• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így írunk mi
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Cziffra Fesztivál Színház Címlap

Nagy-Kálózy Eszter: „Ezek a pillanatok meghosszabbítják az életet”

Szerző: Vass Norbert2019. január 18.
Facebook Twitter E-mail
Nagy-Kálózy Eszter - forrás: CZF

Konzerválható-e vajon az emelkedettség, miként működnek az apró alkatrészei és meddig lehet mellőzni? Február 19-én a katarzisról tartanak kerekasztal-beszélgetést a Cziffra Fesztivál keretében. A beszélgetés egyik résztvevőjét, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Nagy-Kálózy Esztert a mindennapokban megtapasztalt katarzisokról is kérdeztük.

– A szerzők mintha belefagyasztanák a drámákba a katarzist, a szövegekből készülő színpadi adaptációk pedig minden alkalommal arra tesznek kísérletet, hogy felolvasszák és átadják a közönségnek az általuk mozgósított érzelmeket. Általában látszik már a próbafolyamat során, hogy színre vihető-e a katarzis?

– Többnyire igen. Bár akadnak olyan alkalmak is, amikor pontatlanul jósoljuk meg a közönség reakcióját. A próbákon valami olyasmi létrehozásán dolgozunk ugyanis, ami – ha sikerül – a maga teljességében válik katartikussá. A szavak, mozdulatok, gesztusok, amelyek az átélést segítik a nézőknek, vagyis a katarzis kisebb alkatrészei viszont tapasztalataim szerint mindnyájunknál máshogyan lépnek működésbe. Az örök kérdés ezért számomra inkább az, hogy vajon a dráma szerzője is átéli-e azt a hullámzást, mialatt alkot, amit mi, színészek, a közönségünk vagy akár az olvasók?

Meg kell-e merítkeznie a katarzisban egy színmű szerzőjének ahhoz, hogy sikeres darabot írjon,

vagy elegendő, ha racionálisan átgondolja a dialógusai által életre hívott helyzet lehetséges hatását? Az írók vajon pontosan tudják-e, hogy melyek azok a jelenetek, hogy mik azok a mondatok, amelyek magukban foglalják az érzelmi elragadottságot? Ezen már gondolkozni is bizsergető érzés.

– Akárcsak maga a katarzis. De vajon ez egyetlen pillanatot, vagy – ahogy a görögök eredetileg értették – akár egy életet megfordító megrendülést jelent?

– Szerintem pillanatnyi és hosszú hatás egyaránt lehetséges. Az utóbbi talán olyan esetekben gyakoribb, amikor nemcsak érzelmileg, de gondolatilag is eltalál minket a történet, amit a színpadon látunk. Olykor napokig, hetekig magunkban hordozzuk ezeket az előadásokat, próbáljuk feldolgozni, megérteni és felfedezni bennük saját magunkat. Megpróbálnak és formálnak minket az ilyesféle élmények. Ahogyan a gyerekkori olvasmányaink. Az olvasásnak rendkívüli szerintem a szerepe. Sűrűvé teszi a nagy megtapasztalásokat.

Azt hiszem, az olvasás nyitottá tesz minket az érzelmek megélésére és kíváncsivá az emelkedett pillanatokra.

A könyvek visznek aztán minket később színházba, és ugyancsak a regényeknek, verseknek, drámáknak köszönhetjük talán azt is, hogy ráérzünk a zene semmi máshoz nem fogható rezgésére. A könyvek kulcsokat adnak tehát a kezünkbe olyan helyzetekhez, amelyekben nem volt korábban részünk. A művészetben rejlő erők pedig gyakran továbblendítenek a nehézségeken, a holtpontokon.

– A könyvekben a saját tempónk szerint, magunk számára fedezhetjük fel a nekünk szóló részeket. A színházban viszont a szemünk láttára, az alkotók és a játszók közös erőfeszítése által bomlik ki a cselekmény. Ahhoz, hogy sikerüljön egy előadás, akár egy zenekar hangszereseinek vagy egy csapat játékosainak, a társulatnak szinte együtt kell lélegeznie. Elképzelhetők-e a színészek számára külön-katarzisok?

– A színház kétségkívül csapatjáték. És, ha a sporthasonlatnál maradunk, a rendező az, aki fazont ad a mindenkori csapatnak. Ő teszi mindenki számára egyértelművé, mi is a szerepe, mi a felelőssége az adott előadásban. És színészként akkor vagyok hasznos csapattag, ha alárendelem magam a nagy elgondolásnak, és – persze a számomra elképzelt kereten belül – igyekszem a lehető legtöbbet kihozni magamból.

– Az, hogy színművészként, különböző karakterek bőrébe bújva, estéről estére megtapasztal emelkedett és nagyon nehéz pillanatokat, segít önnek jobban figyelni a mindennapok katarzisaira, vagy éppen elhomályosítja, bagatellizálja azokat?

– Azt hiszem, a szerepek segítenek megvilágítani a magánéletünkben felmerülő szépet is. Ha délután besüt a szobába a nap, ha az erdőben, kutyasétáltatás közben megérzem magam körül a természet erejét, vagy ha egy templom díszes belseje nyűgöz le. Vagy ha sírunk, vagy annyira nevetünk, hogy abba sem tudjuk szinte hagyni. Ilyenkor kiesünk az időből és azon vagyunk, hogy elraktározzunk magunkban valamit ezekből a pillanatokból. A lelkünknek szüksége van rájuk, hiszen átmosnak, kitisztítanak, megvilágosítanak bennünket. Tudnunk kell felismerni és átélni őket a mindennapokban is, hiszen ezek a pillanatok meghosszabbítják az életet.

Ide kapcsolódik:
Lackfi János: „Hiánycikk lett a valódi műélmény"

– Ezek szerint a katartikus pillanatokból sosem lehet sok, nem telítődhetünk velük.

– Nyilván nem a katarzis elől menekül az ember, de akadnak azért olyan periódusok, amikor jól esik kicsit távolabb lépni az estéről estére megtapasztalt adrenalintól. Ez velem eddig főként olyankor fordult elő, amikor úgy éreztem, túl sok súly van rajtam, amikor kezdtek nyomasztóvá válni a velem szemben támasztott elvárások. Viszont mindahányszor, amikor úgy éreztem, hátrébb kell lépnem, rövidesen megtapasztaltam azt is, hogy mennyire hiányzik a színpad. Nem tudom, hogy ez csupán elkötelezettség és hivatástudat dolga-e, de számomra egyszerűen nehéz a színház nélkül létezni. Emiatt keresem azokat az embereket, akikkel jó érzés színházat csinálni, mert akkor a nehézségek és a fáradság dacára is magától értetődő minden.

interjú cziffra fesztivál színház katarzis nagy-kálózy eszter
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésVadon és szabadon?
Következő bejegyzés Valerij Gergijev érkezik a Budapesti Tavaszi Fesztiválra

Ajánlott Bejegyzések

Vass András - fotó: Gyarmati Csaba
Zene

Vass András: „A Teremtés zenei anyaga zseniális, sőt tökéletes”

2023. február 1.4 perc olvasás
Isteni végjáték - forrás: Átrium/Pribék Nóra
Intermezzo

Londonban vendégszerepelt az Átrium Isteni végjátéka

2023. január 31.2 perc olvasás
Párterápia 150. - forrás: Orlai Produkció
Intermezzo

150. előadásához érkezett a Párterápia

2023. január 31.1 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Vass András - fotó: Gyarmati Csaba Zene

Vass András: „A Teremtés zenei anyaga zseniális, sőt tökéletes”

Promóció

Kocsis-Holper Zoltán: „A kortárs zene rólunk szól”

Az almafa virága - forrás: Vertigo Promóció

Tiltott szerelem Budapesten – Érkezik Az almafa virága a mozikba

Promóció

Felelős hitelességgel – Homonnay Zsolt a Mária főhadnagy rendezéséről

Mentorok - forrás: Déryné Program Színház mindenkinek

„Meglepő volt, milyen sokan akarnak drámát írni Magyarországon!”

Szent István Filharmonikusokat Záborszky Kálmán vezényli - forrás: Szent István Filharmonikusok Promóció

Petőfi, Kacsóh Pongrác és Lajtha László előtt tiszteleg a Szent István Filharmonikusok koncertje

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.