Egy dolog elmenni egy koncertre, végighallgatni egy lemezt vagy végignézni egy opera előadást. Egy másik dolog mindezt röpke fél nap alatt tizenkétszer végigcsinálni. Milyen lehet egyik koncertet a másik után hallgatni? Hogyan „hat” két zeneszerző zenéje hosszú távon és rendkívül koncentráltan? Percről percre tudósításunkból kiderül.
Versenyzőink Claude Debussy és Maurice Ravel. Kövessük együtt a Budapesti Fesztiválzenekar és a Müpa tizenkettedik közös maratonját. A helyszínről Békési Botond jelentkezik. Kezdjük is mindjárt Fischer Iván felvezetőjével:
A koncerteket élőben nézhetitek ide kattintva.
A Bartók Rádió adását itt hallgathatjátok.
A pontos műsor pedig itt érhető el
https://www.facebook.com/Fesztivalzenekar/videos/285885235435650/
- 22:02 – Satie Gymnopedies-ével véget ért a Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar 12. maratonja. Azt hiszem, bátran állíthatom, hogy a zárókoncert hatalmas, zajos sikert aratott. Nyoma van-e bármilyen fáradtságnak? Nincsen. A teltházas(!) zárókoncert méltón koronázta a ma estét.
- 21:52 – Fischer Iván a közönséghez szól. Felálltak, akik az összes koncerten részt vettek. (Jómagam is.) Következik a ráadás: Satie Gymnopedies – Debussy hangszerelésében.
- 21:50 – Továbbra sem szűnik a taps.
- 21:47 – Az előzőnél is hatalmasabb az ováció. A nézőtéren és a színpadon is emelkedett a hangulat. A hivatalos program végéhez értünk a Boleróval, de érezni, hogy valami készülődik…
- 21:35 – Futószalag-szerűen érkeznek a táncosok a színpad bal oldaláról a zenekar elé, majd haladnak végig a Bolero dallamára.
- 21:32 – A Frenák Pál társulat táncosai érkeznek a színpadra. Talán ez a meglepetés?
- 21:31 – Elkezdődött a Bolero! Folytatjuk.
- 21:29 – Hatalmas ováció fogadta a La Valse-t! Meglepetés még sehol…
- 21:16 – A La Valse első ütemei. Finishben vagyunk.
- 21:13 – Közel negyed óra csúszással kezdődik a nap utolsó koncertje. Vajon ez is része a meglepetésnek?
- 20:55 – Lehet, hogy ennek a Debussy dolognak kellemes csalódás lesz a vége. A szimfonikus művek közül A tenger mindent visz, a Képek és a Gyermekkuckó című zongorasorozat pedig a tőle hallott szólódarabok közül talán eddig a legjobbak, míg kamarából a Zongora trió volt, ami határozottan tetszett. Csak megfelelő (lelki)állapot és határozott előadók kellenek hozzá. Az előző koncert zongoristájáról, Palojtay Jánosról pedig ugyanazt tudom elmondani, mint az előbb: tiszta és kitűnően befogadható a játéka. Perceken belül kezdődik a mai nap fénypontja, a zárókoncert. Én személy szerint egyre jobban izgulok Fischer Iván meglepetésétől. Jelentkezem, amint kiderül.
- 20:13 – (Koncert közben) Most valahogy mégis jólesik Debussy. Lehet, hogy az előző koncert felfokozott lelki állapotát jól vezeti le a lágy zongoramuzsika. Nem álmosít. Palojtay János határozott kezei között teljesen másképpen szól ez a más esetben egészen biztosan parfümös zene.
- 19:52 – Elsöprő és energikus. A Vass András vezényelte Pannon Filharmonikusok és Balog József letarolták a termet. Ravel balkezes zongoraversenyéről csak szuperlatívuszokban érdemes beszélni, a Daphnis és Chloe szvit pedig elegendő energiát adott az utolsó előtti koncerthez, azon belül pedig a nap utolsó Debussy-dózisához. 21 órakor zárókoncert a BFZ-vel, valamint kiderül, hogy Fischer Iván milyen meglepetéssel készül.
- 18:40 – Kelemen Barnabás és José Gallardo koncertjén a főszereplő szerzőpárosunk közül Ravel második szonátáját emelném ki. Abból is a középső és a záró tételt. A mi Maurice barátunk szerette a jazzt és beleépítette a maga zenei nyelvébe azzal a könnyed kis franciasággal, ami eltávolíthatatlan tőle. A szonátát, amúgy magának George Enescunak írta, akinek hegedűjátéka, szerencsére több felvételen is fennmaradt. Enescu virtuóz hegedűs volt, de hogyan szólt volna a két jazzes tétel Stèphan Grappelli keze alatt?
- 18:11 – (Koncert közben) Debussy-szonáta hegedűre és zongorára: mi van Claude, felment a vérnyomásod???
- 17:48 – Most komolyan, a mi kedves Claude-unk egész életében aludt? Persze, csodálatos zenét írt, de szinte mindegyik darabjában van valami álmosság. Az elsüllyedt katedrális című műben volt valami izgalom, még a nagyterem orgonája is megszólalt, de ami utána következett a Concerto Budapest előadásában – később Berecz Mihállyal kiegészülve – néhol felért egy csésze mákteával (és nem az előadók hibájából)! A folytatásban lényegesen több Ravel lesz és remélhetőleg mákonyos álmosság is tovaszáll. Lehet inkompatibilis vagyok Debussyvel?
- 16:53 – A dalirodalom nyelve számomra valamiért a német, viszont franciául – az elején bármilyen idegenül is hangzott – is születtek gyöngyszemek. Chloè Briot és Vincent Balse párosa érdekes és változatos csokrot mutattak be a kései romantikus francia repertoárból. Ravel Mèlodies grecques-je egy érdekes hangulatú ciklus, míg Poulenc Louise de Vilmorin költőnő versére írt C’est ainsi que tu es című műve igazi, tömény szépség, szerelem és vágyakozás, akár csak egy érzékenyebb Schubert vagy Mahler szerzemény. Debussy kezd egyre ólmosabban hatni rám, míg Ravel és az esetleg felcsendülő többi szerző élénkítő változatosságot hoz. A következő blokk ismét tömény Debussy. Vajon milyen hatása lesz?
- 15:49 – Maratonistáktól hallani, hogy nem csak fizikailag, de mentálisan is megterhelő tud lenni az a 42 kilométer. Fejben is és lábban is vannak mélypontok, amiken túl kell lendülni. A koncentráció gyengülése, az izmok savasodása… Most, túl a félidőn, én is kezdek eljutni és lassan túllendülni egy mélyponton. Furcsa, de Debussy Noktürnjei koránt sem álmosítottak el és talán ez a ciklus kezdett el átdobni a pozitív oldalra. Most dalok következnek zongorakísérettel Chloè Briot és Vincent Balse előadásában.
- 14:42 – Amennyire elfolyó volt Debussy Triószonátája, annyira volt csodásan fejlődő a koncertet záró Zongoratrió – köztük pedig Ravel Bevezetés és allegrója. Lassan félidő és kicsit eluralkodott rajtam a bágyadt extázis, amely kifejezéssel Ravel illette a koncerten is elhangzott darabját. Nagy dózisban zenét hallgatni érdekes utazás, és szellemi kivívás is egyben, főleg, hogy a mostani két szerző hangzásvilága egészen közel áll egymáshoz. Ilyen körülmények között nehéz keresni a változatosságot, ez a kamarakoncert ugyanakkor reményt adott, hogy érdemes figyelni a finom, apró részletekre. Hamarosan folytatjuk, ismét szimfonikussal: Egy faun délutánja és a Noktürnök a Hollerung Gábor vezette BDZ-vel.
- 13:20 – Ki a nagyobb, ki a népszerűbb, ki a „franciább”? A Tenger hullámaival gördülünk tovább ismét egy kamara koncert irányába. Debussy Klarinétrapszódiája rövid, de izgalmas darab, amit jól ellensúlyozott A Tenger monumentalitása és végjátékának hatalmas energiája. Hogy fog szólni Debussy „kicsiben” a BFZ zenészeinek előadásában?
- 12:12 – Következik a nap első szimfonikus koncertje: Debussy Klarinétrapszódiája, Ács Ákos szólójával és A tenger. Az Amadindával és Lúdanyó meséivel való „bemelegítés” után nagyobb fokozatra kapcsolunk. Két koncert elég volt megbarátkozni a hullámzó zenei világgal, ideje el is merülni benne.
- 11:23 – Annak idején, a 19-20. század fordulóján úgy tűnik a legnagyobb zeneszerzőket mind megihlette a Távol-Kelet világa. Gondoljunk Mahlerre (Das Lied von der Erde) vagy Puccinire (Turandot). Ravelt és Debussyt viszont határozottan befolyásolta ennek a világnak a hangzása. Érezni mindezt keleties, csengően lágy harmóniáikon és darabjaik néha meditatív légkörén, főleg így, ütőhangszereken, az Amadinda előadásában. Igazán különleges hangzás. Folytatjuk a keleti témát, futok tovább a Lúdanyó meséire.
- 9:56 – A Müpát ilyen nyugodtnak utoljára Ton Koopman orgona mesterkurzusa előtt láttam. Igaz, akkor háromnegyed nyolckor már a teremben kellett ülni. Most pedig még pont futja egy kávéra az Amadinda Ütőegyüttes 10:30-kor kezdődő koncertje előtt. Programjukban szerepel a lendületes jávai és bali gamelán zene is. Ha minden igaz pörgősen fog kezdődni a maraton.