A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében megrendezésre kerülő PONT Fesztivál polifonikus énekhagyományokat felvonultató sorozatának idei főszereplője az Albanian Iso-Polyphonic Choir lesz, akik az UNESCO által is védett tradícionális többszólamú éneklés eksztatikusságát mutatják be az emberi hangban rejlő őserő és évszázadok tapasztalatainak lenyomataként.
A disszonancia vad szépségét ismerhetjük meg a ma is élő albán polifonikus éneklés által, mely magába olvasztja a balkáni szláv népek, a szomszédos görög és az olasz zenekultúra hatásait is. Az albán zenei tradíciók közül a legjellegzetesebb a polifonikus férfikórusoké, amelyeknek hangzása nagyon hasonló a Földközi-tenger másik medencéjében, Szardínián és Korzika szigetén jellemző kórusokéra, de a grúz többszólamúságot is felidézi, amely szintúgy erős hagyományokon alapszik.
Elsősorban Albánia déli részére jellemző ez, a közeli hangok súrlódásától életre kelő énekhagyomány, melynek magját a dallamot kísérő monoton kitartott hang, a burdon adja, ami folyamatosan vagy ritmikai variációkkal is megszólalhat a néha kiáltásokkal tarkított fő szólam felett.
A polifónia tehát többszólamúságot jelent, az izo- előtag pedig az orgonapont-szerűen kitartott mély burdonkíséretre utal.
A férfikórusok repertoárja a társadalmi, családi eseményekhez kapcsolódik, mint amilyen a lakodalom, a szüret, a temetés vagy a különféle vallási ünnepek. Ahogy a hagyományos zene általában, a polifonikus éneklés tudománya is szájhagyomány útján terjedt apáról fiúra, de a gazdasági nehézségek miatt bekövetkezett nagyfokú migráció ezt a tradícionális átadási módot megszűntette.
A kísértetiesen gyönyörű albán polifonikus éneklés az egyik legelképesztőbb vokális hagyomány, amelyet az emberiség létrehozott. Sajátos harmóniai felépítésében és a felső szólam különleges, trillázó technikájában áll különlegessége, ezek teszik egyértelműen felismerhetővé más európai kóruséneklési tradícióktól.
A 2019-es Tavaszi Fesztivál további háttéranyagaiért keresse tematikus blogunkat.
Az Albanian Iso-Polyphonic Choir héttagú együttese a lehető legélőbben, teljesen autentikus módon mutat be albán és olasz nyelvű dalokat, a modernizmus bármely elemét kizárva előadásából.