Ismét meglátogat minket a New Orleans-i jazzlegenda, Branford Marsalis

Branford Marsalis - fotó: Ryan Anderson, forrás: .facebook.com/pg/branfordmarsalis

Híres New Orleans-i muzsikuscsalád sarjaként ismét a magyar fővárosba látogat Branford Marsalis szaxofonos, hogy legfrissebb zenéjével ismertesse meg a Müpa közönségét.

A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.

A jazz történetében nem ritkák a dinasztikus kapcsolatok, de arra kevés példa akad, hogy egy családon belül négy fiútestvér is eljegyezze magát a ritmikus improvizatív zenével. Nem minden előzmény nélkül: az apa, Ellis Marsalis a tehetségekben bővelkedő New Orleans-i zenei élet meghatározó személyisége, aki muzsikusként, oktatóként és mentorként számtalan fiatal kibontakozását segítette elő. Nem csoda, hogy példája saját gyermekeire is hatott, olyannyira, hogy Branford szaxofonosként, Wynton trombitásként, Delfeayo harsonásként, Jason pedig dobosként szerzett nevet a jazz világában.

A hírnév legmagasabbra Wyntont repítette, aki hangszeresként és a New York-i Jazz at Lincoln Center intézmény vezetőjeként a műfaj nagy tekintélyű szószólójává vált.

Ennek nem mond ellent, hogy édesapjuk fiai közül a legidősebbet, az 1960-as születésű, halkabb szavú Branfordot tartja a legtehetségesebbnek.

Branford Marsalis – fotó: Ryan Anderson, forrás: Müpa

A tenor- és szopránszaxofonon a világ legjobbjai közé emelkedett reménységre Art Blakey híres Jazz Messengers együttesében figyelt fel a szakma, hogy aztán öccse, Wynton kvintettjében 1982 és 1985 között a szélesebb közönség is megjegyezze a New Orleans-i „ifjú oroszlánok” nevét.

Branford sok mindent kipróbált, játszott Herbie Hancockkal, szerepelt Miles Davis
Decoy című lemezén, és különösen nagy feltűnést keltett a pop-rock-megasztárral, Stinggel kialakult együttműködése.

Játékára Wayne Shorter és John Coltrane volt nagy hatással, de hamar megtalálta önálló hangját, és a modern jazz kiemelkedő egyéniségeként minden megmozdulását figyelem kíséri. Első saját együttesét 1986-ban alakította meg; kvartettel, illetve trióval készített lemezeit csaknem két évtizeden át a Columbia jelentette meg, mígnem 2002-ben Marsalis Music néven saját kiadót hozott létre, amely küldetésként vállalta a fiatal tehetségek támogatását.

Branford széles körű érdeklődését mutatja, hogy az elsők között próbálta ötvözni a hip-hopot és a jazzt 1994-es Buckshot LeFonque című lemezén, emellett öccséhez, Wyntonhoz hasonlóan klasszikus zenei lemezt is készített.

Az utóbbi fél évtizedben állandósult kvartettje a kortárs jazz kiforrott, izzó energiáktól fűtött, bravúros produkcióra képes együttese. Magas szintű hangszeres tudás, lendületes összjáték, az invenciók kimeríthetetlen tárháza – a Branford Marsalis Quartet fellépése a Müpában a tavasz kiemelkedő eseményének ígérkezik.