Orosz Adél, az abszolút primabalerina

Orosz Adél az Operaház próbatermében 1960-ban - forrás: Fortepan

Ezzel a jelzővel Keveházi Gábor illette az 1938. március 17-én született, Liszt Ferenc- és Kossuth-díjas, Érdemes és Kiváló Művész kitüntetésekkel elismert balettművészt, a Magyar Állami Operaház örökös tagját és mesterművészét.

Nádasi Ferenc növendéke volt az Operaház balettiskolájában, majd az Állami Balettintézetben Nádasi mellett Harangozó Gyula, Hamala Irén, Mák Magda, Roboz Ágnes lettek a mesterei. Később Leningrádban is tanult. A Magyar Állami Operaház társulatában 1954-től lépett fel, 1957-től 1982-ig magántáncosként.

Orosz Adél és Róna Viktor az Operaház próbatermében 1960-ban – forrás: Fortepan

1959. október közepén az Állami Balett Intézet első évfolyamában végzett Róna Viktor és későbbi állandó partnere, Orosz Adél – a Magyar Állami Operaház fiatal, ígéretes táncosai – ösztöndíjasként három hónapra a Szovjetunióba utaztak. Moszkvai tartózkodással kezdődő, de főként Szentpétervárott (Leningrád) töltött három hónap során megismerkedtek a Bolsoj és a Kirov Színház balettrepertoárjának kiemelkedő előadásaival, tudásukat pedig a szentpétervári balett legkitűnőbb művészpedagógusaival, Alla Seleszttel, Natalja Dugyinszkajával, Konstantyin Szergejevvel és elsősorban Nyina Anyiszimovával és Alexandr Puskinnal csiszolták, többek közt a Giselle és A hattyúk tava főszerepeit betanulva. A két táncos az utazás során barátságot kötött a szovjet balett csillagainak egész sorával, mások mellett Maja Pliszeckajával, Rajsza Sztrucskovával, Marisz Liepával és Vlagyimir Vasziljevvel.

A zseniális táncosok sorát kinevelő Puskin és balettmester felesége, Kszenia Jurgenszon (Xenia Jurgenson) közeli barátságába fogadta őket, akárcsak korábbi növendéküket, a házaspár kedvencét, pártfogoltját, az ekkor 21 éves Rudolf Nurejevet, a Kirov fiatal csillagát, akit egy komolyabb sérülése után a házaspár magához vett apró lakásába. (Évekkel később egy újabb, leendő világsztár, nagy tehetségű, kedves növedékük, Mihail Barisnyikov lett lakójuk.) Nurejev és Orosz Adél egyazon év ugyanazon napján születtek: e felismerés tovább közelítette a magyar táncospár és Nurejev viszonyát, akárcsak a közös intenzív munka a próbateremben. Hazautazásukkor Nurejev és Puskin együtt vitték ki a reptérre Oroszt és Rónát. Puskinékkal Róna még évekig levelezett (a házaspár számos küldeménye megtalálható a hagyatékban). Nurejevvel Szentpéterváron kötött, később drámai véget ért barátsága pedig kisvártatva örökre megváltoztatta életét: az orosz-tatár táncos alig két évvel később, egy merész húzással ugyanis átszökkent a vasfüggöny fölött, s vált egy csapásra világsztárrá…

(Halász Tamás: Egy legendás barátság emlékezete – Rudolf Nurejev fotója Róna Viktor hagyatékából)

Hazatérte után a Giselle Lavrovszkij-féle változatával robbant be a hazai táncművészetbe.  A klasszikus balettek szinte minden nagy női szerepét eltáncolta. Volt Mária hercegnő (A diótörő), Auróra (Csipkerózsika), Odette/Odilia (A hattyúk tava), Mária, Zaréma (A bahcsiszeráji szökőkút), Lise (A rosszul őrzött lány), olyan emblematikus Seregi-balettekben szerepelt, mint A fából faragott királyfi (Királykisasszony) és a Spartacus (Flavia). Alakításait kivételes fizikai és technikai felkészültség és mélyen átélt előadásmód jellemezte. Banovich Tamás 1964-es táncfilmje, Az életbe táncoltatott leány is számos nemzetközi elismerést is hozott számára. Mindkét kompozícióban Róna Viktor volt a partnere, akivel felejthetetlen párost alkottak.

Orosz Adél úgy fogalmazott, akkor kell abbahagyni, amikor az előadás után már úgy érzi, nem lenne képes még egyszer eltáncolni a műsort. A világ teremtése című balett előadása után jelentette be Seregi László akkori balettigazgatónak, hogy nem lép többet színpadra. 1981-ben a csúcson búcsúzott az aktív tánctól.

Orosz Adélé s Róna Viktor az Operaház próbatermében 1960-ban – forrás: Fortepan

1984 és 1988 között az Operaház balettigazgatója volt. Tudását, színpadi tapasztalatát a Magyar Táncművészeti Egyetem növendékeinek adta át.

70. születésnapján így nyilatkozott: „Mindig is rajongtam a balettművészetért, de be kell vallanom, sokkal jobban szerettem táncolni, mint igazgatni. Életem fő értékeit ma a férjem, a gyermekeim és az unokám jelentik számomra.”