót – Szodomában kövérebb a fű
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Capriccio
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Cziffra Fesztivál Zene Címlap

Lackfi János: „Hiánycikk lett a valódi műélmény”

Szerző: Vass Norbert2019. január 7.
Facebook Twitter E-mail
Lackfi János - fotó: Raffay Zsófia

Február 19-én izgalmas esten vehet részt a Cziffra Fesztivál közönsége. Feltehetően ülve maradunk majd az emelkedettségtől, a téma ugyanis a katarzis lesz. Mi is „a gyomrot összerántó lebegés pillanatáról” kérdeztük a kerekasztal-beszélgetés egyik résztvevőjét, a József Attila-díjas Lackfi Jánost. Szó esett továbbá művészi univerzumokkal telepakolt virtuális kosarakról, a közvetlenül ható, szuszt kiszorító zenéről és a felhőnézés-tréningről is. 

– A Cziffra fesztiválon Nagy-Kálózy Eszter és Dr. Freund Tamás társaságában beszélgettek majd a katarzisról. Hogy írnád le ennek az emelkedett és borzongató érzésnek a legfontosabb tüneteit?

– Őszintén megvallom, régebben kicsit fáztam ettől a szótól, túl nagy falatnak tűnt. Monstrumnak, embertelennek, romantikus bálványnak. Az a tipikus emlékmű-érzés: „tán csodállak, ámde nem szeretlek”. Aztán közben egy élményzabáló korban, amikor tucatjával akciós a katarzis, minihalál a bungee jumping, miniháború a paintball, mini-világháború a kertvégi tűzijáték,

tényleg nagy hiánycikk lett a nem csak „belelapozós”, „ráklikkelős”, a valódi műélmény.

Magát a katarzis-élményt ahhoz az érzéshez hasonlítanám, ahogy hirtelen megindul velünk felfelé a lift. Számítunk rá, próbálunk felkészülni, mégis váratlanul ér a belső szerveket megremegtető, gyomrot összerándító lebegés pillanata.

– Jó, hogy éppen a liftet említed, hiszen a katarzis olyasféle találkozás, ami más irányt szab az életnek. Volt valaha olyan élmény vagy kísértés, ami megpróbált eltávolítani az írástól?

– Életem alapkísértése a zene volt, tenorista szerettem volna lenni, nagyon tetszett, ahogy a muzsika közvetlenül elkapja a befogadót, és kiszorítja belőle a szuszt. Sokkal közvetlenebbül hat, mint a pepecselős irodalom a sok javítgatással, korrektúrával, folyóirattal, könyvvel, bolttal, könyvtárral, kuckózással, olvasgatással. Nincs igazi találkozási pont, nem látjuk azonnal a hatást. Szerencsére megadatott, hogy ezt is megtapasztalhatom, félig-meddig előadóművészként, évi százötven fellépésen. Magam viszem el a terméket a fogyasztóhoz. Ráadásul a zenei vonal sem tűnt el, egymást érik az ilyen témájú munkák, rengeteg dalszöveg, Mozart-adaptáció, vezetem a MÁV Szimfonikusokkal kapcsolatos blogomat itt a Papagenón, Fülei Balázzsal vagy az Anima Musicae-vel lépek fel, koncerteken működöm közre.

Ide kapcsolódik:
Komoly elismerést kapott az Anima Musicae Kamarazenekar

– Mit tapasztalsz, más-e alkotóként és befogadóként átélni a katarzist?

– Vajon egy igazi szerelmi kapcsolatban jobban szeretünk, mint amennyire szeretve vagyunk? Folyton ezt méricskéljük persze, megy az adok-kapok, de az eksztázis valódi pillanataiban ez eldönthetetlen. Tökéletes az odaadottság és a megajándékozottság is. Jó esetben ez áll a művészi élmény átadóira és befogadóira is.

Bár igazából a befogadó is alkotó, magából, saját húsából-véréből alkotja, érzi újra a művet.

Közben az alkotó (és előadó) részéről komoly szaktudásra is szükség van, míg a befogadó sokszor lehet akár „az utca embere” is. Ő időpontot kap, mint a fogásznál, s már tálalják is neki a kész művet. Vagy sec-pec telepakolja virtuális kosarát művészi univerzumokkal. Amikbe az alkotó akár évek munkáját gyúrta bele. Aztán lehet, hogy a közönség csak pittyeszti a száját: hmm, másra számítottam, hmm, egynek nem rossz, hmm, nekem nem állt össze.

– Ha viszont kellően jó, akkor a katarzis közvetítőjévé válhat a művészet. Igaz, ha túladagoljuk, akár fizikai rosszullét is elfoghat, akár Stendhalt, aki – mint útirajzában írja – a firenzei Santa Croce templom gazdagsága láttán elájult. Trenírozható-e szerinted a katarzisküszöbünk?

– Manapság szerintem csendekkel érdemes trenírozni. Rápihenéssel. Felhőnézéssel. Mert nem az fenyeget, ami Stendhalt, hogy hirtelen agyonnyom a nagy művészet. Ma a világ legszebb épületei, a legkülönlegesebb zenék, festmények, írásművek is csak egy újabb klikkelésnyire vannak.

Vagyis a mohóság kísértése könnyen úrrá lehet rajtunk, és emésztetlenül faljuk egymás után a filmeket, verseket, képeket.

A lassítások és közelítések híve vagyok. A Louvre-ban például a Mona Lisa helyett rendszeresen azokat a zseniális, egyéb portrékat nézem, amelyek ugyanabban a teremben vannak, de épp a Mona Lisa miatt, senki se figyel rájuk. És élvezettel hallgatok Marin Marais-t, Buxtehudét meg Charpentier-t, hiába okosít fel a zenetörténész, ki a kismester, ki a nagy. Na jó, Bach, Vivaldi, Händel is sokat szerepel a napi menüben.

Ide kapcsolódik:
Szívrohamot kapott egy turista Botticelli Vénusza előtt

– A versíró szemináriumokon, amelyeket a Pázmány bölcsészkarán tartottál nekünk, sok más mellett azt tanultuk tőled, hogy amiatt fontos a formák ismerete, hogy el tudjunk tőlük rugaszkodni, hogy meríteni tudjunk belőlük. Erre jó példa lehet a bámulatosan improvizáló Cziffra György zongorajátéka is. Létezhethet-e vajon a játékszabályok ismerete híján is zsenialitás?

– Nagyon szeretem Jean-Efflam Bavouzet francia zongorista megfogalmazását: „minél többet tudok, annál szabadabb vagyok”. Fiatalon ezt fordítva gondoljuk, úgy érezzük, ott a sok szottyadék vén művész, akik már bekötött szemmel is képesek alkotni, de gőzünk sincs arról, mi az élet. Na majd mi, gondoljuk, robbantjuk ezt a kócerájt! Csak hát nem árt megtanulni előbb a szakma trükkjeit. Egy év, két év, tíz év rámegy.

És ha már mindent (is) tudunk, akkor lehet dönteni, hogy egy adott műben mit használjunk és mit ne.

Az improvizáció pedig külön tréningezés kérdése. Egészen nagyszerű művészek képtelenek rá, de egy közepesen ügyes mester is el tudja sajátítani alapfokon. Afféle zseb-katarzis. A jazz-zenészek a megmondhatói.

Ide kapcsolódik:
Hivatás- és identitástudata példaként áll mindenki előtt - Cziffra Györgyre emlékezünk

– És vajon addiktív-e a katarzis? Lehetnek-e elvonási tünetei az embernek, ha nem alkot vagy valami miatt nem gyönyörködhet mások alkotásaiban?

– Emlékezet-palotánk kincsei egészen biztosan felértékelődnek. Recskiek, lágerlakók, gulagosok beszámolóiból tudjuk, mennyit számított, ha valaki tudott szépen énekelni, kívülről fújta József Attilát, az antik történelmet, a Zsoltárok könyvét. Mindig tervezem, hogy kamasz- és ifjúkorom után megint kellene memoriterezni saját gyönyörűségemre. Legyen mit vinni a sivatagba. Ami lehet egy betegség is akár. Bármelyikünkkel megeshet. Jó, ha fel vagyunk tarisznyálva erre az eshetőségre.

interjú cziffra fesztivál lackfi jános költészet katarzis
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésKihallható-e a hidegháborús szorongás a jazzből?
Következő bejegyzés Kínában rajongnak a tévénézők az klasszikus énekesekkel indított tehetségkutató műsorért

Ajánlott Bejegyzések

Kern András - fotó: Emmer László
Intermezzo

Kern András: „Amikor a többiek koncertre jártak, én inkább moziba mentem”

2023. január 28.7 perc olvasás
Mozart Planet

Juliane Banse: „Schubert meghatározó része kell legyen minden énekes életének”

2023. január 27.5 perc olvasás
Papageno Klasszik

A Magyar Zene Házától Veszprémig a Papageno Klasszikban

2023. január 27.2 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Mentorok - forrás: Déryné Program Színház mindenkinek

„Meglepő volt, milyen sokan akarnak drámát írni Magyarországon!”

Szent István Filharmonikusokat Záborszky Kálmán vezényli - forrás: Szent István Filharmonikusok Promóció

Petőfi, Kacsóh Pongrác és Lajtha László előtt tiszteleg a Szent István Filharmonikusok koncertje

Keller András - fotó: Emmer László Promóció

Hallgassunk Schubertet! – Tematikus nappal kezdi az évet a Concerto Budapest

Promóció

Sok hűhó semmiért – A BDZ-műhely újabb összművészeti produkciója

Balog József - fotó: Csendes Krisztina Promóció

Lemezbemutató koncertet ad Balog József a Zeneakadémián

Olli Mustonen - fotó: Outi-TÂrmñlñ Promóció

A szívbetegséggel élő gyermekekért koncertezik a PFZ 

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.