Rálik Szilvia: „Nincs két egyforma előadás”

Rálik Szilvia és José Cura

Akinek soha nem tartozott az opera a kedvencei közé, de tenne vele egy próbát, annak Puccini zenéjével kell kezdenie a műfaj megismerését – vallja Rálik Szilvia. Puccini a mély emberi érzéseket ragyogóan tudta megfogalmazni a zene nyelvén, igazi katartikus élményt nyújtva. Kovalik Balázs rendezésében utoljára látható és hallható Puccini Turandot-ja 2019. június 7-én, pénteken, 20 órától a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. A címszerepet Rálik Szilvia énekli, vele beszélgettünk szerelemről, jellemfejlődésről és átlényegülésről.

– Többször is hallhatta már a közönség Turandot szerepében. Sokan azt mondják, ez egy kissé agresszív szerelmi történet, de Turandot átváltozása a darab végére mégis azt jelzi, hogy ennél sokkal többről, mélyebb érzelmekről szól ez az opera.

– Meggyőződésem, hogy ahol agresszió van, ott nincs szerelem. Turandot története, jelleme ennél sokkal összetettebb. Egyfelől próbál megfelelni a hagyományoknak. Férjhez kell mennie, bár nem akar. Ahhoz azonban ragaszkodik, hogy csak ahhoz hajlandó feleségül menni, aki az általa feladott három kérdésre tudja a választ. Aki rosszul felel, azt hóhér kezére adják. Álarca a védőpajzsa, talán önmagát védi vele. Aztán megtörténik, amire ő sem számít. Őszinte, mély szerelemre lobban Kalaf iránt.

Rálik Szilvia és José Cura

Csak az képes ekkora szerelemre, akinek a szíve helyén szív van. Túllép önmagán, feladja büszkeségét. Ahogy halad előre a történet, úgy változik a zenei anyag is. Amikor a végén leül a lépcsőre és felhangzik áriája az olyan, mintha a tenyerébe tenné a szívét. Kár, hogy Puccini nem adott több lehetőséget, hogy jobban lássuk feloldódását, átlényegülését. Megható, amikor az álarca lekerül és felvállalja érzelmeit, saját magát. Ez a szerelem győzelme.

– Nagyszerű a szereposztás, José Cura és Christina Pasaroiu lesz a partnere. Dolgozott már velük? Milyen a kapcsolatuk? 

– José Cura 2008-ban volt partnerem, amikor Szegeden az Otellóban debütáltam. A közös munka José Curával minden várakozásomat felülmúlta. Nagyon emberi és kedves volt. Nagyszerűen értettük egymást a színpadon. Christina Pasaroiu-val még nem játszottam együtt, viszont nagyon várom a közös munkát. Nincs két egyforma előadás és egy új partner mindenképpen új impulzust hoz a darabba, engem is inspirál.

Ide kapcsolódik:
A művészeti élet legjobbjait díjazták az állami ünnepen

– Biztos vagyok abban, hogy mindhármuk naptárja tele van, nem lehetett egyszerű időpontot egyeztetni. Mennyi idejük marad a közös próbákra, felkészülésre? 

– Ezt a rendezést én már sokszor játszottam. Az előadás ki van találva, minden egyes kis puzzle darab a helyén van, mindenki tudja benne a feladatát. A kollégák valójában a készbe állnak be. A próbákra 200 százalékos tudással kell érkezzünk, ez nem kérdés. A színpadi szituációkat kell majd közösen felépítenünk, de ez valójában már az előadás előtti finomhangolás lesz. Összerakjuk az eddigi tudásunkat.

– Miért válasszuk a Turandot előadást a Margitszigeten? Kinek ajánlja? 

– Azoknak, akik szeretik a romantikus zenét. Aki nem operarajongó, annak is ajánlom, mert meggyőződésem, hogy Puccini zenéjével kell kezdeni ennek a műfajnak a megismerését. Nagyon jól meg tudja fogalmazni a zene nyelvén a legmélyebb emberi érzéseket, megérinti az ember lelkét, igazi katartikus élményt nyújt. Ráadásul ez egy nagyon szép, látványos előadás.

Rálik Szilvia és José Cura

Ebben a rendezésben utoljára látható a Turandot. Sok esetben, szabadtéren a díszletet rendezik a környezethez, és az a tény, hogy a Margitszigeten leszünk, még érdekesebbé teheti az előadást, akár különleges fényekkel is. Biztos, hogy lesznek benne olyan plusz dolgok, amiket eddig nem láthatott a közönség. A látvány, az énekesi teljesítmény és a szereplők közti összhang, mindezek együtt egy nagyon szép élménnyé tudnak érni.

– Ön hatalmas rutinnal rendelkezik, mégis hadd kérdezzem meg, van valamilyen rituáléja előadás előtt, amihez ragaszkodik?

– Mióta a pályán vagyok, mindig ugyanaz a rituálém. Amikor este előadásom van, akkor szeretek otthon magamban, magammal lenni. Aznap nincs posta, bevásárlás, vagy egyéb elintéznivaló. Reggelire 2 tükörtojást eszem. Majd átnézem a darabot, mindent átgondolok. Délben egy könnyű ebéd, majd pihenés. Délután kicsit még teszek-veszek, és a színpadra lépés előtt 2 órával megvacsorázom. Ez mindig így zajlik, kivéve, amikor nem énekelek az első felvonásban, mint például a Turandot esetében. És igen, vannak kabaláim is. Lelkes elefánt és angyalgyűjtő vagyok. Ezekből 10 darab kint is van a tükröm előtt. Mindegyiket valamelyik családtagomtól, barátomtól, vagy kollégától kaptam. Nagyon fontosak nekem. Szeretek egyedül, hosszan sminkelni, mert ez is segíti az átlényegülést, hogy csak a szerepemre koncentráljak. Szerencsés vagyok, mert a Turandotot sok rendezésben énekeltem már. Nehéz szerep, de a figura „kivirágoztatása” mindig megható. Ő egy igazi, érzékeny nő, aki túllépi saját határait. Puccini zenéje az ember lelkéig hatol, csak hagyni kell, hogy átjárja az embert.