Töredezett kartonhengerben érkezett hozzám egy titokzatos dokumentum a közelmúltban. A tulajdonosok ugyan tudták, hogy mit rejt a guriga, de rossz állapotát figyelembe véve nem vizsgálták meg alaposan a tárgyat.
- hirdetés -

https://www.facebook.com/papagenoarts/videos/353807152140240/
A dokumentum nagyapai hagyatékként került jelenlegi tulajdonosához. Az örökhagyó nem volt más, mint Végh Gusztáv (1889 – 1973) festő, grafikus, aki rendkívül gazdag életművet hagyott maga után:
festőművészként, reklámgrafikusként és könyvillusztrátorként is sikeres volt.
Tervezett csokoládé- és cigarettacsomagolást, ital- és borcímkéket, sőt magyar játékkártyát is. Számtalan plakátot, könyvborítót készített, de illusztrált szakácskönyvet, ifjúsági regényt, valamint a kortárs irodalom jeles képviselőinek köteteit is.
A hengerbe zárt dokumentum szintén az alkotó sikeres munkásságát hirdeti. Az Országos Katolikus Szövetség ugyanis 1926-ban Egyházművészeti Kiállítást tervezett rendezni, és ez alkalomra pályázatot írt ki. Végh Gusztáv több pályaművet is beadott, amelyek közül plakáttervét első díjjal jutalmazták. Az oklevél erről szól.
A dokumentum tartalmát ismertük, az állapotáról viszont nem volt pontos információ. A tulajdonos csak annyit tudott, hogy az oklevél több darabra törve, évtizedeken át volt a hengerben. Nem volt tudomásunk a következőkről sem: mikor és miért tört darabokra az oklevél; vajon minden darabot megőriztek-e; vajon miért ezt, a tárgy számára kedvezőtlen tárolási formát választották.
További izgalmas fotók ide kattintva.
Miután óvatosan kiemeltem a kartonhengerből az egyes darabokat, további információhoz jutottam. Kiderült, hogy a dokumentum hiányos, viszont a középen elhelyezkedő nyomat majdnem ép volt.
A restaurálás során elsőként azt kellett elérni, hogy a hengeres formájú oklevél darabok eredeti állapota visszaálljon. Ezért szárazon, majd vizesen is megtisztítottam a dokumentumot.
A dokumentum darabjait enyhén nedves állapotban présben lenehezítettem. Száradás után pedig összeállítottam a teljes oklevelet. Ebben a formában jól látszott, hogy alul és felül is jelentős hiányokat kell majd pótolni.
https://www.facebook.com/papagenoarts/videos/246474492974656/
Az egyes részeket a hátsó oldal felől, japánpapír segítségével illesztettem össze.
Mielőtt folytatnám a restaurálás menetének leírását, szeretnék megmutatni egy a hátoldalon talált pecsétet, amely bizonyítja, hogy a dokumentum az első Magyar Rézkarcnyomó Műhelyben készült. Az intézményt 1921-ben alapították a V. kerületi Dorottya utca 12-es számú ház udvarában és mindössze néhány éven át 1928-ig működött.

A rézkarcnyomó műhely pecsétje
Mint említettem, az egyes darabok összeillesztése után kiderült, hogy a dokumentumot alul és felül is ki kell egészíteni. A pótláshoz az eredetihez hasonló textúrájú, vastagságú és színű papírt kerestem. A dokumentum, valamint a kiegészítésként alkalmazott papír anyagát elvékonyítottam (a hiány formájának megfelelően), majd a két felületet egymásra csúsztatva összeragasztottam. A kiegészített oklevelet savmentes kartonra kasíroztam, préselés után pedig retusáltam a nyomatot.
A tároláshoz savmentes kartonból készítettem paszpartut, amelyben a tárgyat szintén savmentes fotósarokkal rögzítettem.