Azt jól tudjuk, hogy ha egy műtárgyat ellopnak, az iránt azonnal megnő az érdeklődés: amikor például 1911. augusztus 21-én Vincenzo Peruggia munkásköpenye alá rejtett Mona Lisával egy oldalajtón át kisétált a Louvre-ból, a következő hetekben az eltűnt Leonardo-festmény hűlt helyét a múzeumban sokkal többen bámulták meg, mint azt megelőzően magát a képet. Egy több mint harminc éve ellopott De Koonig-festményre azonban nemcsak hogy fokozott figyelem irányul mostanában, de eltűnése óta az értéke is ugyancsak megnőtt.
Szinte minden jelentős hírforrás beszámolt az elmúlt napokban arról, hogy március 17-én egyetlen estére (ahová a belépődíj a múzeumi kör tagjainak 95, míg a külsősöknek 125 dollár volt) újra láthatóvá lett a University of Arizona Museum of Artban Willem De Kooning 1954–55-ben festett Woman-Ochre (Nő-Okker) című festménye, amelyet még 1985 novemberében, az amerikai Hálaadás ünnepének napján vágott ki a keretéből, és rabolt el egy férfi és egy nő a múzeumból.
A kép 2017 nyarán, meglehetősen rossz állapotban került egy fiatalembertől, az időközben elhunyt (és bár a nyomozás még tart, de minden bizonnyal tettes) házaspár unokaöcsétől a pár teljes örökségével együtt(!) 2000 dollárért(!) egy új-mexikói régiségkereskedőhöz, aki, miután kiderült, hogy mi jutott hozzá, azonnal jelezte a dolgot a rendőrségen. A kép így mostanra visszakerült az arizonai múzeumba, ám mielőtt végleg újra ki tudják majd állítani, előbb egy alapos – a tervek szerint 2020-ig tartó – restaurálásra elkerül a J. Paul Getty Museum szakembereihez.
Ami viszont igencsak érdekes (bár a mostani hírekben nem szerepelt): a festményt eltűnésekor a múzeum 600.000 dollárra becsülte – amikor viszont előkerült, már 160 millió dollár körüli értékről beszéltek vele kapcsolatban. Persze az is igaz: közben eltelt több mint harminc év, és ezalatt a De Kooning-munkák értéke igencsak megemelkedett a műtárgypiacon.
Itt van például mindjárt a Woman III. (Nő III; 1952–53) című festmény, amelyik 2006 novemberében egy magánüzlet során váltott tulajdonost: ezt a képet Steven A. Cohen amerikai hedgefund menedzser és műgyűjtő 137,5 millió dollárért vette meg David Geffentől, méghozzá Larry Gagosian, a világ ma egyik legnagyobb galériásának a közvetítésével. (A kép kiemelkedően magas árát nyilván erősen befolyásolta, hogy ez az utolsó magánkézben lévő darab az összesen hat műből álló Nő-sorozatból; az I. számú például a New York-i Museum of Modern Art gyűjteményében van.)
Közbevetőleg: ennek a festménynek ráadásul a története is igencsak érdekes. Geffen ugyanis 1994-ben a Teheráni Kortárs Művészeti Múzeumtól szerezte meg a képet – egy Doris Ammann nevű zürichi műkereskedő közvetítésével – cserébe egy az ő tulajdonában volt 16. századi, festett perzsa kéziratért. (Zárójelben jegyzem meg: nem nagyon közismert, hogy – elsősorban Mohammad Reza Pahlavi sah harmadik felesége, Farah Diba, Irán első császárnéja műgyűjtői ambícióinak köszönhetően – a II. világháború utáni nyugati képzőművészetnek Európa és az Egyesült Államok nagy gyűjteményein kívül sehol nincs olyan jelentős kollekciója, mint Teheránban, ahol ennek bemutatására 1977-ben külön múzeumot is alapítottak. Ám amikor két évvel később a végül Khomeini ajatollahot az ország élére emelő iszlám forradalom megdöntötte a sah rezsimjét, az „üldözötté” vált „bűnös nyugati” anyagot a múzeum pincéjébe száműzték, és gyakorlatilag azóta sem látható.)
Maga a csere a bécsi repülőtéren bonyolódott le. Ezt persze ne úgy képzeljük, hogy mondjuk a váróteremben egy padon csencseltek volna, hanem az üzlet az ilyen repülőtereken lévő vámmentes raktárak egyikében zajlott, ahol amúgy is nagyon sokan „parkoltatják” a műtárgyaikat.
Egyes becslések szerint a világon magánkézben – tehát műkereskedők, vagy műgyűjtők tulajdonában – lévő műalkotásoknak legalább a nyolcvan százaléka folyamatosan ilyen vámmentes raktárakban „pihen”, és a legtöbbször egy-egy adásvétel után sem mozdulnak el onnan, csak éppen más lesz a tulajdonosuk. Ezzel a 137,5 millió dollárral a Woman III. a második legdrágább De Kooning-mű ma a világon (a holland származású amerikai absztrakt expresszionista festőnek amúgy összesen hét munkája kelt el 30 millió dollár feletti áron árveréseken vagy privát üzletek során). Az első ugyanis az az Interchange című, 1955-ben festett vászna, amelyiket 2015 őszén Kenneth Griffin műgyűjtő 300 millió dollárért vett meg ugyancsak David Geffentől. (De Kooning még elkészülte évében amúgy 4000 dollárért adta el a képet, 1989-ben viszont egy árverésen már 20,68 millió dollárért cserélt gazdát, pedig előzetesen „csak” 4–6 millió dollárra becsülték.)
Ráadásul az Interchange nemcsak De Kooning legdrágább munkája, de egyúttal minden idők második legdrágább műalkotása is a világon: csak Leonardo da Vinci 1500 körül festett, 450.312.500 dolláros (119,462 milliárd forint) Salvator Mundija előzi meg a műtárgyak összesített eladási toplistáján.
