„A koncerten elsősorban új szerzeményeim hangzanak el, illetve olyan sztenderdek, melyeket korábban még sosem játszottam. Ahogy a legtöbb hangversenyemen, most is bármikor megtörténhet, hogy utat tör magának egy-egy spontán improvizáció.” Így foglalta össze estjének várható tartalmát a legnevesebb magyar jazz-gitárművész, aki a Budapesti Tavaszi Fesztiválon pályafutása során először lép partnerek nélkül a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem pódiumára. Április 6-án mindenképpen egyedi élményben lesz tehát részünk.
Snétberger Ferenc régi vágya teljesül, a Berlinben élő magyar gitáros és zeneszerző ugyanis, bármennyire meglepő, áprilisban lép először a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem közönsége elé szólóban, társak és vendégzenészek nélkül.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
Igaz, pályája is egy szólókoncert-felvétellel kezdett a mai magasságokba emelkedni, hiszen az 1995-ös Budapest Concert lemez a Zeneakadémián készült, eddig azonban a Müpa nagytermében Snétberger csak más zenészekkel együtt szerepelt. Egy ilyen alkalommal a beállás alatt a gitáros felfigyelt arra, milyen magával ragadóan tölti be a termet megfelelően kihangosított akusztikus hangszere – azóta várja az alkalmat. Szólókoncerteken Snétberger összes antennája be van kapcsolva, aki már hallotta, biztosan felfigyelt arra, milyen elmélyülten koncentrál – és nemcsak játék közben, hanem a szünetekben is. Az éles hallású kritikus, Ralf Dombrowski nem véletlenül méltatta tavaly márciusban, a JTI Trier Jazzdíj átadásán úgy, hogy Európa egyik legelmélyültebb zenészeként kapja az elismerést.
Snétberger erre a koncertre sem úgy készül, hogy mindent előre megtervez, de elárulta, hogy eddig jazz standardeket inkább csak ráadásként játszott szóló hangversenyein, most viszont ezeket „átépítve” fogja a főműsorban előadni. Ezzel a szóval pontosan ki is fejezi, hogy
nála nem az örökzöldek hangulatos felidézése, előadása a cél, hanem egy-egy témából azt akarja kihozni, ami a saját világába legjobban beleilleszthető.
Az egész Európában óriási tekintélyt kivívott gitárművész, mint pályája alakulása is mutatja, egyszerre képes érvényesíteni az elmélyült tudatosságot és az érzékeny rögtönzést. Az utóbbi hónapokban szerepelt a Keller Vonósnégyessel klasszikus műsorban és duózott japán jazzklubokban Tony Lakatossal. Beszállt jammelni elektromos gitáron a dobos fiát is magába foglaló Solati jazzfunk együttes koncertjébe a Müpa Jazz Showcase-én. Játszott zenekarával a hamburgi zenepalotában, és olyan újabb együttműködéseket is tervez, amelyek során a számára kedves kamarajazz-hangzás is kidomborodik. Hiszen Magyarországon is ezzel lett először országosan ismert: a Trio Stendhal ezt a műfajt fejlesztette tökélyre.
Emlékezetesek Markus Stockhausennel, a szintén Trier Jazzdíjjal kitüntetett trombitaművésszel adott koncertjei is. A nemzetközi porondon gyakran kap felkérést az In the Memory for My People című, az 1995-ös első változat óta kibővített kamarazenekari kíséretes versenyművének előadására is. A pálya betetőzéseként is értékelhető, hogy újabban mind szóló-, mind pedig trió-lemezeit (Anders Jormin és Joey Baron társaságában) a patinás világcég, az ECM adja ki, az európai jazz legjobbjaival együtt.
A Budapesti Tavaszi Fesztivál teljes programja itt böngészhető.
A BTF programjaival foglalkozó tematikus blogunkat itt olvashatják.