Bemutatni, ajánlani egy zenekart: az ilyesmi mindig azzal kezdődik, hogy legalább a műfajjal tisztában vagyunk — nem úgy a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében április 10-én, a Müpában fellépő GoGo Penguin esetében. Kortárs minimalizmus, improvizációs jazz és elektronikus tánczene csak három sarokpont megszólalásukhoz, ám még csak nem is ezek keresztezése a megfejtés – és ez jó hír. Április 10-én, a Müpában mindenki meghallgathatja

- hirdetés -

Jó hír, hiszen a zenében a keresztezések korát (is) éljük, és lényegében túl vagyunk minden lehetséges variáción, de a GoGo Penguinre nem állnak meg a hagyományos fúziós kategóriák, főképp, mert amikor meghalljuk zenéjüket, még a kiindulópontban is bizonytalankodhatunk. Kortárs klasszikus? Jazz? Instrumentális posztrock?

A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.

A zongora-nagybőgő-dob trió az egyik legnevesebb konzervatóriumban, a manchesteri Royal Northern College of Musicban állt össze, kezdettől azzal a szándékkal, hogy megváltoztassák a jazz kortárs megítélését. És ezt leginkább arra értették, hogy azok is megnyíljanak a műfaj felé, akiknek a popzene a zene. Ez az az út, amelyet az elődök a hetvenes évekbeli jazz-rockkal kezdtek meg, aztán mások, többek között a jazzes hiphoppal vagy éppen az elektronikus tánczenei nu-jazzel folytattak a kilencvenes években. Igen ám, de a 2012-ben megjelent bemutatkozó nagylemez (Fanfares) hangzása legalább ennyire határán van a hasonlóan műfajokat boronáló posztrock-kísérletezéseknek, vagy annak, amikor a jazzóriás, Thelonious Monk klasszikus zenét játszik.

Nem véletlen, hogy a huszonéves zenészek már az induláskor arról beszélhettek, hogy a koncertek utáni gratulációk alkalmával mindig teljesen más referenciákkal traktálták őket a hallgatók. Mindenkinek ismerős zenéjük egy-egy részlete valahonnan, de mindenkinek máshonnan. És ezt az illeszkedési felületeket elrejtő hatást elérni nagy eredmény.

A trió a folytatásban részben határozottabban épített tánczenei struktúrákra, ugyanakkor szellősebb is lett a megszólalása, a 2014-es második albumot (v2.0) már az igen rangos brit popzenei díjra, a Mercury Prize-ra is jelölték (az év tizenkét legjobb lemeze közé ritkán kerül ennyire hibrid kortárs zene). A stabil, kétéves periodicitásban érkező következő kiadványok (Man Made Object — 2016, A Humdrum Star — 2018) pedig már egy kis brit lemezcég helyett a nagynevű Blue Note kiadónál jelentek meg és szereznek egyre nagyobb rajongótábort a GoGo Penguinnek.

Mindez persze élőben csak még hatásosabb. Azon pedig senki ne lepődjön meg, ha a tavalyi lemez anyagára építő koncert már-már mániákus elektronikus tánczenei lüktetése közben nem tudja eldönteni, hogy ez akkor most élő improvizációs Aphex Twin vagy véletlenül egy Tortoise posztrock-koncertre tévedt.

A Budapesti Tavaszi Fesztivál teljes programja itt böngészhető.

A BTF programjaival foglalkozó tematikus blogunkat itt olvashatják.