Vági Bence: „A cirkuszban ott a nyers erő”

Vági Bence - forrás: Recirquel Társulat

Az első számú hazai újcirkusz-társulat, a RECIRQUEL a legjobb úton halad afelé, hogy azt mondhassuk: mindent elértek, amiért érdemes dolgozni ebben a műfajban. A Recirquel Társulat művészeti vezetőjével, Vági Bencével beszélgettünk művészeti ágakon és műfajokon át megtett útjáról.

A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.

– Az első, meghatározó élményei érdekelnek: cirkusz, tánc vagy színház?

– A családi cirkuszlátogatások már korán fontos szerepet töltöttek be az életemben, akárcsak oly sok gyermek életében. Ez egy olyan alapélmény, ami újra meg újra felbukkan az ember életében, amihez újra meg újra vissza tudunk nyúlni. A varázslat, a veszély, a nevetés, a manézs közelsége és a légtornászok távolsága…Közben pedig a színháztól még ma is sokan ódzkodnak; oda fel kell öltözni, ismerni kell a darabot… Ha valaki nem tartozik oda, úgy érzi, nem neki szól, amit lát.

A cirkuszban viszont ott a nyers erő, nagyon őszinte közlési mód, a szórakoztatás esszenciális változata.

– A cirkusz tehát hibrid és demokratikus műfaj.

– Igen, de fontos a kiszámíthatatlanság is. Sosem tudom, mi a következő szám. Félek, nevetek, gyönyörködöm: a legalapvetőbb érzéseket ülteti hullámvasútra, de úgy, hogy mindegyik emelkedő után jön egy még meredekebb.

– A pályáját mégis a kortárs tánc világában kezdte.

– Valóban, a cirkusz akkor nem merült fel mint cél. Ugyanakkor sok művészhez hasonlóan vonzott a cirkusz romantikája, a mélabú és a szenvedély, a halálveszély és a szerelem, és ezt a hangulatot szívesen meg is jelenítettem a munkáimban. Vagyis adott volt a tánc, a színház, és abba hívtam be a cirkuszt. A Recirquel erről is szól: az én megközelítésem szerint az artista valahol mozgásszínházi előadóművész.

A mutatvány kivitelezéséhez elképesztő mértékben kell uralnia a testét, ahonnan már csak egy lépés, hogy a mozdulatai gondolatokat is kifejezzenek.

Ma a legjobb artisták sok műfajban tehetségesek, ami segíti a rendezők munkáját is, hiszen ennek köszönhetően különböző közegekben mutathatjuk meg tudásukat, miközben így még szélesebb az az eszköztár, melyre építve történeteket mondhatunk el, érzelmekről mesélhetünk.

My Land – fotó: Hrotkó Bálint

– A Recirquel egyes előadásaiban más-más művészeti ágak dominálnak: a képzőművészet, a fotó, a tánc, a zene is markáns része az egésznek. Az Edinburgh Festival Fringe programjában bemutatott My Land a kritikusok véleménye szerint a fesztivál legjobb előadása lett. Többen azt is mondták: új műfaj született, valami, ami új lap a cirkusz történetében, a balett, a színház és a cirkusz egyvelege.

– A művészeti ágak közötti átjárás bátorság és magabiztosság kérdése.

Ha biztos vagyok a tudásomban, a képességeimben, merni fogok kísérletezni. Sőt keresni fogom az új kihívásokat.

És persze az ember állandóan változik. A Recirquel sokszínű repertoárja mind én vagyok. Vagyis voltam az életem, az alkotói pályám egy bizonyos pillanatában.

A Párizs Éjjel még a kabarék világa, egy letűnt kor erős vizualitása iránti vonzalmam gyermeke, míg a My Land már a befelé figyelésről, a lét mélyebb értelmének kereséséről szól. Ez nem tudatos döntés volt, ahogyan alakulok én, a társulat tagjai, úgy alakul a repertoárunk is. Mi magunk is kíváncsian várjuk, mi lesz a következő lépésünk.