Lélekformáló barokk alkotások a Müpa falai között

Akademie für Alte Musik Berlin - forrás: facebook.com/Akademie-für-Alte-Musik-Berlin

Mikor és hol hallhat az érdeklődő olyan különlegességeket, mint Heinrich Schütz Dávid-zsoltárai, Montéclair Jephtéje vagy a középkori trubadúrok énekei, olyan jeles előadókkal, mint a világhírű berlini Akamus, a Collegium 1704 vagy a Chapelle Rhénane? Március elején, a Müpa Régizene Fesztiválján, amely a ritka csemegék mellett az alaprepertoár nagy jelentőségű alkotásaival: Bach kantátáival és Händel Izrael Egyiptomban című oratóriumával is megörvendezteti a közönséget.

A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.

A fesztivál műsora három pilléren nyugszik, a három egész estés mű más-más szempontból izgalmas. A nyitókoncertet az Akademie für Alte Musik Berlin jegyzi, amely ma a historikus előadásmód egyik legjelentősebb szereplője a maga műfajában. Az 1982-ben, az akkori Kelet-Berlinben alakult, teljes létszámát tekintve valamivel több mint harminc főből álló formáció egyik erénye, hogy rugalmas, hiszen szükség szerint szimfonikus zenekarként vagy akár kis létszámú kamaraegyüttesként is működhet. Rendszerint a négy koncertmester egyike vezeti hangszerrel a kezében, de dolgozott vele René Jacobs karmester, valamint olyan énekes szólisták, mint Cecilia Bartoli és Andreas Scholl.

Ezúttal egy kivételesen sokoldalú muzsikus, Michael Volle érkezik velük, aki operaénekesként Verdi, Wagner, Puccini és Debussy műveiben világszerte bizonyítja rátermettségét, de a német barokk világában is otthon érzi magát – az est műsorán Bach-kantáták és – kantátatételek szerepelnek.

Michael Volle – forrás: Müpa

A másik szélső pillér valódi kuriózum – a zárókoncert ebből a szempontból is jelentős érdeklődésre tarthat számot –, ezt a Vashegyi György vezette Orfeo Zenekar és Purcell kórus, valamint neves külföldi szólisták előadásában élvezhetjük.

Purcell Kórus, Orfeo Zenekar – fotó: Raffay Zsófi, Zeneakadémia

A zeneszerző a francia barokk elhanyagolt alakja, eredeti nevén Michel Pignolet, aki később vette fel a ma mindössze pár száz fő lakta, kelet-franciaországi szülővárosában található erőd, Montéclair elegánsabbnak ható nevét. Egy takács fiaként csak úgy tudott kitörni a szegénységből, hogy muzsikusnak állt. Egészen Párizsig jutott, ahol az operazenekarban játszott, a királyi udvarba azonban sosem került be; kevés művet írt, egész életében háttérben maradt, de pedagógusként komoly érdemeket szerzett – François Couperin rábízta lányai tanítását –, és kitaposta az utat Jean-Philippe Rameau zenés színpadot
megújító munkássága előtt. Hatvanöt évesen zenésítette meg Jefte történetét, megírva a francia barokk első olyan operáját, amely bibliai témát visz színpadra. Akadtak is bírálói bőven, noha a győztes hadvezér története, aki fogadalma értelmében – balszerencséjére – saját lányát kénytelen feláldozni, szinte kiált a drámai feldolgozásért.

Barokk sarok című blogunkban nem mindennapi cikkeket olvashat a régizene kapcsán!

A nemzetközi szereplőgárdában a címszerepet a kiváló görög bariton, Tassis Christoyannis énekli. A produkció a Müpa és a Centre de musique baroque de Versailles zenei központ 2014 óta zajló együttműködésének keretében valósul meg.

Az együttműködés eredményeként évente egy kuriózumnak számító előadás születik a Müpában. Valamennyi előadásról CD-felvétel készül, az eddigi CD-k már többszörösen díjazottak. A francia partner biztosítja az előadásokon közreműködő világhírű énekeseket. Az együttműködést mindkét fél hosszú távra tervezi.

Alig pár évvel későbbi, és szintén ószövetségi történeten alapul Händel egyik legragyogóbb oratóriuma, az Izrael Egyiptomban. A három részből álló kompozíció nagy részében a kórus viszi a prímet, és ha valaki bizonyítani akarná, hogy a zene hat a lelkiállapotra, keresve sem találna jobb példát: a tételek hangulata valósággal magába szippantja a hallgatót.

A prágai székhelyű, nevében egy jelentős Zelenka-mű bemutatójának évére utaló Collegium 1704 ma már nemzetközi hírű régizenei együttes, 2005-ben hozta létre az Akademie für Alte Musik Berlin egykori kürtöse, Václav Luks egy már 1991 óta működő zenekarból, majd alapította meg mellé kórusát is, eredetileg Bach-művek előadására. Később a 18. századi cseh zene elfeledett nagyságai – Mysliveček, Zelenka – izgalmas alkotásait fedezték fel az utókornak, de ma már a törzsrepertoár klasszikusait is rendszeresen játsszák fesztiválokon, lemezstúdiókban.

Collegium 1704 – fotó: Petra Hajská, forrás: Müpa

Nagyszabású sorozatot szólaltat meg a 2001 óta a Rajna-parti Strasbourg-ban működő – és ezt nevében is jelző – hangszeres és énekes együttes, a La Chapelle Rhénane. Művészeti vezetőjük, Benoît Haller a német kora barokk zeneszerző-óriás, Heinrich Schütz fiatalkori remekművét, a Dávid-zsoltárokat tűzte műsorára.

A tanulóéveiben a velencei Szent Márk-székesegyházat is megjárt — és az ott hallottakat saját egyéni stílusába beolvasztó — mester a muzsika ábrázolóerejét és érzelemkifejező képességét aknázza ki, szavak és zene tökéletes szimbiózisát hozva létre, nemegyszer megindítóan szép harmóniákkal. Zenéje egy hatás a sok közül, amelyeket egy évszázaddal később Johann Sebastian Bach csodaamalgámmá ötvözött; ebből a pazar változatosságból adnak ízelítőt Kelemen Barnabás és hazai, illetve külföldi barátai, Bach alkotásai mellett a francia Jean-Marie Leclair és a bécsi klasszikus mester, Joseph Haydn versenyműveit is megidézve.

Kelemen Barnabás – forrás: Müpa

A fesztivál különleges színfoltját kínálja a több mint harminc éve alapított Musica Historica összeállítása a Földközi-tenger medencéjének középkori zenéjéből, a tavasz és a szerelem témaköréből. Trouvère-ek és trubadúrok énekei, provanszál dalok, vérbő itáliai tánczene és latin diákdalok szólalnak meg historikus hangszereken a Csörsz Rumen István vezette csapat előadásában, a vendég pedig a modern trubadúr, a világjáró Miquèu Mondanato lesz.