A Színházi Kritikusok Céhe első alkalommal az 1979/1980-as évad végén adta át a Színikritikusok díját. A 40. évforduló kapcsán indult beszélgetéssorozat februári eseményén Hámori Gabriella színművész, Szűcs Katalin Ágnes és Zappe László kritikusok lesznek a vendégek.
A Színházi Kritikusok Céhe az 1998/1999-es évadban alapította a legígéretesebb pályakezdő kategóriát, amelyet az 2000/2001-es évadban kapott meg Hámori Gabriella két alakításért. Mindkét előadást a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, vizsgaelőadásként mutatták be: a Liliomban Julikát, az Alkésztiszben pedig osztálytársaihoz hasonlóan ő is több szerepet alakított. „Hámori Gabriella a tritagónisztész: a harmadik színész. Neki jutottak a kevésbé hálás feladatok, de azért szolgálólányként ő is megmutathatja, hogy nemcsak a bohócarca bájos, de a humora is” – írta az Alkésztiszről Stuber Andrea. Csáki Judit a Liliom kapcsán így fogalmazott: „Hámori Gabriella (…) kissé felvetett állal, konokul néz szembe az emberével, nem lágyul el tőle, nem tömjénezi, nem ünnepli ezt a világcsodát, hanem a puszta létezésével azt mondja neki: van még ilyen. Hámori olyan tragikus intonációban adja a kőkemény kis cselédlányt, hogy
úgy sejtem, hatalmas komika bújhat meg benne.
És bizonyára ki is jön majd – ha el nem romlik valamelyik színházban.”
Ezt követte a 2005/2006-os évad, amikor két Örkény színházbéli alakításért a legjobb női főszereplő kategóriában bizonyult a legjobbnak: Az üvegcipő Irmájáért és az Élektra címszerepéért. Kővári Orsolya Irmáról és Hámoriról egyértelműen fogalmazott: „Hámorinak minden szerepe nagy szerep: a Liliom Julikája, Az ördög Selyem Cinkája, a Tóték Ágikája, a Bűn és bűnhődés Szonyája, a Fehér éjszakák Lánya, A filléres opera Pollyja, még a szörnyű radnótis Lulu Luluja is… Mert
nagy színésznő. Bátran kimondhatjuk: generációja legnagyobbja.
Egészen apró dolgokat tud. Érezni, megbántódni, elveszni, igazán szerelmes lenni Gálffi Lászlóba (Sipos Lajos szerepében), beszélni szavakkal és szavak nélkül. Elbűvölni. Irmájában ott van egész Molnár: nyers és finom, életerős és végtelenül gyenge, kitartó és feladó, magába fojtó és kitárulkozó, ösztönösen okos és tudottan buta. Vidám és bánatos. Az első felvonásban szépséges tündér, aki ki-be repked a „drága mérges” ebédjével, a másodikban eszét vesztett rajongó, az utolsóban kokottnak mázolva zokog és esetlen, lusta levelibékára emlékeztet. Ami játékában a legszebb, el tudja hitetni, hogy a lány álmai erősebbek a zord valóságnál.” Az Élektra címszerepét Metz Katalin írásával idézzük fel: „A címszereplő Hámori Gabriella, korábbi szerepeihez képest új arcával fordul felénk: végsőkig elszánt királylány, acélos akarattal, ám az Élektra-alakításokkal szemben, nemegyszer bensőséges lírát sejtet egy-egy nőiesen gyengéd mozdulata, finom arcjátéka. Mácsaival közös jeleneteiben – a kételytől a reményig , a megkönnyebbüléstől a hajhatatlanságig, a tettre buzdításig – a kiszolgáltatott női lélek minden fájdalma ott bujkál. Anyjával való találkozásakor is az érzelmek, ösztönök és a bosszúvágy elegye dúl lelkében (…).”
A 2009/2010-es évadban tűzte műsorra az Örkény Színház a Kasimir és Karolinét, ebben az előadásban Ernát és Juanitát játszotta, a két szerep pedig a legjobb női epizódalakítás díját jelentette a színésznőnek. Erről az alakításról Zappe László kritikájának egy részletét idézzük: „A színészek parádéznak, remekül használják ki a különös, egyszerű, de elementáris játéklehetőségeket. (…) Hámori Gabriella Erna kiszolgáltatottsága alatt alattomosan lappangó, elnyűhetetlen életösztönt rejt.”
Számított-e a díj pályakezdőként? Milyen érzés volt a következő két díj? Hogyan emlékszik az alakításokra a színész és a kritikusok? Február 25-én megkérdezzük!
Két kritikus vendégünktől, a kezdettől szavazó Zappe Lászlótól, valamint Szűcs Katalin Ágnestől, aki több évig volt a céh elnöke, azt próbáljuk megtudni, mit jelentett a díj egykor, mit jelent most, mi változott az elmúlt évtizedekben a kritika és a díjak jelentőségében.
Az esemény február 25-én 17 órakor kezdődik a Három Hollóban, a beszélgetést Hajnal Márton vezeti.
