„Ne túl sokat, és mindig csak a megfelelő szellemben” – Ismét zenei maraton a Müpában

Claude Debussy kompozíciós ars poeticáját Maurice Ravel is teljes mértékben osztotta. A francia zenei gloire ragyogásához mindkét kortárs alkotó meghatározó mértékben járult hozzá. Nem a kompozíciók számával — hiszen mindketten takarékos életművet alkottak —, hanem választékosságukkal, újító jellegzetességeikkel. Az két szerző életművéből a hazai közönség február 3-án kaphat ízelítőt a Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar közös maratonján.

Szólista- és programváltozás:

Rados Ferenc zongoraművész egészségügyi okokból nem tudja vállalni koncertjét a február 3-i Debussy–Ravel-maratonon. Az este 20 órakor kezdődő koncerten a Fesztivál Színházban Palojtay János zongoraművész játszik.

További információk ide kattintva.

Debussy és Ravel a közös alapelv ellenére eltérő ösvényen jártak —és nem csak azért, mert Ravel tizenhárom évvel fiatalabb volt pályatársánál. A különbség személyiségükből eredt, noha az életrajzok olvasója számos rokon vonást is felfedezhet. Mindketten rendkívüli pianista tehetséggel indultak a zenei pályán, egyikük sem tisztelte a tekintélyt, skrupulusok nélkül szembefordultak tanáraikkal.

A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.

Távolságtartón szemlélték, de elemezték a wagneri zenei világot (fiatalon Debussy köztudottan lelkesedett a Trisztánért, amely nélkül a Pelléas sem születhetett volna meg), kifinomult ízléssel öltözködtek, és nem keveset költöttek régiségekre, metszetekre, apró csecsebecsékre. Debussy csak látogatta a századfordulós párizsi művészvilág Les Apaches („Huligánok”) elnevezésű körét, Ravel azonban tagja is volt e csoportosulásnak. A 19. és 20. század fordulóján mindketten aktív szereplőként vettek részt a friss irodalmi, képzőművészeti izmusok alakításában. E két nagyság a Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar február 3-án lezajló, sorrendben tizenkettedik zeneszerző-maratonjának hőse.

Ide kapcsolódik:
Új fordításban olvashatók Debussy írásai és beszélgetései

Érzéki, ínyenc egyéniség volt Debussy is, Ravel is: zenéjük a választékosság, a soha korábban ki nem próbált, eredeti ötletek hedonizmusának bátor képviselője. A hullámok moraja, a szökőkút vízcseppjeinek csobbanása, a szélben zizzenő levelek, az egzotikus kultúrák hangjai, a tündérmesék mindkettejüket elragadták. Míg Debussyt az 1889-es párizsi világkiállításon vendégszereplő jávai gamelán zenekar hangzása ejtette rabul, Ravelt szülőföldje, az alsópireneusi baszk tengerpart és a közeli spanyol vidék tradíciója ihlette meg számos művében.

Ide kapcsolódik:
Harc a becses Ravel-kéziratért

És ne feledjük: mindkettejüket vonzotta a görög és francia múlt: a fuvolázó faun alakja, Daphnisz és Chloé meséje éppúgy, mint Couperin vagy Rameau barokk eleganciája. A korai zongoratanulmányok egyiküket sem bilincselték le, a cél a komponálás volt, új harmóniákkal, a kor francia festőitől ismert kevert tónusokkal és a hagyományok kötöttségeit feloldó, szabad formákban. A kamaraműfajokban — dalok, vonósnégyesek, prelűdök — éppoly maradandó életművet hagytak hátra, mint a szimfonikus alkotások, versenyművek területén. A színpad és a mozgás iránti érdeklődésük is rokon: mindketten komponáltak a századfordulós Párizsban nagy sikerrel működő Orosz Balett számára.

Ide kapcsolódik:
Debussy, aki tagadta, hogy impresszionista lenne

Az orosz zenéhez is mindketten vonzódtak: Debussy még szinte kamaszként házi muzsikusként szolgált annál a Nagyezsda von Mecknél, aki Csajkovszkij mecénása volt — akár találkozhatott is a két zeneszerző, de ez valószínűleg nem történt meg. Ravelnek (Stravinsky jó barátjának) pedig egyik legnagyobb sikere volt az a zenekari hangszerelés, amelyet Muszorgszkij híres zongoraciklusából, az Egy kiállítás képeiből készített.

E gazdag és színes életművek keresztmetszetét adni egyetlen nap leforgása alatt lehetetlen.

A kontextusba helyezést, a kortársak megjelentetését Chloé Briot és Vincent Balse délutáni dalműsora reprezentálja. Fölcsendül Debussy szimfonikus költeménye, A tenger, és a népszerű művek közül természetesen kihagyhatatlan Ravel Bolerója. Az utóbbit — izgalmas kísérlet — koreografált változatban ígérik a szervezők. Ritkán hangzik el Ravel Zongoraverseny bal kézre című különleges kompozíciója: előadását Balog József vállalta. Hallhatjuk az Amadinda ütőegyüttest, Kelemen Barnabás és José Gallardo kamaramuzsikálását, a zenekarok közül a házigazda Fesztiválzenekar mellett fellép a MÁV Szimfonikusok, a Budafoki Dohnányi Zenekar, a Pannon Filharmonikusok, a Concerto Budapest, a karmesterek sorában Fischer Ivánt, Csaba Pétert, Hollerung Gábort, Vass Andrást, Keller Andrást köszönthetjük. A nap kitüntetett programja a nyolcvannégy éves Rados Ferenc válogatása Debussy szólózongorára komponált darabjaiból, többek közt a Prelűdök, az Etűdök, a Gyermekkuckó tételeiből. Kiállítás, zeneakadémisták koncertjei, filmvetítések teszik még színesebbé a maraton kínálatát.