Magyar brácsás és lengyel zongorista a Gramofon-toplistán

Szűcs Máté és Marcin Wasilewski

A Gramofon-toplista harmadik helyén ezúttal klasszikus zenei kiadványként a nemzetközi hírnévnek örvendő Szűcs Máté brácsaművész lemeze, jazzben pedig a Tomasz Stańko révén, de saját jogán világhírűvé vált Marcin Wasilewski triójának live-albuma szerepel.

Két romantikus hegedű-zongora szonáta és kilenc dal átiratát élvezhetjük Szűcs Máté és Michèle Gurdal előadásában. A brácsairodalom nem kínál túl sok művet, az előadók gyakran átiratokat játszanak, ha szólókoncert-lehetőséghez jutnak. Az átiratok létjogosultságát néhányan megkérdőjelezik, azonban ez a felvétel fényesen bizonyítja, hogy léteznek olyan darabok, amelyek ugyanolyan jól szólnak, mint az eredeti hangszerelésben.

A Schumann-művek felvétele világpremier.

Schumann mindössze négy nap alatt vetette papírra az a-moll hegedű-zongora szonátát 1851-ben, de a gyors munka nem jelentette azt, hogy ne egy kitűnő (és sajnálatos módon keveset játszott) darab szülessen. Érdekes, hogy Schumann még ebben az évbenegy újabb hegedű-zongora darabot komponált. Az a-moll mű zenei anyaga sokrétű, jól példázza Schumann hangulatának változásait, különösen a két szélső tételben. Mindössze 15 évvel később, 1866-ban íródott César Franck A-dúr szonátája. A darab olyan kedvelt, hogy az érzelmekkel teli mű hegedűszólamát több hangszerre is átírták. Franck Ysaÿe-nak dedikálta a művet, esküvői ajándékként. A bemutatót 1887 utolsó napján tartották, a szonáta sikere azóta is töretlen.

Ide kapcsolódik:
Szűcs Máté: „Le kell zárnom egy korszakot"

Nagyszerű a két szonáta tolmácsolása, az érzelmek bemutatása. A két előadó csodálatos hangszíneket hív elő a hangszerekből; figyelik, reflektálnak egymás zenei szöveteire. A Franck-darab felejthetetlen előadásban szólal meg (már az első taktusokban megejtőa zongora, majd a brácsa hangja), tele tűzzel, sodró lendülettel, az egekig törő érzelmekkel. Az impulzív játék kitárulkozó, a csúcspontokat rendkívül jól készítik elő, a hallgató lélegzet-visszafojtva követi a zenei folyamatokat. Dinamikai szempontból is remek felépítést kap a hallgató mindkét szonátában. A két szonáta közt Schumann két dalciklusából (A költő szerelme, Kerner-dalok) válogattakaz előadók. Az 1840-ben (a dalok éve) írt miniatúráka szerelem hevében születtek, Schumannt inspirálta Clara. Gyönyörű tolmácsolást hallunk, a két művész azonnal belehelyezkedik a mű kínálta atmoszférába. Nemcsaka brácsa, de a zongora is énekel. Az érzések kifejezése szöveg nélkül is egyértelmű.

Ahogyan a Gutenberg-galaxist, a nyomtatott könyvet szerencsére nem tüntette el teljesen az internet, ugyanúgy a hangfelvétel-készítés és -kiadás online korszakában sem szűntek meg a fizikai hanghordozók. Sőt, az értékteremtő zenei műfajokban a kézbe vehető, szép grafikával és minőségi booklettel kínált hanglemez az elmúlt időszakban Európa-szerte felértékelődött.

A Gramofon havonta jelentkező összeállítása szubjektív toplista: ebben a hónapban mi ezeket a lemezeket hallgatjuk legszívesebben a szerkesztőségben.

Még az az olvasó is, aki esetleg nem emlékezne Wasilewski nevére, nem volt ott koncertjén 2012-ben a Müpában, bizonyára ismeri a nemrég elhunyt lengyel óriás, Tomasz Stańko lemezeit és koncertjeit. A most már legendás trombitásnak köszönhetően a zongoristát azegész világon megismerték; magam a Suspended Nights(Stańko) óta igyekszem figyelemmel kísérni Wasilewski pályáját. Ezt nagyban megkönnyíti az ECM-nél való tartós és tartalmas jelenléte, saját triólemezein kívül közreműködött például Manu Katché együtteseiben.

A sajtóanyag tudni véli, hogy a szinte gyerekfejjel alakított trió tagjai nem voltak tudatában annak, hogy a 2016-os fellépésükről az antwerpeni Jazz Middelheim fesztiválon felvétel készül, de amikor utólag meghallgatták, meg voltak elégedve vele. ECM-lemezhez képest meglehetősen dinamikus, sokszor gyors, erőteljes zene szól. Nyílván azért is, mert ezen a fesztiválon négyezres közönségnek játszottak szólista nélkül. Meg is fordulhatott a fejükben, hogy valamennyire pótolni kell egy szólistát, mert a koncert anyaga az akkor még friss Spark of Life című repertoárjukat mutatta be, márpedig ezen az albumon vendégeskedik a svéd szaxofonos, Joakim Milder. De az első négy perc végére nagyjából minden eldől. Csörgedező dallam ered, rubato keresi az útját, kicsit erőre kap, de tétova marad. Majd átalakul azáltal, hogy a trió szünet nélkül belevág az erőteljes Sudovian Dance-be. A nagy perspektíva, ami a track első felében (Spark of Life) ígéret maradt, most igazán ki tud bontakozni.

Ha eddig patak volt, most paripa, nyargal, üget. Reminiszcencia szinten halljuk a lengyel népdalt is. Nincs szükség itt semmi vendégre, a pályája kezdetén Simple Acousticnak nevezett trió évtizedek alatt összenőtt muzsikusai rögtön a maguk oldalára állítottáka közönséget. A második track végére le is kenyerezik őket a Police-slágerrel: MessageIn a Bottle. A tíz perc körüli vagy még hosszabb számok továbbra is a tágasság, nagy érzelmi skála, a harmóniai gazdagság és ritmikai artikuláltság erényeit vonultatják fel. Wasilewski szerzeményeiben Sławomir Kurkiewicz és Michał Miśkiewicz a lehető legjobban érzik magukat, a zongorista pedig mindkettejük funkciójából át-át tud venni valamit. Akkordjai tömörek, de artikuláltak, jobb keze alatt melódiái gyönyörködtetően szárnyalnak.

Cím: Schumann és César Franck szonátái

Kiadó: Hänssler Classic – Karsay és Társa

Katalógusszám: HC 18027

Cím: Marcin Wasilewski Trio: Live

Kiadó: ECM Records – Hangvető

Katalógusszám: ECM 2592