A kubai zene ellenállhatatlan!

Yoanny Pino, Afro-Cuban All Stars - forrás: facebook.com/pg/AfroCubans

Az a szédületes láz, mellyel a havannai Buena Vista Social Club az egekbe röpítette a kubai zenét, csillapodni látszik. A társaság egyik fele „odafent ragadt”, a másik pedig már kilencven felé jár. Március 6-án azonban különleges alkalom kínálkozik a megidézésére a Müpa Budapest színpadán, a Juan De Marcos González vezette Afro-Cuban All Starsszal. Ez az együttes, mint cseppben a tenger, egyet jelent Kuba muzsikáival.

A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.

Kuba zenéje elválaszthatatlan azoktól a cukornádültetvényektől, melyek művelésére a 16. század közepétől hurcoltak be Nyugat-Afrikából rabszolgákat. Legnépszerűbb irányzatai közül a rumba kifejezetten afrikai gyökerű, ennek eredeti formája pusztán dobokkal és énekkel szólalt meg a vallási ünnepeken.

Ide kapcsolódik:
Hogy változik kubai rumbává egy Beethoven-szimfónia? - Videó

A son ugyanakkor európai felmenőkkel is rendelkezett: míg ritmusa a feketékhez kötődött, dallama a spanyolok örökségét képezte. Mára ez terjedt el leginkább, és rusztikus formában éppolyan népszerű, mint – az amerikai könnyűzene hatását tükröző – nagyzenekari hangszerelésekben.

A negyvenes-ötvenes években világszerte hódított a kubai tánczene, az volt az aranykora. A kubai forradalommal azonban megtört a varázsa: a népszerű lokálokat bezárták, a rádióállomásokat és lemezkiadókat államosították. Akinek módja volt rá, inkább odébbállt, ám a zenészek nagy részének be kellett érnie a szolidabb helyi érvényesüléssel. Míg a kilencvenes években – a merev kubai politika és az amerikai embargó oldódása következtében – be nem robbant a reneszánsz. Ebben már kulcsszerepet kapott a Sierra Maestra együttest alapító Juan de Marcos González.

A Sierra Maestra nemcsak azért jelképes Kubában, mert a hegység beláthatatlan dzsungele a forradalomban Castro főhadiszállásául szolgált, hanem azért is, mert ennek a környékén született meg a son.

A havannai mezőgazdasági egyetemen 1976-ban megalakult Sierra Maestra együttes a klasszikus son-zenekarok felállását (tres, gitár, trombita, ütőhangszerek és ének) basszusgitárral és további ütőhangszerekkel fejelte meg, újra felvirágoztatva a műfajt. 1976-tól sorra megnyerte a kubai egyetemek zenei fesztiváljait, és azon kevesek közé tartozott, akiket kiengedtek Nyugatra is.

1994-ben is úton voltak, amikor az angol World Circuit kiadó számára felvették a Dundunbanza című albumot. A kiadót vezető Nick Gold arra bátorította Gonzálezt, hogy zenekarát kibővítve idézze meg a negyvenes-ötvenes évek klasszikusait, és azzal is tisztában volt, hogy González – akinek édesapja a kultikus Arsenio Rodríguez együttesében
játszott – képes összehozni Kuba veterán legendáit. Nos, ez vezetett a Buena Vista Social Club társulat megalakításához.

1996-ban három albumot rögzítettek a havannai Egrem stúdióban. Az első González alkalmi zenekara, az Afro-Cuban All Stars A Toda Cuba Le Gusta című korongja volt, majd az Introducing… Rubén González és a Grammy-díjas Buena Vista Social Club következett.

González számára ugyanakkor az is fontos volt, hogy a nagy öregek mellett megmutassa a fiatal reménységeket, valamint a kortárs kubai tánczenét is. A következő években így több ponton is változott az Afro-Cuban All Stars felállása, de a kisugárzása változatlan maradt. Sőt ha úgy tetszik, az „időtlen” kubai zene szinonimája lett.

A salsától a boleróig, a rumbától a sonig és a danzóntól a guajiráig szinte minden kubai stílust ellenállhatatlanul interpretál, fejet hajtva olyan klasszikus szerzők előtt, mint Miguel Matamoros vagy Arsenio Rodriguez, és persze megidézve a Buena Vista Social Club örökzöldjeit is. „Kuba Quincy Jonesa” — szokták Gonzálezre mondani. Ki tudja,
miért…?